„…nem a posztok, hanem a kárpátaljai magyarság érdekei az elsőrendűek” │ KISZó-interjú

Évértékelő interjú Péter Csabával, a megyei tanács magyar frakciójának tagjával.

Péter Csaba ötödik ciklusában, immáron 21 éve tagja a Kárpátaljai Megyei Tanácsnak. Politikai-közéleti szerepvállalása mellett jelentős vállalkozói tapasztalatokkal is rendelkezik, ezért a megszokotthoz képest más megközelítésből is képes elemezni a kárpátaljai magyarság megmaradásának esélyeit. Erről, valamint a megyei közgyűlést jellemző roppant erős turbulenciákról, a magyar frakció álláspontjáról, az országos demokrata szövetséghez fűződő viszonyáról és a 2022-es kilátásokról egyaránt kérdeztük a megyei tanács magyar frakciójának képviselőjét.

Dunda György

– Egy év leforgása alatt három különféle koalíciót is láthattunk a megyei közgyűlésben, nemrég új elnököt választott a képviselőtestület. Követni is nehéz volt a politikai erőviszonyok folyamatos átrendeződését. Belülről szemlélve milyen volt ez a folyamatos változás, és az adott szituációkban mi határozta meg a magyar frakció mindenkori álláspontját?

– Frakciónk igyekezett mindvégig ésszerűen viselkedni és következetesnek lenni saját értékrendjéhez, aminek alapja a kárpátaljai magyarság hiteles és megbízható képviselete. Kezdjük a legelején, amikor a Nép Szolgájának helyi első emberét, Olekszij Petrovot választották meg a tanácselnöki posztra. Nekünk akkor sem az említett politikai erővel való lehetséges partnerséggel volt gondunk, hanem más, személyi szempontok határozták meg tartózkodó álláspontunkat. Távolmaradásunkkal a 2020 novemberében a magyarságintézményeinkkel szemben megnyilvánuló, példátlanul durva hatósági és titkosszolgálati fellépés ellen is tiltakozni kívántunk. Később annyiban módosult a helyzet, hogy amikor de facto új többség alakult a megyei tanácsban, pozitív ígéreteket kaptunk a minket leginkább foglalkoztató kérdések megoldását illetően. Akkortájt, 2021 nyarán egy viszonylagos közeledés volt tapasztalható az ukrán–magyar fronton is, ami később sajnos megakadt.

Miután az ősszel ismét változott a politikai paletta a közgyűlésben, ami elnökcserét és egy újabb koalíciót szült, mi következetesek maradtunk eredeti álláspontunkhoz: nem mi szavaztuk meg Olekszij Petrovot, ezért a menesztéséhez sem kívántunk asszisztálni.

Jellemző, hogy akik anno hatalomhoz juttatták, ugyanazon szereplők fosztották meg tőle. Az egyetlen járható út az volt, hogy sem egyikhez, sem a másikhoz nem asszisztálunk. Lehetőségünk lett volna a megyei tanács egyik elnökhelyettesi pozíciójához jutni, de miután a kárpátaljai magyarság egészét ért alaptalan támadások, mesterségesen kreált ügyek végére nem tettek pontot, mi ezt nem fogadhattuk el, hiszen számunkra nem a posztok, hanem a kárpátaljai magyarság érdekei az elsőrendűek. A rosszakarók megpróbálják egy emberre kihegyezni a hatósági vegzálásokat, ám ez nem így van, a Brenzovics Lászlót ért példátlan megfélemlítő eljárást az egész kárpátaljai magyarság elleni támadásként kell értékelnünk.

– És mit remél 2022-ben? Elmozdulhatnak pozitív irányba az ukrán–magyar kétoldalú kapcsolatok, enyhülhet a közösségünket érő nyomásgyakorlás?

– Valamennyien ebben vagyunk érdekeltek, ezért dolgozunk, ám nem vagyok túlságosan optimista ebben a tekintetben. A különféle jelek, üzenetek nem azt vetítik előre, hogy itt gyors enyhülés következhet be. Amikor a nyár végén már abban bízhattunk, hogy valamiféle pozitív elmozdulás jöhet, szeptember végén a gázügyre való hivatkozással az ukrán fél újabb frontot nyitott, ami tovább rontott az egyébként sem túl rózsás helyzeten. Úgy tapasztalom, túl sok az ellenérdekelt abban, hogy javuljon az országaink közötti viszony.

– Visszakanyarodva a megyei tanácsi munkához, milyen konkrét eredményeket sikerült kiverekedni magyar közösségünk számára?

– Munkánk során frakciótársaimmal arra törekszünk, hogy a magyarlakta vidékek arányosan részesüljenek a különféle fejlesztési alapokból. Pozitívum, hogy az idén is sikerült előrelépést elérnünk a beregszászi körgyűrű vonatkozásában, ami ha elkészülne, jelentős lökést adhatna a Bereg-vidéknek.

40 millió hrivnya értékben végeztek útfejlesztést a Borzsava–Mezővári–Halábor szakaszon, Halábor és Badaló között pedig féltávig készült el az új burkolat.

Bár a keretek szűkösek, de azon fáradozunk, hogy folytatni tudjuk az elkezdett munkát. Nemrég került elfogadásra a megye jövő évi költségvetése, ami 2,4 milliárd hrivnyára rúg. Azon dolgozunk, hogy újabb 40 millió hrivnya jusson a már említett körgyűrű további építésére. Ígéretünk van rá, hogy helyi és központi forrásból előteremtik azt a 96 millió hrivnyát, ami a beregszászi kórház új szárnyának felépítéséhez szükséges. A Bereg-vidéknél, s azon belül is saját választói körzetemnél maradva, megoldást kell találnunk a Nagybereg–Kovászó útszakasz felújítására, mert az jelenleg gyakorlatilag járhatatlan. Nem normális, hogy a kovászói lakosok csak Benén keresztül tudnak eljutni Beregszászba. Képviselőtársaimmal azon vagyunk, hogy valamennyi magyarlakta régióba jusson elegendő forrás legalább a legégetőbb infrastrukturális projektek finanszírozására. Ezért is fontos, hogy ott legyünk, amikor ezek a döntések születnek, hogy a magyarlakta települések is részesüljenek az állami eszközökből.

