Folyamatosan, makacsul kényszerítem magam, hogy ne gondoljak a háborúra. Aztán beugrik a fehér (rózsaszín) elefánt…
Észbontó, örömmel hagynám, hogy hatalmába kerítsen a fehér elefánt (vagy bármilyen bizarr színű akármilyen állat), mégis elborítja elmémet a háború. Ez az agy bosszúja: ha valamire nagyon nem akarunk gondolni, akkor annál inkább elhatalmasodik rajtunk.
Daniel Wegner, a Harvard Egyetem pszichológusa az állapotot az agy „ironikus folyamatának” nevezi – olvasom a neten.
Aha. Szóval a kérdésnek tudományos irodalma van – próbálok szabadulni az alapproblémától, ám az jóval rafináltabb. Nem ereszt. Ismét a háború telepedik a szürkeállományra.
Teszek még egy kísérletet. Megpróbálok a Gy.A. szignóval közölt írásra koncentrálni: „A pszichológus elmondása szerint meglehetősen gyakori jelenségről van szó, de tény, hogy csak szokatlan körülmények között nyilvánul meg. Legtöbbször ugyanis képesek vagyunk minden gond nélkül valamire gondolni és annak megfelelően cselekedni. De, minél erősebben törekszünk valamire, és minél extrémebb stresszhelyzetben vagy erős mentális nyomás alatt állunk éppen, annál inkább bekövetkezik az ironikus effektus. A tudattalan folyamat áttöri a racionális védelmet, és a nem kívánt gondolat kibukkan. A jelek szerint ugyanis a tudattalan sokkal ellenállóbb a figyelemeltereléssel szemben, mint a tudat.”
Pontosan ott tartok, mint a virtuális csata elején.
Háború van. És én a háborúra gondolok. Arra, végeredményben természetes, hogy ez jár a fejemben, hiszen háború van. Talán az lenne a hiba (bűn), ha álomvilágba menekülnék. A fenyegető valóság helyett hazug biztonságot keresnék. Legalább annyi bátorságot ki kell csiholni magamból, hogy szembenézzek a ténnyel.
Vajon, ha majd béke lesz (mert egyszer ugye béke lesz!), ugyanilyen, mindent elborító, magához ölelő lesz-e az érzés? Ahogy most a mélybe rántanak, poklok bugyraiba kényszerítenek az öldöklésről harsogó hírek, ugyanilyen erővel emelik-e éteri magasságba a lelkeket a szózat: béke van! Vége van!(?)
Ha majd a fehér galamb elhozza az olajágat, és az értelem, az akarat, a hit legyőzi a ránk uszuló gonoszt, akkor – még egyszer – gondoljunk a háborúra. S minden „ironikus folyamat” ellenére hirdessük a békét.
Kiemelt kép: AP Photo/Vadim Ghirda
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
