Társaságkedvelő, nyíltszívű, szelíd. Nem jellemző rá a tekintélyelvűség, a nyugodt kommunikáció híve. Hajlik a mindenkinek előnyös megoldásokra, mindeközben a teljességre törekszik. Rendíthetetlen természetvédő, módfelett ellenzi a környezetszennyezést. A legfontosabb számára a családja, az ő támogatásuk hozzájárult céljai eléréséhez. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Mica-Béres Viktória, a Nagybégányi Gimnázium igazgatónője.
Bujdosó Ivett
– Ökológus helyett pedagógus lett.
– Hirtelen elhatározás alapján választottam ezt az irányt. Mindig is vonzott a természet- és a környezetvédelem, szerettem a biológiát, ezért a középiskola utolsó félévében az addig álmodott közgazdaságtan helyett e szakterület felé fordultam. Végig az ökológusi hivatás lebegett lelki szemeim előtt, a pedagógusi pálya az utolsó egyetemi gyakorlatomon került közel a szívemhez. Pályafutásomat a jelenlegi Fegyir Potusnyak líceumban napközis tanárként kezdtem. Az évek során óraadó, majd osztályfőnök és múzeumvezető lettem.
– Beregszászból szülőfalujába, Nagybégányba került.
– Érdekes helyzet alakult ki, ugyanis amikor a második gyermekünkkel voltam szülési szabadságon, megüresedett az igazgatói állás a Nagybégányi Gimnáziumban. Őszintén szólva rengeteget rágódtam a váltáson, ám a családom biztatására belevágtam. A bírálóbizottság engem választott, 2021 szeptembere óta vezetem az intézményt. Nehéz és félelemmel teli volt a kezdet, mindazonáltal rengeteg segítséget kaptam az egykori és a jelenlegi kollégáimtól, így belerázódtam. Nem hagytam fel teljesen a tanárkodással, továbbra is vállalok óraadást. Úgy érzem, jó helyen vagyok, ez az én hivatásom.
– Legemlékezetesebb iskolai élménye?
– Csak pozitív emlékeim vannak, nem volt részem bántásban. Az egyik legemlékezetesebb mégis az, amikor a második gyermekemmel indultam szülési szabadságra. Nagy meglepetésemre a gyermekek „búcsúbulit” rendeztek, lufival, tortával, ajándékkal leptek meg. Jóleső érzéssel töltött el, hiszen akkor még nem tudtuk, hogy máshol folytatom a pályámat.
– Továbbra is szívügyének tekinti a környezetvédelmet.
– Az elveim nem változtak, a természet szeretete még mindig fontos szerepet tölt be az életemben. Az iskolában is törekszem a környezettudatosság meghonosítására. A gimnáziumban ezt a hulladékszelektálás bevezetésével kezdtük. Úgy vélem, elengedhetetlen, hogy már gyermekkorban elültessük a természetvédelem magvait a nebulókban.
– Hobbi?
– A családi programok: a szánkózás, a fürdőzés, a kirándulás és a baráti összejövetelek jelentik számomra a kikapcsolódást. Szeretek társaságban lenni, beszélgetni, ismeretségeket kötni, lételemem a kommunikáció.
– Határozott?
– Nem kifejezetten. Emiatt is volt bennem félsz, hiszen ez a pozíció megkövetel némi erélyességet. A kedves beszéd, a nyílt, őszinte kommunikáció híve vagyok, a kollégákhoz és a kisdiákokhoz is ugyanígy viszonyulok. Nehezen fogalmazok meg kritikát, a sérelmeimet inkább magamban tartom. Igyekszem mindenki kényelmét és igényeit előtérbe helyezni, ám ez nem mindig kivitelezhető.
– Mi az, ami megnyugtatja?
– Anyukám társasága és kedves mondatai mindig pozitív hatással vannak rám. Szükségem van arra, hogy számomra fontos személy megnyugtasson, minden rendben lesz. Emellett szilárd az Istenbe vetett hitem, általa megerősödöm. Rossz érzéssel tölt el, amikor bármilyen oknál fogva nem tudok eljutni a szentmisére.
– Szereti a kihívásokat?
– Nem különösebben. Inkább a megszokások szerint élek, és kissé nehezen térek el azoktól. Ezért is volt számomra óriási lépés az intézmény- és pozícióváltás. Minderre a férjem, Iván és a nővérem, Diána „vett rá”, utólag is köszönöm nekik.
– Gyakran tépelődik?
– Nyilvános előadások, szónoklatok előtt mindig összeszorul a gyomrom. Sokat töprengek egy-egy döntés meghozatala előtt, többször és alaposan átgondolok, illetve számba veszek minden eshetőséget.
– Gyakorlatilag a családi vállalkozásnak köszönheti a férjét.
– Így is fogalmazhatunk. A nővéremék által üzemeltetett beregdédai Don Corleone Étterem és Pizzéria akkor még Csájna néven üzemelő bárként funkcionált, én pedig úgy döntöttem, a nyári szabadidőmben beállok hozzájuk pincérnőnek. Oda tért be a későbbi férjem a barátaival. Négyévi együttjárás után összeházasodtunk, két gyermek boldog szülei vagyunk. Milán 11 éves, az ismerőseink szerint külsőre a férjem, ám én magamat látom benne, és a természetét is tőlem örökölte. Viktória három és fél éves, apja lánya, és meglepő módon leginkább a nővérem vonásait vélem rajta felfedezni.
– Sok barátja van?
– Szerencsésnek érzem magamat, sok jó barát vesz körül. Különleges a kapcsolatunk a nővéremmel, még a baráti társaságunk is összeköt bennünket. Mind az egykori osztálytársak, mind a felnőttként szerzett barátok rövid időn belül közössé váltak, így bővült a társaság.
– Könnyen szót ért másokkal?
– Hamar megnyílok, emiatt eddig nem ért csalódás. Az előző kollektívában 60 pedagógussal dolgoztam együtt, a pályakezdőkkel és a tapasztalt kollégákkal egyaránt jó kapcsolatot alakítottam ki, sokukkal azóta is baráti viszonyt ápolunk.
– Haragtartó?
– Egyáltalán nem, legtöbbször én teszem meg az első lépést a békülés felé.
– Pozitívan tekint a világra?
– Igyekszem optimista lenni, ám ez nem mindig sikerül. Előfordul, hogy eluralkodik rajtam a félelem a jövőt illetően, és átváltok a negatív életszemléletre, melyből a családom támogatása szokott visszaterelni a helyes útra. Sokat kell még fejlődnöm e téren.
– Aggodalmaskodó?
– Sajnos minden tekintetben. A szüleim és a családom egészsége, a gyermekek jóléte folyamatos aggodalommal tölt el. Amint a kicsik tüsszentenek, én már rohanok is velük az orvoshoz. A férjem pont az ellentétem, így sikerül egyensúlyban tartani a mindennapjainkat.
– Az élet minden pillanatát kihasználja.
– Nem szeretek elkésni sehonnan, rám inkább a korai érkezés a jellemző. Emellett igyekszem megtervezni az életemet, beosztani az időmet.
– Mi az, ami felbosszantja?
– Nehezen tűröm a mindenben kételkedő és az észérvekkel sem meggyőzhető embereket. A kompromisszumos megoldásokat keresem.
– Vannak céljai?
– Elsődleges célom, hogy jó vezetővé váljak, illetve megtaláljam az arany középutat a munkám és a családom között.