A költségvetési bizottság tagjaként azt látom, hogy nagyon sok téren strukturális reformok kellenek az ésszerűbb gazdálkodás megteremtéséhez.

Első helyre tenném a medicina reformját, mert az egészségügyben jelenleg hatalmas pénzeket emészt fel a bürokrácia. Az intézmények funkcionális működése ugyan biztosított, de már a szolgáltatások színvonalának emelésére nem jut elég forrás, noha ez lenne az első. De más téren, szociális, oktatási, kulturális vonatkozásban is ilyen problémákkal küzdünk, ami az egész megyét visszahúzza. A pazarlásnak véget kell vetni.

– Ön több évtizedes tapasztalattal rendelkezik vállalkozásfejlesztés terén is. Ebből a megközelítésből miben látja a kárpátaljai magyarság megmaradásának gazdasági zálogát?

– Az Egán Ede gazdaságfejlesztési program az elmúlt öt évben nagyon jó alapot teremtett a továbblépéshez. Ám az ismert politikai ellehetetlenítések miatt megtorpanni látszik ez a projekt. A támogatásból részesülő gazdák, pályakezdő vállalkozók elakadnak a fejlesztésben, nem tudtak kellően nyitni az értékesítési piacok irányába. Jelen helyzetben a megfelelő logisztikai háttér kiépítése volna a legfontosabb feladat. Vállalkozóink nem számíthatnak az ukrán állam segítségére, mert Ukrajnában a 2008-as gazdasági válság óta nincs piaci alapú, megfizethető banki hitelezés, ami gátat szab a fejlesztéseknek. Amennyiben ezen a téren nem történik előrelépés, félő, hogy elveszhet az a sok tőke és befektetett munka, ami az Egán Ede-központ által megvalósult.

Ezért roppant fontos volna ennek a programnak az átgondolt, szakmailag megalapozott, stratégiailag felépített, célirányos folytatása.

Lássuk be, az ukrán állam finanszírozására nem számíthatunk, sőt, az energiaárak várható emelkedése miatt újabb nehézségekkel kell szembenéznünk. A szülőföldön való maradás biztosítását a kárpátaljai gazdaságfejlesztéssel a magyar állam tőkeinjekciója jelentheti.

– A tavalyi önkormányzati választások után éles kritikával illette annak az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetségnek (UMDSZ) a magatartását, amelyiknek sokáig jómaga is alelnöke, pártjának pedig a vezetője volt.

– Annyiban pontosítanék, hogy sohasem az UMDSZ-t kritizáltam, hanem annak szűk körű vezetését. Az eltelt egy évben azt láttuk, hogy az UMDSZ égisze alatt mérhető és értékelhető teljesítményt csupán a Beregszászi kistérség platformja végzett, amely a KMKSZ-frakcióval partnerségben biztosítja a legnagyobb magyar kistérségünk kiszámítható működését. A központi szárnytól semmiféle támogatást nem kapnak, amolyan önálló bástyaként képviselik az országos szervezetet. Őket leszámítva túl nagy csend és passzivitás jellemzi a szervezetet, amit nagyon fájlalok.

Egyszerűen elfogadhatatlan, hogy az az UMDSZ, amit 30 évig építettünk sokakkal közösen, most ilyen méltatlan állapotba került.

A vezetők részéről a választások után még azt lehetett hallani, hogy értékelni fogják a sikertelenség okait és új alapokra helyezik a szervezet működését, de az ígérvényeken túl semmi sem történt, a politikai konzekvenciák levonására nem volt meg a kellő bátorság. Bízom benne, hogy jövőre végre erre is sor kerülhet.

– S ha már szóba hozta a jövőt, mit vár 2022-től, jót vagy rosszat hoz-e számunkra a közelgő újesztendő?

– Külhoni magyarként nem mindegy számunkra, hogy mi történik az anyaországban, ahol sorsdöntő választások lesznek tavasszal. Bízom benne, hogy a nemzeti kormány továbbra is a helyén marad, győztesen kerül ki a választási küzdelmekből, s akkor mi is bízhatunk benne, hogy Kárpátalján is folytatódik az a felmérhetetlenül fontos építkezés és fejlődés, amit a jelenlegi anyaországi vezetés biztosít az itt élők számára. Szomorúan látom a magyarországi ellenzék szándékos manipulációját a kárpátaljai magyarság vonatkozásában, ezért arra kérem őket, fejezzék be ezt a megosztó politikai játékukat, mert velünk ellentétben ők nem tudják, mit kell nekünk itt nap mint nap megélnünk.

Ami pedig az ukrajnai valóságot illeti, jó volna, ha a sok ígéret és mézes-mázos beszéd helyett a konkrét tettek kerülnének az első helyre.

Az mindenesetre bizakodással tölt el, hogy az új kormányzó ígérete szerint 2022-ben 7,2 milliárd hrivnya értékű fejlesztés valósulhat meg vidékünkön. Amennyiben ez így lesz, mi azon fogunk fáradozni, hogy az úthálózat, az infrastrukturális fejlesztések, a szociális programok, a turizmus fejlesztése tekintetében a kárpátaljai magyarság is nyertese legyen mindennek.