Hit, remény, öröm, szeretet

Igazi lelkünket akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre. (József Attila)

Már ég mind a négy gyertya az adventi koszorún.

Hirdetik az ember jóságba vetett hitét, mely erőt ad a feketén gomolygó időkben, s elvezet a fény bizonyosságához. Felemel, óv, megtart.

Elhozták a kalászban serkent, kenyérré nemesült reményt, mely átölel, és előre visz. Látni enged a sötétben, s érezni a hangzavart pentaton imává igéző harmóniát.

Így ölthet testet a sugárzó öröm. Éled könnyes csillogás tiszta, szeretetet árasztó tekintetekben. Zeng, cseng és bong az ég és a beteljesült várakozást ünneplő föld. Varázsos álmot lát minden élő.

E részekből alkot egészet, foglalja keretbe, ötvözi eggyé a szeretet. Így válik bizonyossággá hit, remény, öröm. S ez a szeretet kopog be minden otthonba, nyit meg minden szívet, hogy az ember befogadhassa a mindent magába ölelő békét, a születés csak lélekkel érzékelhető csodáját.

…És eljön a karácsony csillagszóró fénnyel, hárfák vibráló futamával, s egy kegyelemmel teli éjszakára újra gyermek lesz minden ember. Tiszta és bűntelen.

Horváth Sándor

Ezüst esőbe száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzől a tejsűrű.

Kik messze voltak, most mind összejöttek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.

(Kosztolányi Dezső)