Több száz ember fél kimenni az utcára a megszállók által tűz alatt tartott Harkivban. Néhányan a háború első hetei óta nem láttak napfényt.
Az emberek az óvóhelyeken már berendezték a saját kis életüket – a felnőttek főznek, a diákok vizsgáznak, a gyerekek pedig próbálnak játszani. Mindenki arra vágyik, hogy legalább egy nap robbanások nélkül teljen el, közölte a TSN.
„Nagyon hiányoznak a cuccaim, a szobám, a személyes terem” – jegyezte meg az egyik diáklány. Nasztya most fejezte be a vizsgaidőszakot. Annak ellenére, hogy az utolsó három hónapban a bunkerben tanult, kitűnő eredményekkel zárta a félévet.
A lányt a tanulás mellett a művészet nyugtatja meg. A háború alatt már két füzetet telerajzolt.
Leggyakrabban a lövöldözések után fest. Mint mondja, úgy tűnik, amikor kinéz az ablakon, mintha a tűzön kívül semmi más nem lenne – se fák, se házak.
A fiatal lány már három hónapja egy óvóhelyen él az édesanyjával. Oda, ahol laktak, veszélyes visszatérni a megszállók folyamatos támadásai miatt. Nasztya hetente egyszer hagyja el az alagsort, ahol több mint 200-an élnek együtt. Gyerekeknek, felnőtteknek, időseknek most közös a fájdalma.
„Az első két hónapban a gyerekek még a WC-re sem voltak hajlandók felmenni az emeletre. Nagyon féltek” – mondják az ott lévők.
Vannak olyan emberek, akik egyáltalán nem jönnek fel az óvóhelyről, annyira rettegnek – jegyezte meg az egyik önkéntes.
Nap mint nap felajánlják az embereknek, hogy kiviszik őket a városból, de szinte senki sem egyezik bele. Várják, hogy egy kicsit csendesedik a helyzet, és hazatérhetnek.
Az óvóhelyen való életről bővebben a videóban:
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
