A Pro Cultura Subcarpathica Civil Szervezet (PCS) és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) szervezésében hagyományosan minden évben ünnepélyes keretek között emlékeznek meg a Rákóczi-szabadságharc kezdetét jelentő zászlóbontásra. Az elmúlt években a pandémia, most pedig az országban dúló háború miatt nem volt lehetőség fesztivállal méltatni az 1703. május 21-22-i mezővári és beregszászi eseményeket, így idén is csendes koszorúzással és néma főhajtással méltatták a 319 évvel ezelőtti történelmi eseményeket.
Hegedűs Csilla
A megemlékezés résztvevői előbb a mezővári református templom falán lévő Rákóczi-emléktáblánál, majd Beregszász központjában, Esze Tamás mellszobránál helyezték el az emlékezés koszorúit. A koszorúzást követően Orosz Ildikó, a PCS elnöke kiemelte, kötelességünk a múltunkat ápolni és őrizni, mert aki elfelejti a múltat, annak gyökerei kiszáradnak.
– Jól tudjuk, hogy a Rákóczi-kor az, amely leginkább összeköti a Kárpátalján élő soknemzetiségű népet: magyarokat, ruszinokat, szlovákokat, svábokat. Ugyanis mindnyájan ott voltunk Rákóczi zászlaja alatt, sőt a fejedelem zászlaját Tarpáról jövet Esze Tamás Mezőváriban, majd Beregszászban bontotta ki a tarpaiakkal közösen. Aznap vásárt tartottak a Vérke-parti városban, hogy ezáltal minél több emberhez eljusson a hír: hamarosan érkezik a nagy fejedelem, aki elhozza a jobb életet. Ezért tartottuk fontosnak megemlékezni, és immár ötödik éve ezen a napon méltatják a város-napot. Eleinte volt is vigadalom, de sajnos az elmúlt években a pandémia, most pedig a háború miatt nem tarthatunk népünnepélyt, de úgy hiszem, a koszorúzás, az emlékezet fontos, ebben a nehéz időszakban is. Fontos, hogy most és majd békeidőben is újra egymásnak örülve ünnepeljük meg ezt a jelentős napot, és kapaszkodjunk bele abba a múltba, ami minket itt összeköt – hangsúlyozta Orosz Ildikó.
