Egy ajándékba kapott káposztagyaluval kezdődött minden.
Mondják, a kárpátaljaiak a sok nehézség ellenére megtanultak boldogulni a szülőföldjükön, ám ez sok esetben csak több lábon állással sikerül. Sok kis- és középvállalkozó gyakorolja ezt, közöttük a makkosjánosi Gazdag Mária. A család savanyított zöldségek, gyümölcsök készítésével foglalkoznak.
Hegedűs Csilla
– Mikor és honnan jött az ötlet, hogy ezzel kezdjenek foglalkozni? – kérdeztük Máriát.
– A káposztasavanyítás a férjem ötlete volt tizenhét évvel ezelőtt, de akkor nekem ez még nem tetszett igazán, hiszen nem savanyú, hanem nagyon is édes dolgokkal foglalkoztam, az eredeti szakmám ugyanis cukrász. Végül hagytam magam rábeszélni, és hozzáláttunk a káposztasavanyításhoz. Korábban a férjem Magyarországon dolgozott, de olyasmiről szó sem volt, hogy végleg elhagynánk az otthonunkat, ezért amikor hazajött, jó ötletnek bizonyult ez a tevékenység. Egyik magyarországi ismerősünktől kaptuk egy régi sváb káposztagyalut, s azzal láttunk neki a mi kis családi vállalkozásunknak – emlékezett vissza a kezdetekre Mária.
Beszélgetőpartnerem elárulta, a kezdetekkor még semmit nem tudott a folyamatról, a keresztanyja látta el jó tanácsokkal, hogyan is kell ízletes, finom savanyúságot készíteni. Nem is volt az olyan nagy ördöngösség, mindössze arra figyelmeztette, minden tál legyalult káposztára két marék sót hintsen. Ez be is vált.
– Rövid időn belül a férjem és a gyerekeink támogatásával céklasavanyítással, majd Vecsésről származó recept alapján sós uborka készítéssel is elkezdtünk foglalkozni. Nagy örömünkre szolgált, hogy láttuk, mekkora igény van erre, hiszen az emberek szó szerint ki voltak éhezve a házi savanyúságokra. Ám ahogy teltek az évek, úgy gondoltuk, újításra van szükség, ezért bővítettünk a kínálatunkat. Egy alkalommal lembergi turistákat szállásoltunk el, akik sárgarépa-salátával, azzal kínáltak meg minket. Ekkor receptet elkérve én is elkezdtem készíteni ezt a finomságot, és azóta vásárlóink legnagyobb örömére is árusítjuk a tápláló és ízletes salátát. A koreai céklasaláta is nagy siker mindmáig, egy éve pedig a zellersaláta a sikk, amit én vitaminbombának nevezek, ugyanis mazsolát is teszek bele, s így még a gyerekek is nagyon szeretik. Mára immáron kilenc, különböző ízvilágú salátát árusítunk, s óriási öröm, hogy ezt a kicsinyke kis vállalkozást lassan teljes egészében átveszik a gyerekek: a fiam és a menyem. Amit tudtam, átadtam nekik, de természetesen a férjemmel mi is besegítünk, sőt, a párom vállalja az oroszlánrészt, hiszen otthon ő tisztítja, készíti elő és gyalulja a káposztát, sárgarépát, céklát.
– Mire van a legnagyobb igény?
– Mindenféleképpen a vitamindús zöldségfélékre, ezen belül is a savanyú káposztára, a sárgarépára és a céklára. Mivel a fiamnak szakács végzettsége van, saját recepteket is kipróbálunk. Igyekszünk a legjobb ízeket kihozni az összes zöldségből. Az alapanyagokat nagyon sokáig mi magunk termesztettük, ám egy ideje a munkácsi nagybani piacon vásárolunk. A vásárlóval gyakran receptet is cserélünk, tippeket adunk egymásnak a főzéssel kapcsolatban.
– Mindez idényhez kötött elfoglaltság…
– Ez igaz, bár elég sokáig szeptembertől húsvétig tart. Ám mint megannyi más család, mi is több lábon állunk. Óriási gyümölcsösünk van, 200 barackfa, számos meggyfa, ami szintén hoz a konyhára, emellett, mint ahogy már említettem, falusi turizmussal is foglalkozunk, öt szobát szoktunk kiadni. Igaz, ez inkább a nyárra korlátozódik. De ez sem egyik napról a másikra jött, szép lassan, lépésről lépésre értük el azt, amink van. Óriási öröm, hogy a fiamék is így gondolkodnak, hála Istennek, eszükbe sincs elhagyni a szülőföldjüket, itthon szeretnének boldogulni. Úgy hiszem, a mi kis vállalkozásunknak van jövője annak ellenére, hogy sokan mondják, a nagyáruházak el fogják nyomni a piacot. Szerintem ez nem lesz így, mert a piacnak hangulata van, árus és vásárló elbeszélget egymással, ami egy idő után bizalommá válik. A visszajelzések kiválóak, és nagyon remélem, így is marad.
