Végtelenül pozitív, közlékeny, jóindulatú. A munkája a hobbija, a családja a mindene. Maximalizmusa visszatükröződik tevékenységén, a legjobb visszajelzés számára az elégedett ügyfél. Nem fél a munkától, kitartása és hozzáállása viszi előre. Törekszik a fejlődésre. Konfliktuskerülő, a vitákat humorral igyekszik megoldani. Számos barátja van, vallja, értük is tűzbe tenné a kezét. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának mai vendége Henkel Zoltán, a Henkel Busz személyszállítási és fuvarozási vállalat vezetője.
Bujdosó Ivett
– Az építőiparból „ült át” a volán mögé.
– Nehéz gyermekkorom volt, korán megtapasztaltam, hogy mit jelent a kemény munka. 14 éves korom óta dolgozom. Sosem féltem a tennivalóktól, ám mindig arra törekedtem, hogy a szívemhez közel álló tevékenységgel foglalkozzam. A váltás során legjobban az motivált, hogy a családom és a környezetemben lévők bíztak bennem, támogatták az ambícióimat és a nehézségek során kiálltak mellettem. A hosszú éveken át tartó munka eredményeként az egyszemélyes vállalkozásom lépésről lépésre haladva több tucat főt foglalkoztató céggé bővült. „A lehetetlent azonnal teljesítitek, a csodára egy kicsit várni kell” – mondta az egyik kedves barátom, akinek szavai azóta is a fülemben csengenek. Úgy érzem, ez az én utam. Büszke vagyok arra, amit elértünk.
– Gyermekkorában más hivatás felé kacsingatott.
– Így igaz, sokáig rendőr akartam lenni. Már nem emlékszem pontosan, miért vonzott ez a szakma. Ma már nem bánom, hogy nem teljesült ez az álmom.
– Felmerült, hogy az utóbbi évek nehézségei miatt feladja?
– Nem, ez teljességgel kizárt. Nem jellemző rám a pesszimizmus, pozitív életszemlélet alapján alakítom a mindennapjaimat. Töretlen lelkesedéssel haladok előre, véleményem szerint mindenből ki kell hozni a maximumot.
– Rugalmas?
– Ez a munkám során elengedhetetlen, ám a magánéletemben is bárkihez, illetve bármilyen szituációhoz tudok alkalmazkodni. Hozzátenném, nem is esik nehezemre, ugyanis minden helyzetben a legjobb megoldást keresem. Nem szabad ellazulni, csak úgy hátradőlni, fontos, hogy folyamatosan törekedjünk a fejlődésre, ugyanis a világ változik.
– Tud szigorú lenni?
– Egyes esetek megkövetelik a komoly hozzáállást, a szigorú fellépést. Sajnos többször is ráfázok a jó szívemre. Rosszul esik, ha visszaélnek a jóindulatommal. Olyankor erélyesebb hangvételre váltok, ám nem kenyerem a drákói szigor.
– Társaságkedvelő?
– Nagyon szeretek a barátaim, jó ismerőseim körében lenni, jókat enni, beszélgetni, viccelődni. Új ismeretségeket is hamar kötök, ám nem mindenki válik a barátommá. Úgy vélem, nem csak a több évtizedes barátságok az igazak, felnőttként is alakulhatnak örökre szóló kötelékek.
– Haragtartó?
– Nem jellemző rám a neheztelés. A felindultságom hamar lecsillapodik, majd idővel bánt a harag gondolata. Nem szeretek veszekedni, vitatkozni, főleg azokkal nem, akik közel állnak hozzám.
– Meséljen a családjáról.
– A feleségemmel közel másfél évtizede élünk boldog házasságban. Babett két gyönyörű gyermekkel ajándékozott meg. Bence fiunk 14 éves, a sportok szerelmese. Dóra lányunk 8 éves, igazi örökmozgó, kifogyhatatlan energiával bír. Büszke vagyok a családomra, nélkülük nem lenne értelme az egésznek. A helyzet úgy hozta, hogy ideiglenesen elköltözünk otthonról, ám a jövőnket továbbra is Kárpátalján tervezzük. Minden porcikánk hazavágyik, ám a megváltozott körülmények most ennek ellenkezőjére kényszerítenek bennünket.
– Hobbi?
– Odavagyok az autókért. A négykerekűek iránti rajongásom a jelenlegi tevékenységemben is megmutatkozik. Szeretek vezetni, ám szívesen végzem a járgányok körüli teendőket is. A legnagyobb elismerés számomra az elégedett utas pozitív visszajelzése. Emellett az aktív kikapcsolódást részesítem előnyben, nem szeretem a tétlenséget.
– Jó emberismerő?
– Nekem tíz perc is elegendő ahhoz, hogy eldöntsem valakiről, szeretném-e vele továbbra is tartani a kapcsolatot. Nem csüggedek el, ha valakivel nincs meg a szikra, ám nagyon tudok örülni egy új ismeretségnek, barátnak.
– Kitartó?
– A végsőkig. Erre talán a legjobb példa az első buszom megszerzésének a története. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola közzétette, hogy eladóvá vált a 15 személyes kisbuszuk. Napokon keresztül gyalogosan jártam be Beregardóból az intézménybe, majd az alkalmas időpontban a hirdetők elé álltam, és bejelentettem a vásárlási szándékomat. Hozzátettem, hogy a teljes összeg ugyan nem áll rendelkezésemre, de a különbözetet szívesen ledolgozom. Értékelték a becsületességemet és hozzáállásomat, így jutottam hozzá az első járművünkhöz. Bevallom őszintén, azóta több jobb felszereltségű buszunk is lett, ám a legelső a legkedvesebb számomra.
– Meghódítandó úti cél?
– Képtelenségnek hangzik, ám a házasságunk alatt mi egyszer utaztunk el úgynevezett nyaralásra. Minden évben dolgozunk akkor, amikor más pihen. Rövidebb időtartamú kiruccanásokat igyekszünk beiktatni az életünkbe, ám akkor is gyakran csörög a telefonunk. Jobban belegondolva, ideje lenne már egy hosszabb pihenőnek.
– Mi az az emberi tulajdonság, amit nem tolerál?
– A hanyagság. Nehezen tűröm, ha a sofőrjeim hányaveti munkát végeznek, nem teljesítik a rájuk bízott feladatokat. Az emberek olykor hibáznak, ám a nemtörődömség következtében kialakult bakik elkövetőihez akad egy-két keresetlen szavam.
– Célok?
– A mihamarabbi hazatérés.
