A tapasztalatok szerint a kárpátaljai falvakban egyre nehezebb a piacolásból, állattartásból megélni. Jobbára az emberek csak saját részre tartanak sertést, szarvasmarhát vagy szárnyasokat. Ehhez kapcsolódott legutóbbi KISZó-kérdésünk. Arra voltunk kíváncsiak, vajon az olvasók hogyan látják: kifizetődő napjainkban haszonállatot tartani? A válaszadók között majdnem fele-fele arányban voltak, akik szerint megéri és akik úgy vélik ráfizetéses az állattartás.
Szabó Sándor
Az egyik hozzászóló megjegyezte, az ember, ha a saját munkáját nem is számolja, vásárolt terménnyel szinte nullára jön ki. De cserébe legalább tudja, hogy mit eszik. Ezzel a véleménnyel egyetértett egy másik hozzászóló is.
Egy ungvári hentesüzlet vezetőjét arról kérdeztük, hogyan alakult a kínálat, és miként változtak a húsárak az elmúlt időszakban.
– Drasztikus emelkedés nem tapasztalható a sertés- és a baromfihús árában – kezdte a beszélgetést Leco Sándor. – Az ünnepek előtt emelkednek az árak, utána a kereslet csökkenésével általában visszaesnek a korábbi szintre. A probléma ott van, hogy a takarmány, a takarmány-alapanyagok és az energiahordozók is rendkívüli mértékben megdrágultak az elmúlt hónapokban. Emiatt egyre kevesebben tartanak haszonállatot, mert ha nincs saját termény, akkor szinte lehetetlen, hogy az állattartás nyereséget hozzon a gazdának.
Elsősorban azoknak éri meg az effajta gazdálkodás, akik rendelkeznek saját termőfölddel és a megműveléshez szükséges technikával.
De ilyen esetben is csak akkor lehet nyereséges az állattartás, ha a gazda, azaz a tulajdonos végzi az állatok körüli fizikai munkát, nem alkalmaz külsős gondozót, akinek munkabért kellene fizetni. Ha ezek a feltételek nem adottak, akkor az állattartás ráfizetésessé válik. A beszerzéssel még nincs probléma, hiszen a nagyobb sertéstelepek ellátják szinte az egész várost. Csak nagyon kevesen árulnak igazi házi disznóhúst – osztotta meg tapasztalatait a hentes.
Tüzes Pál batári biotermékgyártó, aki mangalica- és szürkemarha-tenyésztéssel is foglalkozik, több szempontból borúlátó.
– Ma már csak az őrültek fognak ilyenbe bele. Én is köztük vagyok, és csak azért csinálom, mert a szívügyemnek tekintem annak megőrzését, amit eddig felépítettünk – mondta kendőzetlen őszinteséggel a Pan-Eko Farmergazdaság tulajdonosa. – Az utóbbi években teljesen visszaesett a kereslete az Ukrajnában termelt minőségi húsok iránt. Ez egyrészt érthető, hiszen az emberek egyre szegényebbek, és inkább az olcsó termékeket keresik a boltok polcain. Mi még inkább hátrányos helyzetben vagyunk, hiszen biogazdálkodással foglalkozunk, ami az üzemi termelésnél jóval több költséget von maga után. Nem tudunk és nem is akarunk versenyre kelni a nagy sertéstelepekkel. Mi a minőségre törekszünk, és ebből nem engedünk. Igyekszünk több lábon állni, és a más szegmensekben megtermelt haszonnal megpróbáljuk kiegyenlíteni az állattartásból származó mínuszokat. Hogy lesz-e elmozdulás pozitív irányba? – tette fel a költői kérdést a gazda, és rögtön válaszolt is rá.
– Ezt mi, gazdák nem tudjuk. Teljesen kiszámíthatatlan a piac, az ukrán gazdaság, így lehetetlen előre tervezni.
A tápok árának és a kereslet alakulásáról Pankovics Jánost kérdeztük.
A nagydobronyi takarmány feldolgozó üzem vezetője elmondta, a táphoz kevert vitaminok és ásványi anyagok ára rendkívüli módon megemelkedett, ami nagyban befolyásolja a termékek árát.
– Nem tehettünk mást, mint megemeltük az árakat – fogalmazott a vállalkozó. – Már a drágulás előtt is alacsony volt a kereslet a táptakarmányok iránt, amiből arra lehet következtetni, hogy egyre kevesebben tartanak haszonállatot. A háztáji sertéstartás teljesen visszaszorult, ma már saját részre is egyre kevesebben nevelnek hízót. Aki még vállalkozik erre, elsősorban azért teszi, hogy egészséges ételek kerüljenek az asztalára.
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
