A nyugati média nagy része továbbra is orosz–ukrán háborúval riogat. A valóságban sokkal nyugodtabb a helyzet, mint azt az amerikai és brit hírcentrumok sulykolják. Az ukrán államfő és külügyminisztere nem győzik nyugtatni nyugati partnereiket, arra kérve őket, hagyjanak fel a pánikkeltéssel, mert az beláthatatlan károkat okoz az ukrán gazdaságnak, amivel csak Oroszország jár jól.
Dunda György
Az ukrán vezetés kissé a saját csapdájába esett. Éveken keresztül azt kürtölték Európa és a világ felé, hogy a szomszédos agresszor állam bármelyik pillanatban lerohanhatja Ukrajnát, vagy amiként előszeretettel aposztrofálják magukat, az Európai Unió védőbástyáját. Most azonban, hogy legközelebbi szövetségeseik vizionálják mindezt, már maguk az ország vezetői visszakoznak az effajta kommunikációtól, hiszen annak hatására a külföldi hitelezők menekítik a pénzüket, mint már megírtuk,
pár hét leforgása alatt 12,5 milliárd dollárt vontak ki a gazdaságból, amire értelemszerűen nagyon rosszul reagált a pénzpiac,
erős devalváció és infláció robbant ki, tovább gyengült az energiabiztonság, ami még kiszolgáltatottabbá teszi az egyébként is ezer sebből vérző Ukrajnát.
Mindeközben a világ vezető politikusai sorra adják egymásnak a Kremlben a kilincset, vagy éppen telefonon keresik Vlagyimir Putyin orosz elnököt, hiszen ők is tudják, javarészt Moszkvában, nem pedig Kijevben kell keresni a megoldás kulcsát. Ukrajna kiszolgáltatott szerepét minden másnál jobban illusztrálja az a kép, hogy Joe Biden amerikai elnök, Boris Johnson brit miniszterelnök, Emmanuel Macron francia államfő vagy éppen Olaf Scholz német kancellár Putyinnal egyeztet a Donbász, valamint Ukrajna sorsáról, jövőjéről. Ez a felállás a napnál is világosabban beárazza Ukrajna jelentőségét, olybá tűnik, hogy az ország csak amolyan focilabda a nagypályás játékosok térfelén.
Közben mindenkit az foglalkoztat, mi lesz ennek a játéknak a vége, áttételesen nem mindegy, melyik kapuban landol az a bizonyos labda.
Rövid vagy legalábbis belátható időn belül nem igazán létezik olyan forgatókönyv, ami alapján megnyugtatóan rendezni lehetne a fennálló geopolitikai konfliktust, aminek sajnálatos mellékszereplője Ukrajna.
Ha létezne reális megoldási opció, nem tartana már nyolcadik éve a kelet-ukrajnai felfordulás. A diplomáciai próbálkozások – normandiai négyek, minszki egyezmények, a háromoldalú kontakt csoport létezése – legfeljebb csak arra jók, hogy ne ontsanak ki még több vért az érintett térségben. Kijev ugyan aláírta mindkét minszki paktumot, törvényt is fogadott el a donbászi helyzet lehetséges orvoslása céljából, de megvalósítani nem fogja azokat, hiszen azzal gyakorlatilag önként lemondana a „népköztársaságok” reintegrálódásáról.
Az merőben más kérdés, hogy a mostani politikai kurzusnak egyáltalán szüksége van-e a szóban forgó orosz ajkú térségre, merthogy ha az ott élők beleszólhatnának az ukrán belpolitikába, nagy eséllyel ma nem Volodimir Zelenszkijnek hívnák az elnököt, de ugyanez elmondható Petro Porosenko vonatkozásában is. A felmérésekből az szűrődik le, hogy a donbászi és főként a krími elektorátus visszaszerzésével a pillanatnyilag hatalmon lévő erők csak veszítenének, Kijevnek minden bizonnyal olyan kormánya lenne, amelyik nem tartaná ördögtől való cselekménynek a Moszkvával való, mindkét fél számára előnyös együttműködést, a közvetlen gázbeszerzést. Ám az is borítékolható, hogy egy esetleges kurzusváltás nem tetszene a mindenre elszánt radikális hazafias erőknek, ami pedig akár egy totális polgárháború rémképét is elővetíthetné…
Ezen feltevésekből is látni, csak rossz és még rosszabb forgatókönyvekkel állunk szembe, úgyhogy az elhúzódó, leginkább a hidegháborús időket megidéző verbális csatározás talán a legkifizetődőbb valamennyi szereplő szempontjából.
Moszkva ugyan azt hangsúlyozza, hogy Kijevnek végre kell hajtania a minszki megállapodásokat, de az a tény, hogy a nemzetközi közösség által el nem ismert „népköztársaságokban” élőket mindeközben egyre inkább integrálja a saját gazdasági, szociális, oktatási, egészségügyi rendszerébe, azt jelzi, erre ők maguk sem számítanak már. Éppen ezért félő, hogy az ukrajnai helyzet változatlanul nyílt seb marad, ami bármikor, újra és újra orvoslásra szorulhat. A sebészkés használatát pedig mindenki másképp képzeli el…
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
