Interjú Rezes Károllyal, a Beregszászi Járási Tanács elnökével.
A decentralizációs reform után kialakult adminisztratív rendszer, az újraosztott jogkörök komoly kihívások elé állították nemcsak a kistérségi önkormányzatokat, de a járási tanácsokat is. A Beregszászi, Nagyszőlősi és az Ilosvai járásból létrejött a 209,2 ezer lakosú Beregszászi járás, tíz kistérséggel, 103 településsel és két várossal, Beregszásszal és Nagyszőlőssel. Rezes Károllyal, a Beregszászi Járási Tanács elnökével beszélgettünk az előző év kihívásairól és eredményeiről, valamint az idei tervekről.
Szabó Sándor
– 2020. október 25-én nyolcadik alkalommal tartottak helyhatósági választásokat Ukrajnában. Az előzőekhez képest jelentős változás volt, hogy a 2015-ben kezdődött területi és közigazgatási reform folyamatának úgymond lezárásaként zajlottak le. Milyen kihívások elé állította az elmúlt év a Beregszászi Járási Tanácsot?
– Nehéz évet hagytunk a hátunk mögött, ugyanis a 2021-es esztendő a tanulásról szólt, gyakorlatban is el kellett sajátítanunk az új struktúra működését. Az elmélet és a gyakorlat összekapcsolása komoly kihívásokat jelentett számunkra. De úgy vélem, sikerült megbirkóznunk a feladattal. Hamar kiderültek, mik a decentralizáció előnyei, de a korlátok is nagyon hamar megmutatkoztak.
– Pozitívumokat és negatívumokat is említ, mik ezek…
– Az önkormányzati társulások a decentralizáció révén soha nem látott szabadságot és önrendelkezést kaptak. Egy év tapasztalatai vegyes érzéseket keltenek bennem. A járási tanácsnak 2021-ben az volt a feladata, hogy minden, a korábban a kompetenciájába tartozó köznevelési, egészségügyi és kulturális intézményt, infrastruktúrát és földeket átruházzon a kistérségekre. Ennek mi maximálisan eleget is tettünk, szóval teljesítettük a vállaltakat, a lehető legrövidebb idő alatt átruháztuk az intézményeket és a feladatokat, hogy megkezdődhessen az érdemi munka a kistérségekben. A decentralizációval rengeteg olyan feladat került a kistérségekre, amelyekkel korábban a járási közigazgatásoknak kellett megbirkóznia. Ilyen például az egészségügy. A korábban járási fenntartású beregszászi és nagyszőlősi kórház a helyi önkormányzathoz került. Ami azt jelenti, hogy a fenntartásukat a kistérségnek kell kigazdálkodnia a saját költségvetéséből, ami jelentős összeg. A beregszászi kórház működtetése éves szinten megközelítőleg 5,5 millió hrivnyába, a nagyszőlősi kórházé több mint 7,5 millióba kerül. Most a két kistérség tartja fenn az intézményeket, de további nyolcból is ide küldik szakorvoshoz a betegeket.
Az lenne a logikus, ha lakosságarányosan a többi kistérség is beszállna ezeknek az intézményeknek a fenntartásában, de ez kivitelezhetetlen, ugyanis van, ahol a saját intézmények finanszírozását sem tudják megoldani.
Ugyanez érvényes a közoktatás és közművelődés terén is, valamint sportiskolák tekintetében. Ebből a szemszögből átgondolatlannak vélem a decentralizációt, ezeket az intézményeket meg kellett volna hagyni járási kompetenciában. Vannak olyan kistérségek, amelyek anyagi gondokkal küszködnek és nem képesek ezeket fenntartani, az intézmények optimalizálására kényszerülnek, ami oda vezet, hogy embereket kell kitenni az utcára, intézményeket kell összevonni, bezárni. Ez ellen küzdünk egy éve. Mindent megteszünk, hogy ez ne történjen meg, hiszen ha egy településen megszűnik az iskola, majd az óvoda, akkor lassan elnéptelenedik a falu. Ezért arra ösztönzöm a kistérségek vezetőit, hogy keressenek forrásokat eme intézmények megmentésére. Elsősorban arra gondolok, hogy törekedjenek a gazdaság kifehérítésére, rendezzék a földadó kérdését, ösztönözzék a vállalkozásokat arra, hogy tisztázzák a foglalkoztatási jogviszonyokat.
Nyílt titok, hogy a munkavállalók 70 százalékának nincs hivatalos munkaviszonya, miközben két adózó munkavállaló meg tud menteni egy takarítói állást az iskolában.
Ezzel a helyzettel már ma foglalkozni kell. Az embereknek meg kell érteniük, hogy a kistérségbe befolyt adók nem vándorolnak többé Kijevbe, helyben maradnak. A befizetett adóval iskolát, óvodát, kultúrházat és munkahelyeket ment meg, közösséget épít.
– A beruházások ösztönzésével lehetne munkahelyeket teremteni, ami pluszbevételeket hozna a kistérségek költségvetésébe. Tavaly júliusban Bereg–Ugocsa 2021 néven szervezett nemzetközi üzleti fórumot a Beregszászi Járási Tanács a makkosjánosi Helikon Hotelben. Több mint fél év telt el azóta, vannak ennek kézzelfogható eredményei?
