Az utóbbi hetekben, hónapokban vezető hírek az ukrán–orosz konfliktus elmérgesedéséről szóltak. Nem telik el úgy nap, hogy a külföldi országok vezetői, politikusai, szakértői ne jósolnának újabb időpontot a háború kitörésére. Az ukrán határ mentén történő csapatösszevonások, hadgyakorlatok, külföldi katonák be- és kivonulásának híre hatalmas pánikot keltve szájról szájra terjed.
De okolhatjuk-e minden bajunkért a fenyegető háborút?
Folyamatos drágulást tapasztalhatunk az üzemanyagárak terén. Jelentősen, 3-4 hrivnyával emelkedett a benzin és a gázolaj literenkénti tarifája, igaz, akkor sem volt lényegesen olcsóbb, amikor a szakértők és a politikusok a hrivnya állítólagos stabilitásáról áradoztak.
Hasonló helyzet alakult ki az élelmiszerpiacon. Bármerre fordítjuk a fejünket, mindenütt az esetleges háborúval és a dollár hrivnyával szembeni erősödésével magyarázzák az áremelést. Drágul a kenyér, a napraforgóolaj palackjáért (nem literjéért!) pedig már szinte kozmikus összeget kérnek el. Lassanként újabb áremelkedésekről is hallhatunk, már a káposzta és az alma drágulását is bejelentették.
A kormány maga is bevallotta, hogy a nyugati médiából áramló pánikhangulat hatására nőtt az ország eladósodottsága, lényegesen gyengült az ukrán gazdaság. A külföldi befektetők is „menekülnek” Ukrajnából. Nem beszélve a légitársaságok járattörléseiről, gépparkjuk evakuálásáról.
Következő lépésként a határátlépők magas számával riogatták a népet. Az állami határőrség a napokban azt közölte, hogy a lehetséges orosz invázió hírére több ezren hagyták el Ukrajnát. Hozzátették, bár nagy pánik nem volt érzékelhető a határátkelőkön, három nap alatt 135 ezer személy lépett ki az országból. 2021 hasonló időszakában mindössze 70 ezren mentek külföldre, bár akkor a koronavírus-járvány miatt számos ország bezárta kapuit a külföldiek előtt.
Szöget ütött a fejembe, hogy kárpátaljai viszonylatban is nőtt az útlevelet igénylők száma, ám a koronavírus-járvány előtti mutatókat közel sem haladta meg. Talán nincs minden veszve…
Félreértés ne essék, nem akarom elbagatellizálni az esetleges fegyveres konfliktus veszélyeit, ám gondoljunk bele, mennyire kihasználják az egyszerű ember kiszolgáltatottságát. A bizonytalanság váratlan, olykor visszafordíthatatlan következményeket szülhet. Talán nem kellene mindent a háborúra fogni, néha a hibás döntések töredelmes bevallása azonnali megbocsátást nyer.
Érdemes lenne az összevisszaság helyett nyílt, őszinte kommunikációt folytatni az állam polgáraival. Úgy vélem, ennyit mindannyian megérdemelnénk…
