Orosz Krisztina mindig jó kedvű, örök optimista, a társaság középpontja. A kíváncsisága hajtja, vezérli mindennapjait. Vallja, hogy nincsenek véletlenek. Történjék bármi az életben, mindenből tanulni lehet.
Varga Brigitta
– Mesélj egy kicsit magadról!
– Izsnyétén születtem. Az általános iskola befejezése után a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézetének szociálpedagógia szakára felvételiztem, majd ezt követően a főiskola biológia szakán szereztem diplomát. Jelenleg a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének munkatársa vagyok.
– Hogyan esett a választásod éppen erre a két szakra?
– Az évzáró előtt a szakképzési intézet munkatársai ellátogattak oktatási intézményünkbe, és tájékoztatót tartottak a felvételi lehetőségekről, a választható szakirányokról. Éppen az éven indult először szociálpedagógiai tagozat. Emlékszem, az előadás után mindenki fellelkesült, hogy itt szeretne továbbtanulni. Később ez a lelkesedés sokaknál alábbhagyott, az osztályból én voltam az egyedüli, aki ezt a pályát választotta. Nagyon kecsegtető volt az ajánlat már csak azért is, mert az érettségi mellett szakképzést szereztem. A biológia szak pedig nem volt tudatos választás, inkább csak sodródtam az árral. Mindenképpen a főiskolán akartam folytatni a tanulmányaimat, de valami új dolgot szerettem volna kipróbálni.
– Hogyan teltek a diákévek?
– A hat év alatt igyekeztem aktívan részt venni a főiskola és a kollégium közösségi életében. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Hallgatói Önkormányzatának elnökségi tagja voltam, továbbá a Négy Érzék Színház vezetője egy éven át. Szeretem a kihívásokat, és erőmhöz mérten igyekszem kihasználni minden lehetőséget, mely az utamba sodródik.
– A szakmádban szeretnél elhelyezkedni?
– Nem igazán. Olyan tevékenységet szeretnék végezni, melynek közösségépítő célja van. Úgy érzem, most rátaláltam a számomra ideális munkakörre. A Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének munkatársaként aktívan részt veszek a rendezvények megszervezésében és lebonyolításában. Az egyesület fő feladatai közé tartozik többek között a kárpátaljai magyar nagycsaládok szellemi támogatása; kikapcsolódási lehetőségek, így például kulturális és szórakoztató programok szervezése. Jó érzéssel tölt el, hogy munkámmal nap mint nap hozzájárulhatok a kárpátaljai magyarság megmaradásához.
– Mielőtt munkába álltál, egy évet külföldön éltél. Azon emberek sorát gazdagítod, akik megpróbálták odaát, mégis visszatértek szülőföldjükre.
– Egyre többen gondolkodnak el azon, vagy esetleg komolyan el is szánják magukat arra, hogy külföldön kezdjenek új életet.
Én úgy gondolom, nincsenek véletlenek. Minden összefügg mindennel, s mindenből tanulnunk kell. Lehet hivatkozni a nehéz gazdasági helyzetre, de kint ugyanúgy lehetnek anyagi gondjai az embernek, mint itthon. Senkit sem akarok lebeszélni a külföldi munkavállalásról, sőt! Kiváló tapasztalatokat szerezhetünk általa, új embereket ismerhetünk meg, barátságokat köthetünk. Az azonban fontos, hogy ezeket a kitérőket hídnak tekintsük, amely előrébb visz minket az utunkon. A hídra pedig nem szokás házat építeni! Sok frissdiplomás akar azonnal a határon túl letelepedni, mert itthon kilátástalannak látja a jövőjét, de ez butaság. Ha itthon nem nézünk szembe a problémáinkkal, és nem oldjuk meg azokat, akkor kint halmozottan kapjuk vissza azokat. Kezdetben lehet rózsás az élet, de előbb-utóbb jön a felismerés, és egyre kínzóbb lesz a honvágy.
Talán csak a távolság mutatja meg, mennyire hiányozhat valami. Talán messzire kell utazni, hogy kiderüljön, mennyire kedves számunkra az a hely, ahonnan elindultunk.
– Az örökös optimizmus mellett a másik dolog a kreativitás, ami legfőképp jellemez téged.
– Ezt a konyhában szeretem leginkább kiélni. Szabadidőmben gyakran kísérletezgetek. Tortákat sütök, díszítek, sőt nemrégiben elvégeztem egy macaronsütő tanfolyamot is. Természetesen mindezt csak saját célra, ennek élvezői egyelőre csak a családtagok és a barátok.