– Az elsődleges cél az volt, hogy kezdjünk el ismerkedni és kapcsolatokat építeni a szomszédainkkal, de már vannak előrehaladott tárgyalások is. Sikerült a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei és budapesti önkormányzatokkal szorosabbra fűzni a kapcsolatainkat. Magnbefektetők is megjelentek, akik hajlandóságot mutatnak arra, hogy befektessenek a Beregszászi járás területén.
Az uniós pályázatok terén nagy a lemaradásunk, idén kell előkészítenünk a határon átnyúló projekteket, de sajnos nincs vagy kevés az olyan szakember, aki ebben az önkormányzatok segítségére tud lenni.
Itt jön képbe a Kárpátaljai Határ Menti Önkormányzatok Társulása (KHÖT), amely segítséget nyújt ebben a kérdésben. A társulás rövid idő alatt komoly eredményeket ért el. Szakmai segítséget ad azoknak, akiknek már van kész tervük. Viszont az a baj, hogy a kistérségek többségében még mindig nem készült el egy megvalósítható perspektivikus terv. Ha van pályázati partner és egy jó projekt, még mindig ott van az önrész előteremtése.
Sajnos nagyon kevés az olyan kistérség, ahol vannak szabad források egy nagyobb beruházáshoz.
A határon átnyúló együttműködések hatékonyságának elősegítése érdekében a romániai Szatmár Megyei Tanács már felállított egy pályázatíró csapatot, mely kész felkeresni a Beregszászi járás kistérségeit, hogy a vezetőkkel közösen megvizsgálják, milyen területeken tudnának pályázni. Márciusban Beregszászba várjuk Borboly Csabát Hargita Megye Tanácsának elnökét, a tervek szerint megállapodási szerződést írunk alá, ami újabb uniós pályázati lehetőségeket nyitna meg előttünk. Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke is támogatásáról biztosított minket. A tervek szerint idén is megrendezzük a fórumot, ami már nem a lehetőségekről, hanem a konkrét tervek bemutatásáról szól majd. A decentralizációval a járási tanácsok anyagilag nem tudják támogatni a kistérségeket. Tanácsadóként próbáljuk segíteni a munkát, emellett a híd szerepét töltjük be a befektetők, külföldi önkormányzatok és a polgármesterek között. Még nincs véglegesítve a megyei és a járási tanácsok kompetenciája, február végén, március elején kerülhet pont a kérdés végére. Én támogatom, elfogadom és tisztelem a decentralizációt, de egy tíz kistérséget tömörítő járásban nem lehet szétdarabolni az egészségügyet, a kultúrát, a sportot és az oktatást. Ezekben a kérdésekben egységes irányítás és finanszírozás a járható út.
– Néhány hete látott napvilágot a hír, hogy sikerült forrásokat találni a makkosjánosi hulladékfeldolgozó befejezéséhez, amely megoldaná a járás szemétproblémáit. A Tisza Korlátolt Felelősségű Európai Területi Társulás 4,8 millió uniós támogatást nyert az üzem 2022-es megépítésére. A befejezéshez szükséges fennmaradó összeget pedig Magyarország Kormánya biztosítja. Mikor kezdődnek a munkálatok?
– Tudomásom szerint már megszületett a kormányhatározat a magyarországi finanszírozásról. Az építkezések az idén megkezdődhetnek.
A projekt lefutási ideje 18 hónap, bízunk benne, hogy ez alatt az idő alatt sikerül befejezni a hulladék-feldolgozót és sikerül beindítani. Nagy szükségünk van rá. Ez ugyebár lassan már egy 10 éves történet és a régi Beregszászi járásra volt tervezve, de kapacitása számításaink szerint, az egész Beregszászi járást le tudja majd fedni.
Azt szeretnénk, ha a szemétprobléma hosszú távú és megnyugtató megoldása mellett ez a feldolgozó profitot is termelne. Van még egy nagy volumenű projektünk, amely a központi ivóvíz és csatornarendszer kiépítésére irányul. Két hete egy német cég képviselőivel folytattam megbeszélést ebben a kérdésben. A közműépítés nagyon költséges, már a tervdokumentáció is több millió hrivnyába kerül, amit nekünk kellene előteremtenünk. A terv az, hogy ezt egy pilótaprogram keretében a Tiszapéterfalvai kistérségben valósítanánk meg. Aztán, ha sikeres lesz, kiterjesztjük a többi kistérségre. Ez egy több éves program.
– A megfelelő úthálózat meghatározó jelentőségű a gazdasági versenyképesség szempontjából, mert a fenntartható gazdasági fejlődést csak színvonalas infrastruktúrával lehet elérni. A Nagy Építkezés elnöki projekt keretében a járásban is több kilométernyi főút újult meg, viszont vannak szakaszok, amelyeket évtizedek óta nem javítottak. Néhány napja például Alsóremetén tüntettek a lakosok a településen áthaladó út borzalmas állapota miatt. Mit tehet ennek érdekében a járási tanács?
