Ukrajna immár ötödik hónapja küzd minden erejét bevetve az ellenséggel. Egy agresszor országgal, mely birodalmi ambícióitól hajtva nem kímél sem emberéletet, sem infrastruktúrát, sem gazdaságot. De míg a megszálló megsemmisítő hadereje jól látható, s ezáltal ellen lehet neki állni, több más, „láthatatlan” ellenség is fenyegeti Ukrajnát.
Mire gondolok? A demográfiai krízisre. Mely lassan lopakodva akár nagyobb kárt is tehet az országban, mint a kézzelfogható fegyveres konfliktus, mely előbb-utóbb véget fog érni. Hisz február 24-e óta több millióan – az ENSZ adatai alapján hét és fél millióan, más források szerint több mint tízmillióan – hagyták el hazájukat. Többségében nők és gyerekek. Egy április eleji felmérés szerint a távozók 79 százaléka nyilatkozott úgy, hogy vissza szeretne térni Ukrajnába. Attól tartok, a háború elején, amikor a hazafias érzelmű emberek még bíztak a harcok gyors befejezésében, túl optimistán nyilatkoztak. Ma, amikor mindenki számára világossá vált, hogy a konfliktus elhúzódik, a külföldre menekültek elkezdtek munkát, állandó lakást keresni. Ez viszont nem várt láncreakciót indíthat be. Mert ha a menekültek adaptálódnak külhonban, a gyerekeket beíratják az óvodába, az iskolába, normális megélhetésre találnak, nagy valószínűséggel nem vágynak majd vissza a számtalan nehézséggel terhelt bizonytalanba. Sokkal valószínűbb, hogy amint megnyílnak a határok, a férfiak is követik családjukat. Hisz ott az otthon, ahol hazavárnak. S minél tovább tart a háború, annál többen telepednek le a szomszédos és távolabbi országokban. Egyes szakemberek előrejelzése szerint egy elhúzódó vagy állóháború esetén több milliós visszafordíthatatlan veszteséggel kell számolnia az országnak.
S ha nem lenne elég az elvándorlás, ott van még az alacsony születési szám, ami a jelen helyzet miatt tovább csökken. Ukrajna függetlenségének harminc éve alatt a lakosságszám tízmillióval csökkent, az egy nőre jutó csecsemőszám pedig 1,22-re. Ez a világ egyik legalacsonyabb mutatója. Amíg harcok dúlnak Ukrajna területén, az itt maradt párok sem fognak gyermeket vállalni.
A migráció rányomja bélyegét a lakosság korösszetételére is. Mivel az elvándorlók átlagéletkora harminchat év, a gyerekeken kívül pont a munkaképes korúak áramlanak ki, ami munkaerőhiánnyal, gyorsabb elöregedéssel fenyeget, ebből kifolyólag pedig a nyugdíjrendszerre nehezedő teher is tovább nő.
Tudom, hogy a születésszám csökkenése és az idősödő társadalom ma szinte az egész világon aktuális probléma, de a nyugati országok a termelés gépesítésével és a bevándorlók foglalkoztatásával kompenzálni tudják a demográfiai problémákat. Ukrajnának az a tragédiája, hogy számos ország az innen elvándorlók révén jut pótlólagos erőforrásokhoz.
