Olvasói levél
Ez volt az első sí hétvégénk az egyesület szervezésében, ami nem szűkölködött a programokban. Péntek este érkeztünk meg a helyszínre. A fogadtatás a Vadvölgy panzióban szívélyes volt, mint mindig. Hamar sikerült ismerős arcokat találnunk és reméltük, hogy az új tagcsaládokkal is gyorsan összebarátkozunk. Természetesen így lett.
Az este főkent az ismerkedéssel telt, a gyerekek is hamar új barátokat szereztek, így rövid időn belül igazán önfeledt lett a hangulat.
A finom vacsora után jött a síbakancs-próba és az ahhoz illő síléc kiválasztása. Ezeket az egyesület ajánlotta fel, így mindenki felszerelkezve indulhatott a Kraszija meghódítására.
A későre nyúló beszélgetések után talán nehézkes volt a korai kelés, de a reggeli után már mindenki lelkesen indult, hogy kamatoztassa sítudását. Persze akadtak olyanok is, akik kisebb gyerekeikkel inkább a szánkózást választották.
Habár az időjárás nem kedvezett a felhőtlen csúszkálásnak, ez senkit sem tántorított el attól, hogy újra és újra a felvonóba pattanjon, és a pálya tetejéről gyönyörködjön a tájban, majd a lesiklás örömében.
Délben aztán “megfagyva bár, de törve nem” visszatértünk szállásunkra jó ebéd és meleg kuckó reményében. Fáradalmainkat kipihenve a panzió mögötti domb felé vettük az irányt, mindezt szánkókkal és hófánkokkal felszerelkezve. Az est további részében a beltéri játékoké lett a főszerep: volt, aki biliárdozott, mások inkább az asztali teniszt választották, esetleg komoly römicsatákat vívtak.
Vasárnap reggel közös imára és éneklésre gyűltünk össze, ahol mind a református, mind a római katolikus Biblia kalauz szerint hangzottak el igék. Az elszántabbak a délelőtt folyamán még bevállaltak néhány lecsúszást, majd ebéd után lassan mindenki nekivágott a hazaútnak.
Köszönjük a lehetőséget, a jó társaságot, az együtt töltött időt és a felejthetetlen élményeket!
Szabó Diána,
a program résztvevője
