Szükséges emlékezni. De nem éri meg a múltban ragadni.
A múlt a talaj, amiből táplálkozik a jelen. És ha nem gyomláljuk ki az ártalmas gazokat, akkor megfojtják a hasznos, fejlődő növényeket. Elszívják tőlük a tápanyagot, úgy, hogy észre sem vesszük, aztán a földet és a körülményeket hibáztatjuk.
Ha túlzásba visszük a gyomirtást és kizárólag arra koncentrálunk, állandóan piszok lesz a körmünk alatt, görnyedt lesz a hátunk, megkeseredünk. De azt sem várhatjuk, hogy ügyet sem vetve a dudvára hagyjuk, hátha magától elszárad majd, s nem kell vele bajlódnunk.
Szisztematikusan kell megszabadulnunk az elburjánzott gaztól, kihúzogatni egyesével úgy, hogy ne sértsük meg a mellette fejlődő növény gyökerét. Ne tépjük ki hirtelen, nagy erővel a földből, hogy aztán a homok a szemünkbe kerüljön. Legyünk türelmesek, hagyjunk időt, akkor tépjük ki, amikor már tudjuk, hogy gyökerestül kijön.
Ám ha a gyomok között bíbelődve elfelejtjük gondozni a hasznos növényt, abból is csak gaz lesz. Elhalt csonk, ami ott fog éktelenkedni a gazdagon megáldott termőtalajban, amit kár elpazarolni, sok szép más virágot is ültethetnénk bele. Az sem mindegy, mivel tápláljuk a növényt. Megpróbáljuk mindenféle természetellenes szerrel felturbózni a szebb és jobb termés reményében? A végén rá sem fogunk ismerni a gyümölcsére. Nem szerencsés, ha agyongondozzuk, túlöntözzük a friss növényt, amely aztán elgyengül, életképtelenné válik.
Arra kell gondolnunk, hogy mindennek rendelt ideje van. Mert azt írja a Biblia: Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.
Legyen itt az ideje az emlékezésnek.
De vajon képesek vagyunk úgy emlékezni október 31-én a reformátorok tetteire, hogy egész évben erőt merítsünk belőle, és az emlékük időről időre rávilágítson arra, miben kellene változnunk, megreformálódnunk? Tudjuk-e úgy őrizni elhunyt szeretteink emlékét, hogy ne egy november 1-ji sírkertlátogatássá változzon, hanem a tőlük kapott kellemes emlékek, építő gondolatok, együtt töltött percek egész évben beragyogják az életünket?
Kár lenne, ha ezek az évfordulók lecsökkennének egyetlen napra, és csak egy múltbéli eseményként tekintenénk rájuk.