Szellemi vetélkedőn is megállná a helyét a kérdés: mi azonos Leonyid Kucsma, Viktor Janukovics és Petro Porosenko pályafutásában azon túl, hogy mindhárom politikus betöltötte az elnöki posztot.
Anyagi helyzetük aligha, hisz Ukrajna második elnöke hivatali ideje alatt sem tartozott a kirívóan gazdagok sorába. Janukovics ugyan jelentős javakat harácsolt össze, de aligha vethető össze Porosenkóval, akinek vagyonát több mint 1,5 milliárd dollárra becsülik.
Politikai karrierjük sem mutat sok hasonlóságot. Kucsma két hivatali cikluson keresztül volt elnök. A csokoládékirály ugyan másodszor is indult az elnöki bársonyszékért, de csúfos vereséget szenvedett
Volodimir Zelenszkijjel szemben, míg Viktor Janukovicsot elnöki mandátuma lejárta előtt, 2014 februárjában távolították el posztjáról.
Egyetlen állítás mindhárom volt államfőre igaz: mindegyikükkel szemben felmerült a hazaárulás vádja.
Kucsmával kapcsolatban a sajtó így fogalmazott:
„Hazaárulás miatt indított eljárást Leonyid Kucsma ukrán elnök ellen a legfőbb ügyésznél Viktor Juscsenko…”
„Julija Timosenko azt is Kucsma szemére vetette, hogy nem távolítja el a Kelet-Ukrajna elszakadásával fenyegetőző helyi politikai vezetőket, és nem írja alá azt a választási törvényt módosító javaslatot, amely lehetetlenné tenné a választási visszaéléseket.”
Janukovics ellen a vád alapja az volt, hogy „az exelnök Oroszországban tartózkodva elárulta a hazáját, megsértette az ukrán alkotmányt, együttműködött Moszkvával Ukrajna szuverenitásának és területi egységének megsértésében, határainak megváltoztatásában, és írásos nyilatkozatban kérte Vlagyimir Putyin orosz elnököt, hogy vesse be az orosz hadsereget Ukrajna területén.”
A Porosenko-ügy most is zajlik.
„Az ukrán hatóságok hivatalos nyomozást indítottak Petro Porosenko volt ukrán elnök ellen hazaárulás vádjával.
Porosenkót azzal gyanúsítják, hogy a donbászi szénválság idején titokban összejátszott a legfelső szintű orosz vezetéssel, amivel közvetett módon hozzájárult az illegitim kelet-ukrajnai „népköztársaságok” finanszírozásához, ami kimeríti a terrorista szervezetek pénzelésének bűntettét.
Ezek után talán egyetértenek a megállapítással: hálátlan kiváltság Ukrajna elnökének lenni…
Persze a fentebbiek okán azt az állítást is el kell fogadni, hogy ilyen körülmények között jogkövető, lojális állampolgárként viselkedni sem egyszerű mutatvány.
