„… a mai vészterhes időkben is bíznunk kell abban, hogy szülőföldünkön megéri tervezni, a jövőbe tekinteni”.
A kárpátaljai borászoknál nem áll meg az élet, a földeken a háború idején is van munka bőven. Nemrég a Cotnar-szőlészet olyan oltványokat kapott, melyek még nem ismertek a vidéken. A tőkéket elültették a nagymuzsalyi szőlőhegyen, hiszen mint mondják: ők a jövőbe tekintenek.
Varga Brigitta
A bizonytalan ukrajnai politikai-gazdasági helyzetben a helyi borászok óriási kockázatot vállalnak befektetéseikkel, a borkészítés évszázados hagyománya azonban kitartásra ösztönzi őket. A termelés a hadiállapot ellenére sem állhat le, minden nap ki kell menni a hegyoldalra, hogy megóvják és gondozzák az elmúlt években fáradságos munkával kialakított ültetvényeket. Emellett nem minden embernek kell a fronton harcolnia, sokan a gazdaság erősítésével is hozzá tudnak járulni a haza szolgálatához. Hiszen egy erős ország egyik legfőbb támaszpontja a stabil gazdaság.
– A kárpátaljai, azon belül a Bereg-vidéki borászat és szőlőtermesztés méltán híres világszerte – jelentett ki Tóth Győző, a Peregium Invest Kft. igazgatója. – A rendszerváltást követően a kiöregedett, s nem megfelelően gondozott szőlők nagy részét felszámolták, újak telepítéséről azonban senki sem gondoskodott.
Ennek ellenére mégsem tűnt el a szőlő- és borkultúra Bereg-vidékről, köszönhetően azoknak a gazdáknak, akik anno elhatározták, hogy a tömegborokról áttérnek a minőségi borok előállítására.
Sokan új ültetvényt telepítettek és pincéket építettek, hogy az egykor híres Bereg-vidéki bor visszanyerje méltó helyét a borkultúrában. Így tett harminc évvel ezelőtt Péter Csaba, a Cotnar-borászat és -szőlészet tulajdonosa, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője is.
– Olyan szőlőfajtákat telepíttetett, melyek leginkább jellemzőek a vidékre (cabernet, merlot, leányka, tramini) – mintegy 160 hektáron.
Időközben észrevettük, hogy a szőlő egyre inkább manufakturális gondozást igényel, ezért 20 hektárt elkülönítettünk kizárólag ezen termelési módra. Igaz, e tevékenység lassabb folyamat és talán gazdaságilag is megterhelőbb, de a manufakturális munka garancia a minőségre, hozzáadott értéket képvisel, továbbá hosszú távon megtérül a befektetés, s ez leginkább a bor minőségében köszön vissza.
Rájöttünk, hogy a természet adta lehetőség nagyobb kincs, mint bármilyen technológia.
Innentől kezdve a célunk az, hogy ezen a kiemelt területen inkább a minőségi, mintsem a mennyiségi előállítást szorgalmazzunk. Ezt követően azon kezdtünk el dolgozni, hová tudunk új fajta szőlővesszőket telepíteni. Ahhoz, hogy helyet tudjunk biztosítani az újaknak, sajnos a meglévő ültetvényeket kellett megsemmisítenünk. Az idő múlásával azt tapasztaltuk, hogy egyre nagyobb az igény az új szőlőfajtákra és a divatborokra. Ennek lehetünk szemtanúi most, hiszen Kárpátalján, sőt egész Ukrajnában eddig nem ismert szőlőfajtákat telepítünk – vázolta Tóth Győző.
Több mint 2 hektáron ötféle szőlő oltványát (jázmin, solaris, chardonnay, generosa és syrah fajtákat) ültették el.
– Mi így próbálunk zászlóshajóvá válni ezen a vidéken,
s felvirágoztatni az egykor tündöklő borkultúrát, népszerűsíteni a történelmi és új borokat, hogy Bereg-vidék nedűi nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is rendkívüli elismerésnek örvendjenek – fogalmazott az igazgató.
A háború következtében több mint négyszázezer menekült érkezett megyénkbe. Azokkal, akik eddig nem ismerték a magyar kultúrát, most lehetőségű nyílik megismertetni.
– Megmutathatjuk, milyen, színes, izgalmas és értékes része vagyunk Ukrajnának, bizonyíthatjuk országunk iránti elkötelezettségünket.
Ezért talán szimbolikus jelentősége van a mostani szőlőtelepítésnek, hiszen 30 évvel ezelőtt mertünk nagyot álmodni, volt bátorságunk hosszú távra tervezni. Az akkor telepített szőlővesszők segítenek abban, hogy napjainkban ne csak túléljük a nehézségeket, de fejlődni is tudjunk. A nagymuzsalyi hegyoldalon található szőlőültetvények a vidék ékességévé és turisztikai látványossággá váltak, s összekötik a múltat a jövővel. A mai nemzedék erőt meríthet a dicső múltból, őseink elévülhetetlen tetteiből. Még akkor is, ha a jelen eléggé lehangoló. Ezáltal nekünk, kárpátaljai magyaroknak a mai vészterhes időkben is bíznunk kell abban, hogy szülőföldünkön megéri tervezni, a jövőbe tekinteni.
Első és legfontosabb feladatunk a közösségünk számára olyan élhetőbb, gazdaságilag megalapozottabb környezet biztosítása kell, hogy legyen,
ahol jól és otthon érzi magát az ember, és amely megteremti az itthon maradás feltételeit – fogalmazott Tóth Győző.
Egy helyi mondás szerint a szőlő az itteni emberek lelkének egy része. Nem csoda, hiszen ahogyan egy növény nem tud élni, növekedni erős gyökerek nélkül, úgy mi emberek sem tudunk élni, érvényesülni gyökereink, múltunk nélkül. Otthon, haza – mind olyan fogalom melyet sokszor használunk bele sem gondolva, hogy mit értünk alatta, pedig minden ember számára van egy település, egy tájegység, ahol otthon érzi magát. Így vagyunk ezzel mi is, itt Kárpátalján. Ide kötnek bennünket az emlékek, itt vannak a gyökereink.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
