A világsajtóban hetek, sőt hónapok óta kiemelt témaként kezelik az orosz–ukrán szembenállás elmérgesedését. Az amerikai és a brit sajtó gyakorlatilag napi szinten háborús forgatókönyveket „fabrikál”. Mindezt az ukrán határ közelében zajló orosz csapatösszevonásokra alapozzák. A nyugati országok vezetői a 2014 óta tartó kelet-ukrajnai konfliktus háborúba torkolló eszkalációjának lehetőségét vizionálják. Az Egyesült Államok és szövetségesei az orosz agresszió elrettentésére hivatkozva folyamatosan küldik a fegyvereket és katonai felszereléseket Ukrajnába. Egyes vélemények szerint ez csak elmélyíti a konfliktust. Mindeközben Kijev és Moszkva igyekszik hűteni a kedélyeket. A Kreml következetesen tagadja, hogy invázióra készülne, az ukrán vezetés, amely korábban többnyire gerjesztette a feszültséget, most azt kommunikálja, hogy nem kell hinni az apokaliptikus jóslatoknak.
Szabó Sándor
Legutóbbi KISZó-kérdésünk ehhez kapcsolódott, alternatív reakciógombos szavazásunkon arra voltunk kíváncsiak, mennyire tartanak az emberek egy esetleges orosz inváziótól. Ami a nem reprezentatív felmérés eredményét illeti, a válaszadók 81 százaléka szerint nem valószínű, hogy Oroszország támadást indít Ukrajna ellen, míg 18 százalék számít az orosz invázióra. Az egyik hozzászóló megjegyezte, ő a békés megoldásra szavaz. Összehasonlításképp: ugyanezt a kérdést 2021 áprilisában is feltettük már olvasóinknak, akkor 36 százaléka gondolta úgy, hogy Oroszország a közeljövőben lerohanhatja Ukrajnát, ezzel szemben tíz hónapja a válaszadók 64 százaléka nem tartott egy esetleges orosz megszállástól.
A történésekről, a vélt vagy valós háborús veszélyről, az okokról a kárpátaljai születésű Kosztur Andrást, a XXI. Század Intézet vezető kutatóját kérdeztük.
– A felek álláspontja nem egyezik meg abban a kérdésben, hogy pontosan mi is az oka a jelenlegi kiélezett helyzetnek – kezdte a beszélgetést a kutató. – A nyugati államok azt mondják, hogy Oroszország jelentős létszámú csapatokat vont össze az ukrán határ mentén, ami támadásra utal. Az oroszok ezt nyilván tagadják, ezzel szemben Moszkva azzal vádolja a Nyugatot, hogy gyakorlatilag kommunikációs hadviselést folytat Oroszország ellen, és tulajdonképpen a nem létező jelekből próbál arra következtetni, hogy valamiféle támadás készül. Érdekes ebben a kérdésben Kijev álláspontja, hiszen korábban, például 2021 tavaszán az ukrán vezetők is részt vállaltak az ilyen jellegű nemzetközi sajtóhíresztelésekben, amikor arról volt szó, hogy Oroszország támadásra készül Ukrajna ellen. Egy éve pont a kijevi vezetők öntötték az olajat a tűzre ebben a témában, ezzel szemben most azt kommunikálják, hogy nem történt változás. Ha vesszük a fáradságot és utánanézünk, azt láthatjuk, hogy már 2018 decemberében voltak olyan riportok, amelyek szerint körülbelül 80 ezer orosz katona vonult fel az orosz–ukrán határon. 2020 nyarán hasonló volt a helyzet, mint most, orosz és belarusz hadgyakorlatok és csapatmozgások miatt aggodalmaskodtak ugyanezek a sajtóorgánumok. 2021 tavaszán már a csapatösszevonások kapcsán 100 ezer orosz katonáról írtak a nyugati sajtók. Utóbbi napokban még nagyobbra emelték a tétet azzal, hogy azt írták egyes sajtószervek, hogy a teljes invázióhoz elegendő orosz haderő hetven százaléka áll az ukrán határon. Erre bizonyíték továbbra sincs. Ha abból indulunk ki, hogy az ukrán és az orosz vezetők is azt állítják, a katonai viszonyokban nem történt változás a két ország határán, akkor egyértelműen látszik, hogy nyugati médiakampányról van szó.
– Mi állhat a mesterséges hisztériakeltés hátterében?
– Két változat lehetséges. Az egyik – amit Kijev nem biztos, hogy üdvözölne –, hogy valamiféle megállapodás készül Amerika és Oroszország között, és ez a sajtókampány megterít ennek. Magyarán elmennek a falig, hogy aztán onnan valamiféle kompromisszumot könnyebben tudjon akár mind a két fél eladni a saját közvéleményének. A másik lehetőség, hogy a Nyugat tényleg sarokba kívánja szorítani Oroszországot, addig akarják fokozni a feszültséget Kijev és Moszkva között, amíg az valamiféle konfliktusba nem torkollik. Ebben az esetben a Nyugatnak lesz jogalapja arra, hogy minden eddiginél súlyosabb szankciókat vessen be Oroszország ellen. A második forgatókönyvet kevésbé tartom valószínűnek, mivel a szankciós politika eddig sem érte el azokat az eredményeket, amelyeket vártak tőle. Ráadásul Kijev úgynevezett preventív szankciókat is követel. Vagyis, ha a megszorítások bevezetése lenne a cél, akkor azt meg tudnák oldani más ürüggyel, eddig sem kellett hozzá háborús hangulat, konfliktus.
