Minden csütörtökön – hóban, szélben, fagyban, esőben és a legdurvább kánikulában is – a kapuban várja a postást a szernyei Barta Tibor. A 65 éves rokkantnyugdíjas férfi több évtizede előfizetője és hűséges olvasója a Kárpáti Igaz Szónak – tudtuk meg a kézbesítőtől a helyi postahivatalban.
Szabó Sándor (Szernye)
A postán kapott útbaigazítás alapján a legnagyobb nemzeti költőnkről elnevezett Petőfi utca vége felé találjuk Tibor házát. Épp akkor is a házuk előtt szorgoskodott. Meglepődik az ismeretlen autó láttán, de kedvesen fogadja az idegeneket. A gyors bemutatkozás után, megerősíti, hogy jó helyen járunk, ám fontosnak érezte rögtön az elején tisztázni, a felesége, Jolán az, aki előfizeti neki a lapot.
– Lassan 50 éve élünk boldog házasságban a feleségemmel – kezdi mesélni Tibor az életét – Negyvenhét éve mondtuk ki a boldogító igent mielőtt bevonultam volna sorkatonának. Szerelem volt első látásra. 1977-ben szereltem le, ezt követően Oroszországban dolgoztam évekig építőmunkásként. Házakat építettünk Szentpétervár környékén. Miután hazatérem a helyi kolhozban helyezkedtem el. Sajnos gyermekkel nem áldott meg minket a Jó Isten, így csak egymásra számíthatunk.
Tibor évek óta rokkantnyugdíjas. Nem volt kegyes hozzá a sors, az elmúlt években két agyvérzést kapott, a második után részlegesen lebénult. Nehezen tudja használni a ball kezét. Ennek ellenére optimizmusa, pozitív életszemlélete töretlen.
– Az első agyvérzésem után még tudtam dolgozni, jószágot, tehenet, disznókat és baromfit tartottunk itthon – mondta. – Nyolc éve volt az első, három évvel ezelőtt a második agyvérzésem. Utóbbiból nem sikerült teljesen mértékben felépülnöm. Ekkor felszámoltuk a háztájit. Azóta nem járok el otthonról, a feleségem intézi a bevásárlást, jár a postára. Számomra az újságolvasás jelenti a kikapcsolódást. Minden csütörtökön a kapuban várom Katicát, a postásunkat. Szeretek olvasgatni az országban és a világon történtekről, emberi sorsokról. Ez az egyetlen időtöltés, ami leköt a tévézés mellett. Nagyon kedvelem a lapot, hiszen sok mindenről lehet benne olvasni. Nem beszélve arról, hogy újságolvasás közben gyorsabban telik az idő.
Tibor elmondta, minden érdekli, a politikától a sportig, utóbbi valamivel jobban. Közben megérkezett Tibor felesége a szomszédból.
– A férjem nagyon szereti a focit, ráadásul óriási Fradi-drukker – vette át a szót az asszony. – Fiatal korában a szernyei futballcsapatban játszott. Akkor hagyta abba, mikor az egyik meccset követően ínszakadással hozták haza.
– Balszélső poszton játszottam – folytatja a férfi. – Sajnos évek óta nincs futballcsapat a faluban, de szinte férfi is alig akad, mindenki külföldön dolgozik, a fiatalok pedig kitelepülnek. Kevés a munkalehetőség a községben, a kolhoz megszűnése után sokan utcára kerültek. A feleségem is ott dolgozott, szuveníreket készített.
Jolika néni elárulta, hogy a Bibliát és a Mai Ige Magazint szokta olvasni, ennek ellenére mindenről tud.
– A férjem mindig elmondja, mit ír az újság, így én is tájékozott vagyok – mondta az asszony.
