Mindennapi életünket az ünnepek teszik színesebbé, amelyeket mindig nagyon várunk, amelyekre szívvel-lélekkel készülünk. Az utóbbi években – s különösen az idén – rendkívüli időket élünk, így rendhagyóak az ünnepeink is. Csitáry-Hock Tamás író szavaival szólva: „Az ünnep nem naptól függ. Nem dátumtól, nem csillogástól, nem ajándéktól. E gondolatok jegyében nyitották meg a Beregszászi Bethlen Gábor Líceumban a ballagási ünnepséget pünkösd másodnapján. Két osztályban összesen 37 diák búcsúzott el tanintézményétől.
Hegedűs Csilla
A himnuszok elhangzása után Szabó Árpád igazgató köszöntőjében elmondta, az országban háború dúl, és mi mást kérhetnénk mi mindnyájan, mint a békét, hiszen annak ellenére, hogy területünkön nem zajlanak harci cselekmények, a háború – így vagy úgy – mindenkit érint.
– Nagyon sok szülő különböző okok miatt nem vehet részt ünnepségünkön, sokan már máshol tervezik jövőjüket, és akik még kitartanak, azok is bizonytalanok. Ilyen körülmények között arra biztatni benneteket, hogy maradjatok, eléggé merész dolognak tűnik, de én mégis azt mondom, tegyetek meg mindent, hogy a jövőtök Kárpátaljához kössön benneteket – intézte szavait a végzősökhöz az igazgató. Hozzátette, aminek van kezdete, annak van vége is, és reméljük, minél hamarabb vége lesz ennek a helyzetnek, akkor pedig a mai fiataloknak kell készen állniuk kárpátaljai magyar közösségünk újjáépítéséhez, újjászervezéséhez. Ezt követően átnyújtotta a diákoknak az okleveleket, melyeket különböző versenyeken, diákolimpiákon szereztek a líceum kitűnő tanulói.
– Az igazgató úr minden évben azt mondja, hogy rendkívüli az évzáró, és ez valóban így is van. A kárpátaljai magyarok több mint száz éve rendkívüli helyzetben élnek, rendkívüli helyzetben tartanak ki, rendkívüli helyzetben vizsgáznak jelesen. Azt remélem, hogy a ballagók is az élet különböző vizsgáin jól fognak teljesíteni – jegyezte meg köszöntőjében Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke. A végzősökhöz intézve szavait hozzátette: „Soha ne felejtsétek el, hogy titeket szeret az Isten, bízzatok benne, hívjátok az Ő nevét segítségül, kérjétek a vezetését, hiszen Ő segít a döntéshozásokban”.
– Június negyedikén, a nemzeti összetartozás napján sok helyszínen felcsendült a székely himnusz, annak első sora: Ki tudja merre, merre visz a végzet… Valószínűleg senki sem tudja megmondani, mi is áll előttünk, hová visz a végzetünk, hová sodor az életünk – fogalmazott köszöntőjében dr. Zubánics László, az Ukrán–Magyar Oktatási-Tudományi Intézet magyar történelem és európai integrációs tanszékének adjunktusa, dékánhelyettes. A ballagókra tekintve hozzátette, a végzős évfolyam nem csupán arról szól, hogy megfelelő tudással vértezzék fel őket, hanem arról is, hogy erős, baráti közösséggé kovácsolódjanak. Olyan közösséggé, amely képes évtizedek múltán is felidézni azokat a szép emlékeket, amelyeket ez a patinás intézmény adott számukra.
A tanintézmény legkedvesebb hagyományai közé tartozik az elsősök verébavatója, amelyre az idei tanévben sajnos nem tudtak sort keríteni. Éppen ezért a mai nap kettős ünneppé vált: a búcsúzó végzős diákok átadták az első évfolyamosoknak a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum címerével díszített nyakkendőt, ezzel jelképesen befogadva őket a népes diáksereg soraiba. Ezt követően az érettségiző diákok átvették az útravaló tarisznyát a legfiatalabb diákoktól.
A búcsú pillanatai következtek: elsőként a végzősök búcsúztak el osztályfőnökeiktől, tanáraiktól, és nem utolsó sorban egymástól. Az osztályfőnökök, Pető Nikolett és Rubec Zsuzsanna is megható szavakkal búcsúztak „gyermekeiktől”. A szülők nevében Rajkó Balázs szólt az egybegyűltekhez.
Az iskola életében szép hagyomány, hogy a végzősök egy jelképes, látható emléket is hagynak maguk után: egy fából kifaragott platánlevelet helyeznek el az épület előtt álló életfán, amely a beregszászi gimnazisták egymást követő generációinak összetartozását fejezi ki. A leveleket az életfán Szimeonov Zsófia és Zán Fábián Bálint helyezték el.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
