A harmadik hónapja tartó háború a szülőföldjéhez ragaszkodó magyar közösség tagjait legalább annyira érinti, mint a többségi nemzet tagjait. Jól példázza ezt Viktória esete, aki a békeidőben Munkácson állomásozó 128-as különálló hegyi rohamdandár katonái között teljesít szolgálatot.
A 21 éves beregszászi magyar nemzetiségű lány, aki anyanyelvéhez hasonlóan jól bírja az államnyelvet is, három éve tartozik a dandár kötelékébe. Szakácsként kollégáival naponta próbál finom, tápláló ételeket készíteni és eljuttatni a különböző pozíciókon harcoló katonáknak, írja a dandár sajtószolgálata.
Viktória elmesélte, hogy február 21.-én, három nappal a háború kitörése előtt gyakorlatra küldték őket Kelet-Ukrajnába, bár mindnyájan értették, hogy nem gyakorlatról lesz szó. Február 24-én reggel az oroszok rakétákkal támadtak rájuk, de szerencsére nem sérült meg senki. Azonnal a közeli erdőbe tették át bázisukat, ahol másfél hétig maradtak, osztaguk a tábori konyhán főzött. Ezután viszont a frontvonalba helyezték át őket.
Viktóriát odahaza a kétéves kislánya várja. Utoljára januárban találkoztak, mielőtt Viktória a brigád állandó tartózkodási helyére került volna. Aztán pedig ugye kitört a háború.
„Nem tudok még online sem beszélgetni Szofijkával. Amint meghallja a hangom, azt kiabálja: „Anya-anya!” és elszalad. Nemrég hazaküldtem neki a pokrócomat. Állítólag érzi rajta az illatomat és nem hajlandó senkinek odaadni. Nagyon hiányzik…
Az a legnehezebb számomra, hogy nem láthatom, ölelhetem, nem beszélgethetek vele… Minden máshoz hozzá lehet szokni”,
mesélte el a fiatal anyuka.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
