Nyelvoktatás az óvodától kezdve │ KISZó-interjú

Ha olyan nyelven szólsz egy emberhez, amit megért, a szavak eljutnak a fejéig. Ha az anyanyelvén, az pedig utat talál a szívéhez. (Nelson Mandela)

A P. Frangepán Katalin Gimnázium 2020-ban alakult. A magyar tannyelvű magánintézmény fő célja a magyar nyelv újjáélesztése olyan településeken, ahol évtizedek óta nincs, vagy hiányos a magyar nyelvű oktatás.

Simon Rita

A gimnázium jelenleg négy alintézménnyel rendelkezik. Bakoson és Terebesfejérpatakon kívül Nagybereznán, illetve Szerednyén foglalkoznak a kicsikkel. A mindennapokról a két utóbbi egy-egy óvónője mesél.

– Tavaly szeptemberben, az induláskor csatlakoztam a csapathoz. Új, korszerű körülmények között, modern felszereléssel várjuk a gyerekeket – kezdi beszélgetésünket a beregrákosi Tóth Benkő Jolika. – Szerednyén a lakosok elenyésző százaléka beszél magyarul. Valamennyi óvodásunk ukrán, jobbik esetben az egyik szülő vagy annak felmenői kommunikálnak még magyarul. Azt látom, fontos az anyukáknak, hogy a gyerekeik megtanulják ezt a nyelvet, még akkor is, ha nehéz nekik, és a kicsik nem mindig kapnak otthon segítséget.

– Hogyan lehet megkönnyíteni a tanulásukat?

– Úgy fejlődnének a leggyorsabban, ha nemcsak az óvodában, de otthon is társalognának magyarul. Mi itt mindent lefordítunk nekik, de elsősorban magyarul beszélünk velük. Nevelési programunk középpontjába a játékot állítottuk. Azt veszem észre, hogy ezen és a népdalokon keresztül könnyebben megszeretik és megértik a nyelvet, a kultúrát. S ami tetszik nekik, azt szívesen ismételgetik. Az ismétlés nagyon fontos, ugyanis azt tapasztaljuk, hogy például ha a karácsonyi dalocskákat nem idézzük fel az ünnep után, pár hónap múlva elfelejtik.

Az rögzül bennük, amit nap mint nap elmondunk. Így kifejezetten élvezik a tisztálkodással kapcsolatos kifejezéseket, a mondókákat.

Játék közben néha már magyarul mondják egymásnak a színeket, számokat. Óvodánk célja, hogy kulturált, gyermekbarát, családias környezetével, magas színvonalú pedagógiai munkával, jó közösség létrehozásával, illetve megőrzésével egy már feledésbe merült vagy csak kevesek által használt kultúrát, nyelvet felelevenítsünk, tanítsunk meg a felnövekvő nemzedéknek.

– Ez jó alap a magyar iskolához?

– Szerednyén működik a P. Frangepán Katalin Gimnázium Elemi Iskolája is. A tavalyi végzős óvodások közül 5 kisgyerek került e tanintézménybe. Mi a kiscsoportosokkal az egyik épületben vagyunk, a nagycsoportosok az alsósokkal a Buttler-kultúrkúriában tanulnak. Az intézménybe 3-tól 6 éves korig járnak gyerekek. A kiscsoportban most 14, az én középső csoportomban 18, a nagycsoportban 15 gyerkőcöt nevelünk. Jó hír, hogy ebből már nagyjából 10 szülő jelezte, a magyar iskolába szeretné íratni csemetéjét. A mostani első osztályban 9 gyermek kezdte meg a tanévet, ebből 5 a mi óvodánkból ment oda. Nekik könnyebb volt haladni, mert már rendelkeztek alappal. A szülők is járnak a magyart mint idegennyelvet oktató kurzusokra, aktívak, olykor együtt tanulnak a kicsikkel, így azt hiszem, elindult valami, ami hosszú távon eredményes lesz.

Szatmári Edina az intézmény nagybereznai óvodájában dolgozik. A huszonegy éves lány a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanítói szakára járt, amikor negyedik évfolyamos korában felajánlották neki ezt a munkalehetőséget.

– Mivel mindenképpen gyerekekkel szerettem volna foglalkozni, elvállaltam az állást. Nagyon tetszik, hogy itt nem külső szemlélője vagyok az eseményeknek, hanem részese, alkotója – magyarázza a csapi fiatal. – Jelenleg vegyes korosztályú csoportunk van, ahová 18 gyerek jár.

Amikor úgy döntöttem, hogy óvónéni leszek, többnyire idealizált elképzeléseim voltak a gyermekekről és az óvodáról. Mindig úgy gondoltam, „az óvónő egész életében játszik.”

A kicsikkel való munka felhőtlen jókedv. Ez részben így is van. A kellemes, vidám légkör a gyermek fejlődésének feltétele. De a 18 különféle személyiségű és igényű kisgyermek összehangolása bizony sokszor nem könnyű. Mivel vegyes csoportban dolgozom, nehéz egyszerre egy 3 éves és egy iskolaérett gyerek figyelmét is lekötni.

– Mit tartasz szem előtt a munkád során?

– Elsősorban azt, hogy játékos formában fejlesszem a gyermekek tudását, felkészítsem őket az iskolára, alapokat adjak a jövőjükhöz. Emellett élményeket nyújtva, szeretetben neveljem őket, szebbé, változatossá tegyem a gyermekkorukat és tartalommal töltsem meg a hétköznapjaikat. Szerintem a szeretet és a türelem a kulcs hozzájuk. A játékokkal lehet őket a leghatékonyabban fejleszteni. Például a biztonsági hetet nagyon élvezik. Megismerkednek a közlekedés szabályaival, a tűzoltó-, a rendőr- és a mentőautóval. Ilyenkor észrevétlenül szívják magukba a fontos információkat. Ukrán anyanyelvű gyerekek járnak az oviba. Ezen a vidéken sajnos már nem élnek magyar családok. Ám jó hír, hogy akadnak szülők, akik ha már nem is beszélik a magyart, mégis fontosnak tartják, hogy a gyerekeikben tovább éljen az őseik nyelve.

Forrás:
KISZó
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.

Post Author: KISZó