Hogy él most? nevezetű sorozatunkban olyan idős embereket keresünk fel, akik aktív korukban felelős beosztásban dolgoztak, s tevékenységük révén köztiszteletben álltak a kárpátaljai magyarság körében. Arról érdeklődtünk, merre vetette őket a sorsuk, hogyan telnek a napjaik most, miként élik meg a nyugdíjas létet.
Bökényi Magdolna (Técső)
Ambrus Pál azon néhány emberek egyike, akit térségünk határain belül szinte mindenki ismer, sokunknak szeretett tanára. 1989-től 2004-ig a Técsői Hollósy Simon Középiskola igazgatója, 2004-től 2005-ig a Técsői Járási Állami Közigazgatás elnökhelyettese, 2006-tól 2016-ig a Técsői Magyar Tannyelvű Bentlakásos Líceum igazgatója, a Técsői Magyarok Oktatásának és Kultúrájának Fejlesztéséért Jótékonysági Alapítvány elnöke, az UMDSZ Técsői Járási Szervezetének elnöke. Tevékenységének fő célja a szórványban folyó magyar nyelvű oktatás helyzetének javítása. Azon munkálkodott, hogy az óvodától a líceumig egy helyen legyen biztosított az anyanyelvi oktatás.
-2016-ban mentem nyugdíjba, azt hittem, ezután semmi dolgom nem lesz, többet lehetek az unokákkal. De az elképzelés és a valóság sokban különbözik. A líceumtól egy napra sem szakadtam el, amikor szükség van rám, az első hívó szóra jövök. Ráadásul tavalytól ismét munkában vagyok hivatalosan is. Líceumunk alapítója a járási tanács volt, az új reform alapján a Tanács megszüntette ezt a funkcióját, decemberben bejelentették, hogy kiszállnak.
Az a helyzet állt elő, hogy van líceum, viszont nincs alapító. Elvileg a helyi hatóságokra hárult volna ez a feladat, de ők közölték, hogy nekik erre nincs pénzük.
Több hónapos tárgyalást és egyeztetést követően arra a megállapodásra jutottunk, hogy ezt a tanévet mindenképpen be kell fejezni (a 2020-as évről van szó). A következő 2021-es tanévet csak úgy vállalták, ha az intézmény fenntartását valahogyan megoldjuk. A költségeket a magyar kormány állta, így 2021 januárjától a líceum fenntartása már őket terheli, az ügyintézés pedig minket, így ismét munkába álltam a kollégium vezetőjeként. Februártól a líceumnak új igazgatója van, aki néhány nappal 24-e előtt lépett hivatalba. Nem csak az új munkakörével kell megbirkóznia, hanem olyan feladatokkal is, amelyekre senki sem volt felkészülve, szinte a háború első napjaitól látunk el belső menekülteket, eleinte a líceum meglévő készleteiből biztosítottunk napi háromszori étkezést, próbáltuk megoldani mindennapi szükségleteiket, s közben folyt az online oktatás.
–Hogyan telik egy napja?
– Reggel bejövök, megnézem a napi programot, megbeszéljük a teendőket, egyeztetek, aztán jön az aktuális feladatok megoldása. A ráérős, nyugdíjas korszak egyelőre várat magára. Az unokákra sokkal kevesebb időm van, mint szeretném, de így is heti 1-2 alkalommal meglátogatom őket. Amíg az ember hasznos dolgokat tud tenni, azt ki kell használni.
– Fontosnak tartja a társadalmi munkát?
– Igen, 1989-től végzek társadalmi munkát különböző posztokon.
– Hogyan pihen, mit csinál szabadidejében?
– Internetezek, megnézem, mi van a szociális hálón. Ha mód van rá, szeretek kirándulni, vendégekkel többször jártam a Vereckei- hágón, és a felsőgerebeni bunkerben is.
Ambrus Pál tevékenységét több rangos kitüntetéssel méltatták, 2015-ben Makkai Sándor-díjat kapott, 2017-ben pedig az Arany Érdemkeresztet vehette át a kárpátaljai magyarság körében végzett elhivatott pedagógusi munkájáért, a szórványban élő magyarok identitásának megőrzését szolgáló közéleti tevékenységéért.
A sorozat korábbi szereplői:
