KISZó-kérdés – A többség Kárpátalján folytatja az iskolát

A kárpátaljai szülők abszolút többsége úgy tervezi, gyermeke itthon kezdi a következő tanévet. Legalábbis ez derül ki a Kárpáti Igaz Szó nem reprezentatív felméréséből, amire a Facebook-oldalunkon lehetett szavazni. Aktuális KISZó-kérdésünknél 112-en jelezték, a gyermekük itthon folytatná a tanulást, míg 37-en úgy nyilatkoztak, hogy külföldön.

Simon Rita

Biztató, hogy eddig a kárpátaljai magyar iskolák sem tapasztalják, hogy a szülők tömegesen vennék ki a gyermekeik okmányait, és íratnák át másik intézménybe.

Az oktatási minisztérium javaslata szerint mindenhol, ahol a biztonsági helyzet megengedi, jelenléti oktatás indul ősztől. Viszont senkit sem kényszeríthetnek a tantermek látogatására. A szülők maguk dönthetik el, hogy gyermekük milyen formában tanuljon, ez lehet a távoktatás, az egyéni tanítási forma vagy az önálló tanulás, iskolalátogatás nélkül (ekszternát) is. Senkit sem zárhatnak ki az oktatási folyamatból, bárhogyan is dönt, szögezte le Szerhij Skarlet oktatási miniszter. Szó volt továbbá a kétváltásos tanítási rendről is. Ez azokat az intézményeket érintené, ahol nem fér el minden gyerek egyszerre az óvóhelyen.

A Nagydobronyi Középiskola igazgatója megjegyezte, ők mindenképp hagyományos oktatásra készülnek szeptember elsejétől.

Katona-Mironova Berta bízik abban, hogy a gyerekek többsége az iskolájukban folytatja a tanulást, ám az előzetes felmérések némi aggodalomra adnak okot, ugyanis úgy tudja, a térség mintegy 300 iskolása akarja külföldön kezdeni a tanévet.

„Akinek az édesapja most is külföldön van, azok nagyobb valószínűséggel döntenek úgy, hogy kimennek, mert nem akarják kettészakítani a családot. Persze akadnak olyanok, akik annak ellenére is maradnak, hogy az apuka már egy ideje a határ másik oldalán van, és csak hétvégente látja a gyermekét.” – fogalmazott az igazgatónő.

Dankó Viola 9 és 13 éves lányai továbbra is Kárpátalján maradnak. A kisbégányi édesanya bevallotta, sokat vacilláltak, hogy mi legyen, nem szerette volna stressznek kitenni a gyermekeit, de végül a férje ráhatására úgy döntöttek, maradnak.

– Debóra Kisbégányban kezdi ősszel a 4. osztályt, Orsi pedig a Beregszászi Bethlen Gábor Líceumba jár – magyarázza Viola. – Érdeklődtünk a vezetőségnél, hogy mire számítsunk, lesz-e jelenléti oktatás vagy sem, mert az online-ba már nagyon belefáradtunk. Azt mondták, hagyományos tanítás indul.

A nagylányomnál az is kérdéses volt, hogy biztosított-e bentlakás – az intézményben menekülteket szállásoltak el –, mert a bejárás igencsak problémás lenne a buszok hiánya miatt.

Bízunk benne, hogy enyhül a helyzet, nem lesz annyi légiriadó sem. Orsi picit fél is, hogy milyen lesz, ha például az éjszaka közepén vagy bármikor máskor megszólal a sziréna, és levezetik őket a pincébe, én pedig nem leszek ott mellette… De valószínűleg Magyarországon sem érezné jobban magát, ha egy teljesen új osztályba kellene járnia, ismeretlen környezetben. Azokat az osztálytársait, akik a háború óta külföldön vannak, megsiratta a lányom. Nagyon szeretné, ha ősszel együtt járnának iskolába. Még sokan nem tudják, mitévők legyenek, de egyelőre még csak hárman intettek végleg búcsút az iskolánknak.

Kacsó Natália nagyobbik gyermeke a beregszászi főiskola első évfolyamos angol szakos hallgatója. A fiú már betöltötte a 18. életévét, de ettől függetlenül a szülőföldjén szeretne maradni. A kisebbik fia ősztől a 10. osztályt kezdi Gáton. Az édesanya úgy fogalmazott, nem tudják, mi lesz szeptembertől, viszont

mind ők, mind a gyermekeik Kárpátalján képzelik el a jövőjüket a háború ellenére is.

Ezzel szemben Lőrincz Emeséék a határ túloldalán rendezkedtek be, de nem tudja, hogy ez hosszú távon megoldás-e. Olvasónk megjegyezte, hosszadalmas folyamat volt, amíg meghozták azt a döntést, hogy a gyermekeik nem Kárpátalján folytatják a tanulást.

– Az elhatározásunkat leginkább az online oktatástól való félelemre alapoztuk – kezdi beszélgetésünket a gáti édesanya. – Két gyerekem van. Most fejezték be a 4., illetve az 5. osztályt.

Nem buta gyerekek, de az év végére elértük, hogy nekem kellett megírnom a matematika dolgozatokat.

A gyerekeknek szükségük van a jelenléti oktatásra többek között a közösség, a versenyszellem miatt is. Ez viszont itthon, jóformán két év távoktatás után már elveszni látszik. A munkahelyem mellett nem tudom folyamatosan felügyelni őket, hogy ne lankadjon a figyelmük a számítógép előtt. Tudom, hogy jelenléti oktatást ígérnek, de szerintem ez csak átmeneti lesz.

Emese hozzátette, nem állítja, hogy végleg elmennek. Mint mondja, mostanság megtanulták, hogy nem szabad túlságosan előre tervezni. Ha vége lesz ennek az egésznek, lehetséges, hogy visszajönnek.