– A pattanásig feszült helyzetet csak eszkalálja, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei az orosz agresszió elrettentésére hivatkozva folyamatosan küldik a fegyvereket és katonai felszereléseket Ukrajnába. Ezek viszont nem sajtóhíresztelések…
– Lehetséges, hogy az Ukrajnának eladott fegyverek amolyan vigaszdíjat, szépségtapaszt jelentenek, éppen azért, mert valóban készül valamiféle megegyezés, ami Kijevnek nem annyira tetszik. Vagy ténylegesen a konfliktusra való felkészülés zajlik, ezt nem tudhatjuk. Viszont a fegyvereladásokban szerepet játszik az üzlet is, amit kihasználnak a nyugati országok. Azt is látjuk, hogy olyan fegyvereket kap Ukrajna, amelyek Nagy-Britanniában vagy Amerikában már kivonás vagy leselejtezés alatt állnak. Emellett középhatalmak – a britek, a lengyelek és a törökök – is érdekeltek Ukrajnában. Mindegyiküknek megvannak a maguk céljai, az USA mellett ők most a leghangosabbak a fegyverszállítás terén.
– A két nagyhatalom hogyan tud hitelesség- és presztízsvesztés nélkül pontot tenni ennek az ügynek a végére?
– Míg az Egyesült Államok azzal vádolja Oroszországot, hogy támadásra készül Ukrajna ellen, addig az oroszok szerint a NATO folyamatos keleti terjeszkedése jelent fenyegetést Oroszország biztonságára nézve, ezért a szervezet bővítésének leállítását és csapatainak hátravonását követelik. A biztonságpolitikai tárgyalások a nyugati államok és Oroszország között folyamatosak voltak az elmúlt hónapokban, eddig azonban nem sikerült konkrét eredményre jutniuk a feleknek. Már most a határpont közelében vagyunk. A felek minden követelést és fenyegetést bedobtak a kalapba. Egyértelműen vannak olyan kijelentések mindkét oldalon, amelyek már túlzók, akár blöffnek is nevezhetők. Ha most mindenki visszatérne a korábbi pozícióba anélkül, hogy bármi történne, akkor egy későbbi eszkaláció esetén hitelét vesztené mindkét fél. A másik szempontból, nyilván ez a feszült helyzet eszkalálhatja a konfliktust is. Moszkva egyértelművé tette, ha a kelet-ukrajnai területeken kiéleződnének a harcok, akkor abba már beavatkozna. De a támadási indokok között szerepel Ukrajna NATO-tagsága, és vagy amerikai, vagy más nyugati támadó fegyverek elhelyezése az ország területén. Ukrajnának és Oroszországnak sem érdeke a háborús feszültség, ugyanis gazdasági szempontból komoly károkat okoz anélkül, hogy egy puskalövés eldördülne. Amerika számára rendkívül aggasztó az orosz–kínai közeledés, most ezen próbálnak valamilyen módon fogást találni. És legalább látszatra azt mutatni, hogy Washington még ura a helyzetnek, és globális viszonylatban az ő szava döntő. Az afganisztáni kudarc után valamilyen külpolitikai sikert akarnak elérni. Ez lehet egy oroszokkal kötött megállapodás, ami úgymond elhárítja a háborús fenyegetést, de akár az ukrajnai konfliktus megoldása is. Feszültséget gerjesztettek, ami nem áll fenn, és ha azt elhárítják, majd sikerként kommunikálják. A helyzet rendkívül összetett.
– A Nyugat bele tudja hajszolni Ukrajnát egy nem kívánt háborúba?
– Az tény, hogy a nyugati befolyás Ukrajnában eléggé nagy, és a kijevi vezetés saját magát sodorta egy olyan zsákutcába, ami ezt a befolyást még tovább növelte. Ugyebár az Oroszországgal való kapcsolatok megszakadtak, egyedül a kollektív Nyugat maradt az egyetlen olyan partnere az országnak, amelyre számíthat. Ez nyilvánvalóan megnövelte az egyoldalú függést, így ezek az országok jelentős befolyással bírnak. Az amerikai és brit mellett a német és a lengyel befolyást, hatást sem lehet elhanyagolni, viszont a kijevi vezetésnek is megvannak a saját szempontjai. Az elmúlt években különböző törvények és személyi kinevezések kapcsán úgy lavírozott Ukrajna, hogy eleget tegyen a nyugati elvárásoknak, ugyanakkor megpróbál ez alól kibújni, hogy a hatalom megőrizze népszerűségét a választók körében. Próbálják nem a végletekig élezni a különböző konfliktusokat, mert tudják, hogy ez veszélyes lehet. Nyilván nyugati támogatás nélkül Ukrajna kényszerűen visszasodródna az orosz érdekszférába, amit a Nyugat vélhetően nem hagyna annyiban.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
