Május 12 – az ápolók nemzetközi napja │KISZó-interjú

Szakemberhiány és túlterheltség nehezíti a szférát

Világszerte május 12-én ünneplik az ápolók nemzetközi napját, annak emlékére, hogy 1820-ban ezen a napon született Florence Nightingale, a modern nővérképzés és korszerű ápolás megteremtője. Az ápolás, mint szakma, nélkülözhetetlen egészségügyi ellátórendszer hatékony működéséhez. Vajon van-e, aki helytálljon a szerteágazó tudást, önfeláldozást, a beteg iránti érdeklődést, a segíteni akarást igénylő szakmában?

Magyar Tímea

– A nővérek, ápolók elvándorlása újabb hullámának lehetünk szemtanúi. Nem új keletű dologról van szó, sajnos ez hosszú ideje tartó folyamat – mondta el lapunknak Andriana Szavics, a megyei infektológiai kórház főnővére, a Kárpátaljai Ápolók Egyesületének elnöke. – Ennek oka, hogy Ukrajna függetlenségének évei alatt nem dolgozták ki az ápolónővérek munkáját szabályozó normatívát. Vagyis a mai napig nincs meghatározva, hogy például egy kórházban az osztályos nővér hány embert láthat el: öt, tíz vagy harminc embert.

Ebből kifolyólag pedig a szakma képviselői túl vannak terhelve.

Az egészségügyi reform keretében kommunális vállalattá alakított intézmények adminisztrációja jelenleg úgy határozza meg a munkabeosztásukat, ahogyan jónak látja.

A főnővér elmondása szerint a béreknél ugyanez a helyzet. Ha korábban az alapbér összege függött az adott szakember munkatapasztalatától, kategóriájától stb., most minden kórházi vezető jogosult arra, hogy önállóan határozza meg munkatársai bérét. Így viszont az a visszásság alakulhat ki, hogy például tíz orvost, de csak három ápolónőt foglalkoztatnak, s utóbbiak nyilvánvalóan túlterheltek. Vagyis önállóságot kaptak az intézmények, viszont igazságtalanságok merülhetnek fel a bérek és a terhelés terén, s ez hátrányosan érinti a pácienseket.

– A jelenleg érvényben lévő rendeletek értelmében egy nővér bére nem lehet kevesebb 13 500, egy orvosé 20 ezer hrivnyánál.

Viszont a fent említett okokból ma gyakran áll elő olyan helyzet, hogy pénzhiányra hivatkozva egyforma bért kap a kezdő és a felső kategóriás nővér is, ugyanis nincs a korábbi módon differenciálva a fizetés, azt az adott intézmény Nemzeti Közegészségügyi Szolgálattal között szerződései alapján kiutalt összegből kiindulva határozza meg a vezetőség.

– Már a koronavírus-járvány is pluszterhekkel és felelősséggel járt. Ehhez jött még a háború…

–Vannak járások, ahonnan három-négy ápolónő teljesít szolgálatot a harcok színterén, többen önszántukból álltak be a területvédelmi alakulatokhoz. És vannak, akik a háború kitörésekor úgy döntöttek, végleg elvándorolnak és tudásukat külföldön kamatoztatják. Míg sokan korábban három-négy hónapra vállaltak nagyobb anyagi megbecsülés fejében munkát külföldön, most már nem is tervezik, hogy hazatérnek. Egyszóval nővérhiány van.

– A túlterheltség, az alacsony bérek, a mentálisan és fizikailag megterhelő, kimerítő helyzetek mellett mennyire van presztízse a szakmának?

– Kárpátalján egyelőre minden nehézség ellenére is van elegendő jelentkező a nővérképzésre.

De sokan tanulmányaik befejezése után azonnal külföldre mennek, más szakmában dolgoznak, vagy az egyre-másra nyíló magánklinikákon helyezkednek el, amelyek a kommunális, tehát volt állami intézményeknél előnyösebb feltételeket kínálnak nekik.

Igaz, ott a páciensekhez való viszonyulásban is magasabbak az elvárások. A kommunális intézményekben dolgozók által nyújtott szervizen egyértelműen javítani kell, a magánszférában alapvetőnek számító standart páciensbarát hozzáállást kellene elültetni. Ám ha, mint mondtam, egy nővér harminc beteget kénytelen ellátni, elég nehéz elvárni tőle, hogy folyamatosan mosolyogjon és lesse minden páciens óhaját. Szóval a jelenlegi törvényi szabályozás mellett utóbbi intézmények képtelenek versenyezni a konkurenciaképes magánklinikákkal. Mindezek mellett úgy érzem, az egészségügyi szakdolgozók szerteágazó tudása csodálatra méltó. Ott vannak a kórházakban, a klinikákon, a rendelőkben, a szociális intézményeinkben, az oltópontokon és ha a veszélyhelyzet úgy kívánja, egymás munkáját is pótolva igyekeznek helytállni. Nekünk,szakmabelieknek arra kell törekednünk, hogy folyamatosan fejlesszük felkészültségünket és az emberek érdekében küzdjünk közös jövőnkért.