Látogatás a Blaskovich Múzeumban.
Évekkel ezelőtt hallottam először a tápiószelei Blaskovich Múzeumról. Bár tudtam a létezéséről, sosem gondoltam volna, hogy valaha eljutok oda. Most, hogy sikerült, rengeteg emléket idézett fel bennem.
Stók Lajos
Gyermekkorom óta odavagyok a vadászatért. Mindig is szívesen hallgattam az idős emberek elbeszéléseit, melyek során többször is elhangzott a Blaskovich név. Minél többször hallottam, annál inkább érdekelt, kik is voltak azok a Blaskovich testvérek, akikről az öreg vadászok csak úgy beszéltek „az urak”.
Teltek-múltak az évek, és én a viski vadászegyesület tagja lettem. Az érdeklődésem továbbra sem szűnt meg a vadászhistóriák iránt. Főleg úgy, hogy akkoriban még élt a Blaskovich testvérek egyik vadőre, Kalácsos Gyuri bácsi (1880-1979), akinek a becsületes neve Pavljuk volt.
Hogy miként ragadt rá a „kalácsos” név, már elmeséltem egy korábban megjelent, a Medveleső – egy medvevadászat története című írásomban.
Ez a Gyuri bácsi tehát kint lakott a Kistécsi háton.
Fiatal koromban sokszor kóboroltunk a barátaimmal azon a környéken. Mivel tudtuk, hogy az öreg valaha milyen pozícióban volt „az uraknál”, több ízben is megkértük, meséljen nekünk vadásztörténeteket. Ő szívesen eleget is tett a kérésünknek, pláne, ha vittünk neki egy keveset a hegy levéből.
Nagyapám szintén erdész volt a Magyar Királyi Erdészetnél. A mai Kárpátalja területén tevékenykedett, de tőle, mivel elvitték a második világháborúba, nem sokat tudhattam meg. Ezért édesapámtól próbáltam minél több információhoz jutni azokról az időkről, bár ő semmiről sem akart beszélni (évek múltán jöttem csak rá, hogy ennek nyomós oka volt).
Mivel apámnál nem jártam sikerrel, apai nagymamámat kezdtem faggatni. Egyre gyakrabban kértem, hogy beszéljen a régi idők vadászatairól, hisz nagyapámnál valaha sok úri vadász megfordult. De ő is csak legyintett, mondván „majd egyszer”.
Hosszú évek keserves kuncsorgásai után egy vasárnap behívott magához. Nevek nélkül elmondott pár történetet.
Megtudtam, hogy Blaskovichék nem csak Visken béreltek vadászterületeket hanem Gyertyánligeten, Huszton, Rakaszon, Felső-Bisztrán, Alsó-Bisztrán, Ökörmezőn is. Elmondásai szerint a Visk volt számukra a legkedvesebb hely.
Minden bizonnyal azért, mert nagybányai születésűek voltak, és a Várhegy-üdülőt is birtokolták.
A Visken bérelt vadászterületük körülbelül háromezer hektárt tett ki a Pojánláztól a Csörszi hegyig. Ennek a területnek az erdőgondnoksága Bustyaházán volt. A viski erdészetet Bornemissza Sámuel erdőmérnök vezette.
Nagymamámtól megtudtam, hogy apósa, id. Stók Lajos „az uraknál vadőri szolgálatot teljesített. Viszont mikor nagyobb vadászatok voltak – mint például a már korábban megírt három medve vadászata –, akkor vitt magával több hajtót is. Ilyenkor – többek között – vele tartott két sógora, Ötvös József és Ötvös Lajos is.
Örülök, hogy kiderült, a dédapám a Blaskovich fivéreknél dolgozott, és résztvevője volt annak a bizonyos 1908-as medvevadászatnak.
Ennek az eseménynek a fennmaradt emlékeit a múzeumban is meg lehet tekinteni. Nagy örömmel töltött el, amikor Tápiószélen megpillantottam a dédapám fényképét, és az azokból az időkből származó trófeákat.
Kiderült, hogy az akkori vadászat résztvevője volt Dabner András magyar királyi erdőőr és Bornemissza Sámuel erdőmérnök. A hajtók között található id. Stók Lajos, Ötvös József, Ötvös Lajos, Popovics András, Asztalos György, Nánó József. A vadászat a napjainkban is Viskhez tartozó Micsó-völgyben történt.
A „három medve” vadászata jegyzőkönyvét, Blaskovich György kérésére (valószínűleg a pletykák elkerülése végett) négy év múlva, 1912-ben írták meg Visken, az akkori vezetőség – K. Íjgyártó Lajos, Visk község főbírója, Kiss Endre községi főjegyző, és a fent megnevezett hajtók – jelenlétében.
Sokan kérdezhetnék, hogy mi az érdekes ebben az egészben, mi érdekem fűződik mindehhez. Nos, számomra roppant fontos a viski Avas-hegység múltja, az, hogy mennyi minden történt arrafelé korábban.
Napjainkban sajnos egyre inkább csökkent a vadászat értéke. Az ifjúság nem törődik a vadásztörténelemmel. Pedig múlt nélkül nincsen jelen, és nem lesz jövőnk. Hogy is mondta valaha Széchenyi Zsigmond: A vadászat: vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás.
