1991-ben, Ukrajna függetlenné válása után Magyarország a világon az elsők között ismerte el az új állam önállóságát. Abban az évben december 6-án, Kijevben Leonyid Kravcsuk ukrán elnök és Antall József magyar miniszterelnök szerződést írt alá „a jószomszédság és az együttműködés alapjairól”, melynek 17. cikke szerint a felek vállalták „a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitása kölcsönös védelmét, az ehhez szükséges feltételek” biztosítását.
Jeszenszky Géza, az Antall-kormány volt külügyminisztere 1993. május 4-i parlamenti felszólalásban kiemelte, hogy a magyar–ukrán szerződés alapgondolata az, hogy Magyarország és Ukrajna nemzeti érdekeikkel összhangban, az európai értékekre alapozva, az európai béke- és biztonsági folyamat dokumentumainak megfelelően fejlesztik és erősítik baráti kapcsolataikat, a jószomszédságot és a kölcsönösen előnyös együttműködést a politikai, gazdasági, tudományos-technikai, ökológiai, humanitárius, kulturális és egyéb területeken.
– Magyarország és Ukrajna felismeri annak szükségességét, hogy együttműködésünk addigi tapasztalatai alapján új minőséget adjanak kétoldalú kapcsolataiknak, s hogy a kölcsönös előnyök alapján megszilárdítsák együttműködésük szerződéses alapját – fogalmazott Jeszenszky.
A külügyminiszter kiemelte, hogy a szerződés fontos biztonsági garanciákat is tartalmaz mindkét fél számára. A magyar Kormány e szerződésnél – 2. cikk (2) bekezdés – tekintetbe vette, hogy Ukrajna most vált függetlenné, hogy vele Magyarországnak nem voltak, nem lehettek kétoldalú szerződései, hogy Ukrajna határairól az 1920-as, illetve az 1947-es békeszerződések sem rendelkezhettek. Ezért tudták elfogadni a területi igényektől való tartózkodás ukrán javaslatát a szerződésbe foglalt formában, úgy, ahogy az egymással a második világháború után békeszerződést nem kötött államok, így Németország, Lengyelország, Csehszlovákia, Oroszország és Ukrajna egymással kötött szerződéseikben megfogalmazták.
– Az ukrán–magyar szerződésben figyelembe vettük azt is, hogy az ukrán politika a nemzeti kisebbségi kérdést, csakúgy, mint mi, a kétoldalú szerződések szerves részének tekinti. Tehát törvényes, szerződéses alapon jelentjük ki kölcsönösen, hogy felelősséggel tartozunk a határainkon túl élő nemzetiségeink sorsáért, és támogatjuk jogos törekvéseiket. Jószomszédi kapcsolatainknak tehát kezdettől fogva volt egy különleges eleme: egyetértés és együttműködés a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása terén – hangsúlyozta Jeszenszky Géza.
A szerződés megerősítő okiratainak kicserélésére Budapesten, 1993. június 16-án került sor, és ezen a napon a szerződés hatályba lépett. A szerződés 17. Cikkében feltüntetett „Nyilatkozat a Magyar Köztársaság és az Ukrán SZSZK együttműködésének elveiről a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása területén” című dokumentum és az ahhoz csatolt „Jegyzőkönyv” a szerződés törvénnyel való kihirdetésével egyidejűleg kerül közzétételre
A szerződés magyar nyelvű szövege itt olvasható.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