– Ez eléggé összetett kérdés. Az útfelújítás nem olcsó mulatság, és sem a járásnak, sem pedig a kistérségnek nincsenek olyan forrásai, amelyeket erre tudnának fordítani. Azokat az utakat, amelyek megyei fennhatóság alá tartoznak, a megye költségvetéséből kell finanszírozni. Ez évre 350 millió hrivnyát kapott a megye útfelújítási célokra, ha ezt elosztjuk a hat járás között akkor „nevetséges” összeget kapunk. Két hete járt itt a megye kormányzója és a megyei tanács elnöke, és többek között az utak állapotáról is szó esett.
A Nagyberegi kistérségben van egy szakasz, a kígyósi, amely körülbelül 150 méter hosszú, s ott szinte lehetetlen autóval közlekedni.
A kormányzó szavát adta, hogy amint az idő engedi, felújítják ezt a szakaszt, ám ez csak töredéke a teljes útnak, amely egészen az egykori ilosvai járási Kövesdig vezet, ami több mint 25 kilométer. Ezek az összegek csak tűzoltásra elegendők. Ugyanakkor a Nagy Építkezés keretében idén 7 millió hrivnyát fordítanak útépítésre Kárpátalján. Óriási előrelépés, hogy Nevetlentől egészen Csapig jó úton közlekedhetünk. Nagyszőlős és Huszt között szintén teljesen új útburkolatot kapott a főút. Kilátásban van a tiszaújlaki híd rekonstrukciója, a szerkezetre már rég ráfért egy teljes körű felújítás, tudomásom szerint a dokumentáció is elkészült hozzá. Idén folytatódik a Nevetlenfalu és Nagyszőlős közötti útszakasz felújítása.
Egy 5 kilométeres szakaszról van szó Csepe és Nevetlenfalu között. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az útszakasz befejezéséhez 40 helyett mindössze 15 milliót kaptuk.
Nagyon pesszimista vagyok az úgynevezett kommunális utak terén, amelyek a kistérségek fenntartása alá tartoznak. Van, ahol sikerült 10-12 millió hrivnyát átvezetni a múlt évről, ám ez semmire nem elég, hiszen egy kilométernyi út építése 7,5–8 millió hrivnyába kerül. Tény az is, hogy a kátyúzás ablakon kidobott pénz.
– A nagymuzsalyi aranybánya sorsa sokakat foglalkoztat, de legfőképpen a közeli településen élők aggódnak. A helyiek bizalmatlansága nem alaptalan, hiszen az évek során már több alkalommal ígértek számukra megoldásnak tűnő ajánlatokat különböző cégektől, ám azok csak még inkább elmélyítették a problémát. Jelenleg egy amerikai vállalat végzi a több évtizede felhalmozódott aranybányai meddőhányó (hulladék) fel-, illetve átdolgozását.
– A múlt év folyamán többször is voltunk a helyszínen tájékozódni az ott folyó munkálatokról. A termelés beindítása inkább környezetvédelmi, nem pedig üzleti szempontból volt fontos, mivel a területet megtisztítják a 130 ezer tonnányi, környezetre káros hányótól, amely jelenleg is gondot jelent a régió környezeti állapotára nézve. A területen lévő minden meddőhányóból, a környező patakokból állóvízből és mintákat vettek a szakemberek, a vizsgálatok eredményére még várunk.
A képviselőkkel egyetértünk abban, hogy a nagy mennyiségű salakanyag, ami az arany kinyerése után ottmaradt, mindenképp semlegesítésre szorul.
Ugyanis az esőzések során a csapadék kimossa a nehézfémeket, ami a talajvízbe kerül, onnan pedig, ne adj ég a kutakba. Megvizsgáltuk magát a technológiát is, ami egy zárt területen történik. Nem használnak kémiai adalékot, kizárólag centrifugálás útján nyerik ki a nehézfémeket tartalmazó anyagot. Bízunk benne, hogy a vizsgálatok alátámasztják, azt amit, a cég állít, hogy az egész folyamat megfelel a környezetvédelmi előírásoknak.
– Hogyan értékeli a járási tanács tavalyi munkáját?
– Nem voltak nagy vitáink, konstruktív a munka a tanácsban. A kétharmados többséggel bíró koalícióban a magyarsággal kapcsolatos kérdésekben is együttműködőek az ukrán pártok, tökéletes kapcsolat van köztünk, partneri viszonyban vagyunk és úgy vélem, hogy a megyei tanácsban folyó politikai csatározások sem lesznek hatással erre az együttműködésre.
Ennek ellenére vannak olyan kistérségek, ahol épp politikai okok miatt nem sikerült konszolidált viszonyt kialakítani.
A Királyházai és a Nagyszőlősi kistérséggel nincs kapcsolatom, sajnos a Tiszaújlaki Kistérségi Tanácsban nem sikerült konszolidálni a helyzetet. Én mindig keresem a kompromisszumos megoldásokat, de sajnálatos módon vannak olyan polgármesterek és képviselők, akik nincsenek tisztában a szó jelentésével.
