Kedves, segítőkész, néha önfejű. Erős jelleme miatt sokszor magában rágódik. Korábban mindig ő tartotta a lelket másokban, most viszont úgy érzi, neki van szüksége támogatásra és levegőváltozásra. Rendmániás, precíz. Évek óta több fronton is helytáll, nem ismeri az unalmat. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Páva Judit, a Péterfalvai Református Líceum fizika-matematika tanára, a Tiszapéterfalvai Szakképzési Központ oktatója, a Rákóczi Szövetség nagyszőlősi koordinátora.
Simon Rita
– Mindig is pedagógus akart lenni.
– Azt, hogy tanár leszek, már kisiskolás koromban elhatároztam. A Tiszabökényi Általános Iskolában Varga László igazgató úr szerettette meg velem a fizikát. Aztán a Péterfalvai Református Líceumban is azt éreztem, hogy a fizika vagy a matematika felé kell orientálódnom. Az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar karának fizika szakát választottam végül. Érdekelt a közgazdaságtan is, de mindenképp az anyanyelvemen szerettem volna tanulni. A húgom is fizika szakon diplomázott, a kishúgom pedig kémia-biológia szakon a főiskolán, majd vegyészként végzett Debrecenben. Valószínűleg apukám ösztönzésére alakult ki bennünk ez a reál beállítottság.
– Elég sok tapasztalatot szerzett az évek során.
– 2015 januárjában, ötödikes egyetemista koromban kaptam egy állásajánlatot a péterfalvai líceumtól, amit rögtön el is fogadtam. Kemény fába vágtam a fejszémet, de szerettem tanítani, jóléreztem magam. Már hét éve ott dolgozom, a fizika mellett most már matematikát is tanítok. A líceummal párhuzamosan egy éven keresztül a helyi középiskolában oktattam fizikát és informatikát. 2016 és 2018 között Forgolányban is vállaltam fizikaórákat. A következő két évben Karácsfalván tanítottam, 2021-től pedig a líceum mellett a péterfalvai szakiskola munkatársa lettem. Ez a sok változatos állás rengeteg élményt adott nekem, a különböző helyeken szerzett tudást összehangoltam. Mindig sokat vállalok, nem tudok nemet mondani, és úgy gondolom, amíg fiatal vagyok, és bírom, ez a helyes. Máskülönben lehet, hogy unatkoznék.
– A Rákóczi Szövetség munkájába is bekapcsolódott.
– A Rákóczi Szövetség tevékenységével 2016-ban ismerkedtem meg, azóta mindegyik rendezvényükön részt vettem. 2019-től a magyar iskolaválasztási programjukat segítem. A szövetség Kárpátalját öt régióra osztotta fel, én a Nagyszőlősi régió koordinátora lettem. Legfőbb feladatunk, hogy felhívjuk a szülők figyelmét az anyanyelvi oktatás, a magyar iskolaválasztás fontosságára. Rendszeresen meglátogatjuk az óvodákat, támogatjuk a gyerekeket. Emellett segítünk megszervezni a gyerekek utaztatását a Szövetség nyári táboraiba. Azok, akik a magyar iskolát választják, a beiratkozást követően iskolatáskát, illetve a magyar összefogást jelképező egyszeri ösztöndíjat kapnak tőlünk. Mi ezzel ösztönözzük a Kárpátalján élőket, hogy az anyanyelvi oktatás mellett tegyék le a voksukat. Ezt szívvel-lélekkel csinálom, mert számomra is nagyon fontos, hogy megmaradjunk Kárpátalján magyarnak.
– A barátaira mindig szán időt.
– Különösebb hobbim nincs, ha van egy kis időm, akkor szívesen biciklizem, kirándulok. Ezekre a tevékenységekre az utóbbi években egyre kevesebb idő jut, de a barátokkal való találkozásra mindig találok alkalmat. Az egyetemen köttettek azok az igaz barátságok, amelyek a mai napig megmaradtak. Annak ellenére is, hogy ritkán találkozunk. Ez számomra nagy érték, és mindig jobb kedvem lesz, ha összejövünk.
– Nem nehéz felvidítani.
– Egy kedves szó, egy üzenetben elküldött Ige vagy egy csoki is elég. Bármilyen apróság, nem nehéz a kedvemben járni. Annak, aki közel áll hozzám, könnyű kiengesztelnie. Másoktól kicsit nehezebben veszem az ilyesmit. Bevallom, olykor túl érzékeny vagyok, könnyen megsértődöm. A szívemre veszek olyan dolgokat is, amelyeket nem kellene. Viszont egyáltalán nem jellemző rám a haragtartás.
