Ukrajna elzárkózik a paktum politikai végrehajtásától, eláruljuk, hogy miért.
Az elmúlt hetekben vészesen eszkalálódó ukrán–orosz válság kapcsán nagyon sokszor hallunk a minszki egyezményekről, mint a diplomáciai rendezés alapdokumentumairól, noha a konfliktusban érintett két ország parlamentje nem is ratifikálta azt. Vajon miért nincs érdemi előrehaladás e téren, eleve, mit tartalmaznak a minszki megállapodások? Oroszország és a Nyugat folyamatos felszólítása ellenére miért szabotálja a paktum végrehajtását Ukrajna? Ezeket a kérdéseket járjuk most körbe.
Dunda György
Az első minszki paktumot 2014 szeptemberében az EBESZ közreműködésével hozták tető alá, fő célja az akkortájt eszkalálódó véres konfliktus megállítása volt, ami csak részben sikerült, mert 2015 januárjában kiújultak a harcok, ezért februárban aláírták a Minszk-2-t, de már a normandiai négyek nyomására. A 13 pontos megállapodás két fő részre osztható: az egyik része a harcok közvetlen megfékezése, a további emberéletek kioltásának a megakadályozása volt. A haderők szétválasztásával, a nehézfegyverzet visszavonásával, 50 kilométeres ellenőrzött frontvonal létrehozásával, kisebb-nagyobb fogolycserékkel ez részint sikerült is, mert bár a kisebb konfliktusok azóta is folyamatosak, de korántsem olyan erővel tombolnak a harcok, mint a konfliktus első évében.
A megállapodás politikai részeink végrehajtása azonban egy helyben topog, s ameddig ez így marad, megnyugtató megoldásról biztosan nem beszélhetünk.
Bármikor fellángolhat a véres fegyveres szembenállás, még azután is, ha a most megfigyelhető, csúcsra járatott háborús médiazaj idővel halkulni fog. A minszki megállapodások mostani formájában történő megvalósítása Moszkva politikai győzelmét jelentené, egyúttal Ukrajna kapitulációját, figyelmeztetnek kijevi elemzők.
Miről is van szó? Nos, Kijevnek első lépésben el kellene fogadnia, hogy bár az ukrajnai törvények szerint, de a mostani, szakadárok által ellenőrzött berendezkedésben bonyolítanák le a választásokat a Donec-medencében, s csak ezután kapná vissza Kijev a korábbi határai feletti ellenőrzés jogát.
A gyakorlatban ez azt eredményezné, hogy a mostani kijevi vezetés nyakába szakadna egy totálisan oroszbarát, a felkelőkkel együttműködő donbászi vezetés, melyet ráadásul partnerként kellene kezelnie. És ez még nem minden.
A Doneck és Luhanszk megye egyes járásainak adandó különleges önkormányzati státust, kvázi autonómiát, az alkotmányban szükséges rögzíteni. Mondani sem kell, egy ilyen donbászi felállás a Kreml érdekét szolgálná, hiszen ezen keresztül újra közvetlen befolyást szerezhetnének az ukrán belpolitikában. És azzal is számolni kell, hogy az ukrán választójogát visszanyerő hárommilliós Donec-medencei lakosság jelentősen módosíthatná a kijevi erőviszonyokat. Mindez Ukrajna jelenlegi politikai-területi-közigazgatási berendezkedésének a megsemmisülését is előidézheti, így már érthető, hogy az oroszbarát Ellenzéki Platform – Az Életért párt kivételével egyetlen parlamenti erő sem támogatja a minszki egyezmények megvalósítását, a lakosság többsége is szkeptikusan viszonyul ehhez, csupán a megkérdezettek tizede támogatja a minszki terveket, csakhogy más alternatíva jelenleg nem igazán létezik.
Nem véletlen, hogy a nyugati partnerek is egyre határozottabban kérik számon Ukrajnán a paktumot. De az esetleges elmozdulás már ott elakad, hogy a felek merőben másként ítélik meg a szereplőket is.
Moszkva hangsúlyozza, ők csak az EBESZ-hez hasonlóan közvetítőként vannak jelen a történetben, az ukrán kormányzatnak közvetlenül az önhatalmúlag kikiáltott „népköztársaságokkal” kell tárgyalniuk, amiről viszont az ukrán politikum hallani sem akar.
Kijevben ezekre a „népköztársaságokra” csak az agresszornak kikiáltott Oroszország bábjaként tekintenek, avagy szimplán terroristáknak nevezik őket…
Innen kellene elindulni, de mint látjuk, Kijev már az első lépések megtételére sem mutat hajlandóságot, ami az ő szempontjából érthető is, csakhogy az is biztos, Moszkva nem lesz partner a minszki játékszabályok átírásában vagy legalábbis azok enyhítésében. Jó eséllyel tovább folytatódhat az egy helyben toporgás, ami ugyan egyik félnek sem jó, de még mindig jobb, mint a teljes konfrontáció ami beláthatatlan emberáldozatokkal és megrázó gazdasági károkkal járna.
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
