Kitartó, rendkívül szorgalmas és céltudatos. Mindig is pedagógus akart lenni, a szakma a szenvedélyévé vált. Diákjai jó tanulmányi előmenetele bizonyítja, hogy az oktatási módszere, a felkészültsége és a segítőkészsége hatékony ötvözet. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége dr. Kovács Attila, a pedagógiai tudományok kandidátusa, a Nagydobronyi Líceum biológiatanára.
Simon Rita
– Hogyan telik egy napja?
– Ütemezett az időbeosztásom. Rengeteg teendőm van, nagy a felelősség is, ezért nem lehetek szétszórt. A feleségemmel igyekszünk minden napból kihozni a maximumot. Általában 6-kor kelünk, a kávét mindig én főzöm. Legtöbbször gyalog megyünk munkába. Egyrészt azért, hogy ráhangolódjunk az aznapi órákra, illetve hogy ezzel is hozzájáruljunk az egészséges életmódhoz.
Továbbá az sem utolsó szempont, hogy a környezetünket is kíméljük. A mottónk: Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan. Nagyjából fél négyig vagyok az iskolában, utána fogadom a különórás diákjaimat. Este 6 óra körül pedig kb. másfél órára elmélyedek a szakirodalomban. Majd eszmecsere Viktóriával, megbeszéljük a nap történéseit, megosztjuk egymással az érzéseinket, és tervezgetjük a jövőnket.
– Hol ismerkedett meg a feleségével?
– Az Ungvári Egyetem nem csak diplomát adott, hanem neki köszönhetem a feleségemet is. Az egyik nyáron a felvételi bizottságban tevékenykedtem. Az ismerősöm megkért, hogy segítsek eligazítani egy felvételizőt. Amikor megismerkedtünk, rögtön éreztük a szikrát, így elkezdtünk találkozgatni és végül összeházasodtunk. Azonnal tudtam, hogy ő az igazi. Viktória ukrán szakos tanárként dolgozik az iskolánkban.
– Ön hogyan lett biológus?
– Édesanyám óvodában dolgozott, talán ez is befolyásolt abban, hogy már alsó osztályos koromtól tanár akartam lenni. A biológiánál nagyjából 9. osztályos koromban horgonyoztam le. Nagyon jó tanárom volt. Amint eldöntöttem, hogy az Ungvári Egyetemet választom, különórákra jártam ukrán nyelvből. Megtanultam a szakszavakat, hogy felzárkózzak, és a felvételi gördülékenyen menjen. Baráth Éva kezei közül kerültem dr. Kolesznyik Angélához, akivel már baráti kapcsolatban vagyunk. Az Ungvári Nemzeti Egyetem biológia szakát végeztem el, majd 2015-ben szintén az intézmény falai között felvételiztem aspirantúrára, melynek sikeres elvégzése után ebben az évben megszereztem kandidátusi fokozatomat. Nem az a típusú biológus vagyok, aki sok időt tölt a természetben, folyóvizeknél, engem inkább az oktatás módszertana, a téma megértetése vonz, és az, hogy felkeltsem a gyerekek érdeklődését természetünk, élővilágunk iránt. Az egyetemen ismerkedtem meg Dr. Keresztény Istvánnal is, aki pályaorientációt tanított. Közösen publikáltunk, és így forrta ki magát, hogy az én irányom a pedagógia lett. Azon kevesek közé tartozom Ukrajnában, akik fejlesztik a múzeumpedagógiát, sőt, egyedüliként pályaorientációs módszereket is alkalmazok. A professzor nyugdíjazása után ezt a munkát már dr. Opacskó Magdalénával folytattuk, akinek nagyon hálás vagyok, mert a tanulmányaim mellett a magánéletben is támogatott. 2017-ben ugyanis 2 hónap és 28 nap alatt elvesztettem a szüleimet. Lelket öntött belém, és biztatott, hogy folytassam a munkát és a kutatásokat. Ennek eredményeként egy 100 éves időszakot dolgoztunk fel, és létrehoztuk a Szakmák Múzeumát, ami egy virtuális, videóprezentációkból álló online elérhető, több nyelven működő program. Röviden, a növénytan órán például a pedagógus a virtuális múzeumunk segítségével bemutathatja az erdész szakma tulajdonságait. A gyerekek megismerhetik a szakmával kapcsolatos tudnivalókat, az eszközöket, és azt, hol lehet Kárpátalján szakképesítést szerezni.
– Visszakerült az alma materbe.
– 2015 szeptemberében álltam munkába. Azt hittem, mindenhol tárt karokkal várnak majd, de nem így volt. A mesterképzés idején felajánlották, hogy kezdjek a Rafajnaújfalui Általános Iskolában. Ez azt jelentette, hogy Nagydobronyból két átszállással kellett utaznom. Ott kezdtem meg a pedagógiai pályafutásomat. Életem egyik legszebb időszaka volt. A tanítás a mindenem. Rafajnán a mai napig kályhával fűtenek a kicsi osztályokban. A tanár–diák viszony rendkívül bensőséges, mivel kevés a diák, mindegyikükkel külön foglalkozhatunk. Fél év után kaptam egy lehetőséget, hogy tanítsak az Ungvári 10. Sz. Dayka Gábor Középiskolában. Ez kézenfekvőbb volt az egyetemi tanulmányaim és az utazás miatt is. Majd év végén felkértek, hogy oktassak Eszenyben és Szalókán. De rövidesen jelezték az alma materemből, hogy szükségük van egy biológusra, így nem is kérdés, hogy a szülőfalumat választottam. 2016 szeptemberétől a Nagydobronyi Középiskola, ma már Líceum, biológia- és ökológiatanára vagyok.
– A pedagógia a szívügye. Mit vall az oktatásról?
– Le kell ereszkedni a gyerekekhez, nem fentről dirigálni nekik. Meg kell érteni őket, meghallgatni a gondolataikat, és hagyni, hogy kiteljesedjenek. Ehhez elengedhetetlen, hogy a pedagógus magasan képzett, megfelelően felkészült legyen, és kihozza magából a maximumot. Szerintem a gyerekek pici magok, és ha lehajolunk hozzájuk, közelről nézegetjük, figyeljük őket nap mint nap, észrevesszük, mikor bújnak elő a földből, időről időre megöntözzük őket, segítjük a fejlődésüket, kigyomláljuk mellőlük a gyomokat, akkor megfelelően fognak növekedni.
– Miben szeretne még fejlődni?
– Amit a Jóisten rám bíz, azt teszem a legjobb tudásom szerint. Az ember folyamatosan törekszik a jobbra, többre. Én sem vagyok rest, és szeretnék fejlődni. Ha magasabb szintre visz az élet, akkor úgy lesz, de ha a Jóisten azt akarja, hogy maradjak meg biológiatanárnak, akkor azzal is meg leszek elégedve. Már második éve méhészkedem a szabadidőmben. Jó érzés tanulmányozni a kis szárnyasok világát, később is szeretnék ezzel foglalkozni. Mondhatni, „megfertőződtem”, lelkesen kutatom a beporzókkal kapcsolatos információkat, ugyanis ezektől a gerinctelen, kitinvázzal rendelkező picike kis élőlényektől függ az emberiség léte is. Egy hollandiai zöld tüntetésen hangzott el, hogy ha az emberek kipusztítják a méheket, akkor azzal nekünk is befellegzett.
– Vallásos?
– Igen, de az evolúciót is helyesnek tartom. Darwin soha nem mondta, hogy az ember a majomtól származna. Ő pap volt. A legnagyobb műve, A fajok eredete legutolsó mondatában ezt írja: „Felemelő elképzelés ez, amely szerint a Teremtő az életet a maga különféle erőivel együtt eredetileg csupán néhány, vagy csak egyetlen formába lehelte bele, és mialatt bolygónk a gravitáció megmásíthatatlan törvényét követve keringett körbe-körbe, ebből az egyszerű kezdetből kiindulva végtelenül sokféle, csodálatos és gyönyörű forma bontakozott ki – és teszi ma is.”
– Kenyérre kenhető?
– Alkalmazkodó vagyok, viszont az igazságtalansághoz soha nem fogok igazodni. Bárkit sértsenek meg, illetve viselkedjenek vele igazságtalanul, az engem is dühít és nem tűröm. Tisztelni kell mindenkit, az emberi mivoltot nem szabad sárba tiporni.
– Jó emberismerő?
– Igen, már többször kiszúrtam, amikor valaki hátsó szándékkal közelített. Korábban hiszékenyebb voltam, naivan mindenkiben megbíztam. Ma már nem így van, könnyebben észreveszem, ki az, aki igazán önzetlen és ki nem.
– Nem fogyaszt alkoholt.
– Legfeljebb társaságban koccintok egy fél pohárkával, de nem szoktam bódult állapotba kerülni. Nagyon fontos számomra a mértékletesség. Az agyammal dolgozom, annak mindig tisztának kell lennie.
– Mivel lehet jobb kedvre deríteni?
– Valahogy a Jóisten mindig úgy alakítja, hogy amikor rossz napom van, akkor történik valami váratlan, pozitív esemény. Megdicsérnek a munkahelyemen, ösztönző visszajelzést kapok egy diákomtól, vagy épp a feleségem nokedlit készít. De ritkán szokott rossz kedvem lenni.
– Ragaszkodik a tárgyakhoz?
– Szeretem a régi dolgokat, az antik könyveket. Édesapám autója is a garázsban áll, nem fogom eladni. A kabinetemben pedig számtalan rovarmakett van, amit a diákjaim ajándékoztak nekem. Ezeket a kis trófeákat a versenyeken nyerték. Állandóan dobogós helyeket hoznak el a járási, megyei tanulmányi vetélkedőkről, ami azt hiszem, kiváló fokmérője annak, hogy hogyan végzem a munkámat. Hálás vagyok, hogy itthon dolgozhatom. Amikor a szüleim meghaltak, nehéz helyzetbe kerültem, és felötlött bennem, hogy talán ki kellene költöznöm Magyarországra. Viszont belémhasított, hogy ha mindenki kimegy, akkor ki marad itt? Helyben is el lehet érni sikereket, csak nagyobb energiabefektetés, kitartás, hit és becsület kell hozzá.