– Csak úgy, mint az okoskodás sem.
– Így van. Amihez nem értek, abba nem szólok bele. Szeretek tájékozott lenni, utánaolvasni a dolgoknak, de feleslegesen nem osztom az észt.
– Alkalmazkodó.
– Az elmúlt időszakban ez is bebizonyosodott. Eleinte nehéz volt alkalmazkodni, aztán könnyebb lett. Szerintem ezt a képességet mindenkinek el kell sajátítania az élete során. Nem mindig történik az, amit mi akarunk, meg kell tanulni alázatosnak és rugalmasnak lenni.
– Előzékeny.
– Szerintem figyelmes és segítőkész vagyok. Nem vagyok túlzottan „bújós” típus. Akit megkedvelek, annak keresem a társaságát, érdeklődöm felőle, figyelek arra, amit mond, és meglepem valami aprósággal, ha rossz kedve van.
– Egyre kockázatvállalóbb.
– Eddig mindig a biztosra mentem, de az utóbbi időben azt vettem észre magamon, hogy merészebb lettem. Talán most jött el az a pillanat, hogy már úgy érzem, nem feltétlenül kell leragadni egy helyen, hanem ki kell próbálni valami újat is, érdemes reszkírozni. Ez valahol mindig is bennem volt, de általában másokat helyeztem előtérbe, az ő javukat néztem, és sosem mertem megélni a saját vágyaimat. E téren jelentős változáson mentem keresztül, nagy lépést tettem, és ez jó érzéssel tölt el. Lehet, megteszem azt, amire régóta vágytam, kipróbálom magam valamilyen új területen. Nem kizárt, hogy belekóstolok a rendezvényszervezésbe. Hiszen mindig is érdekelt, jól megy a feladatok delegálása, szeretem a jövés-menést, az emberekkel való kapcsolattartást, kommunikációt. Rendszerető, pontos, alapos vagyok. Nem gond, ha több időt kell szánni valamire, az a lényeg, hogy az úgy legyen elvégezve, ahogy elképzeltem. Nem szokásom letudó módon csak úgy összedobni valamit. Pedagógusként most gyakran feltornyosulnak a dolgok, rengeteg teendőm van, de képes vagyok prioritást állítani, és ami fontos, azt alaposan kidolgozom, precízen elvégzem most is. Ez elégedettséggel tölt el.
– Derűlátó.
– Ahhoz tartom magam, hogy optimistán szemléljem a világot, pozitív energiát árasszak és mindenben meglássam a jót.
– Tartózkodó.
– Az elmúlt években kifejezetten nehéz elnyerni a bizalmamat. Nehezen nyílok meg, szkeptikus vagyok, és csak sok-sok, aprólékos munkával lehet kiérdemelni az elkötelezettségemet.
– Nem befolyásolják mások.
– Próbálom úgy élni az életemet, hogy ne gyakoroljon rám hatást mások állásfoglalása. Természetesen vannak olyan időszakaim, amikor nekem is visszacsengenek a fülemben bizonyos emberek mondatai, de arra törekszem, hogy ne másoknak, hanem elsősorban magamnak feleljek meg.
– Mindig az öné az utolsó szó.
– Legalábbis szeretném, hogy így legyen. Egy sima beszélgetés során is szeretem én zárni az eszmecserét. Ritkán bonyolódom vitákba éppen azért, mert nehezen viselem, ha nem én mondom ki az utolsó szót. Ezt leszámítva csendes, türelmes ember vagyok.
– Rendmániás.
– Nem igazán tolerálom, ha hozzányúlnak a dolgaimhoz. Még azt sem bírom, ha édesanyám akarja összehajtogatni a ruháimat. Az asztalomhoz se nyúljon senki, mindennek ott kell lennie, ahol én hagytam. Ha valamit elvettek, és nem ugyanoda rakják vissza, az kiborít. De ez apróság, emiatt nem emelem fel a hangom.
– Igyekszik változtatni a rossz tulajdonságain.
– Próbálok kinőni az önfejűségből és a túlzott érzékenységből. Meg kell érteni, hogy attól, hogy valami nem úgy hangzik, ahogy én azt elképzeltem, még nem rossz szándékkal mondják. Néha túlbonyolítom a dolgokat, agyalok azon, aminek nincs is értelme. Makacs vagyok, és nem engedek abból, amit elképzelek, pedig meg kellene hallgatni másokat is, nem érdemes azonnal elutasítani minden építő megjegyzést.
