Aratás háborús időkben – kétséges a gazdálkodás jövője │KISZó-háttér

Az aszály sem kedvez az idei termésnek.

Kárpátalja-szerte megkezdődött a betakarítás. A növények életciklusától, illetve vetésük időpontjától függően árpa, tritikálé, búza és zab sorrendjében kerül a termény a tározókba. Az idei aratás valamelyest eltér a megszokottól, ugyanis a háború a mezőgazdasági ágazatot sem kímélte. A 2022-es betakarítási szezont Molnár Ádámmal, a Pro Agricultura Carpatika falugazdászával elemeztük.

Bujdosó Ivett

– Július 1-jén vidékünk nagy részén már zajlott az ősziek betakarítása. Általában minden éven Nagybégány gazdái kezdik el az aratást. Azokon a területeken már június végén zúgtak a kombájnok. Az árpa betakarítása a legtöbb helyen már véget is ért. Az elmúlt hét csapadékos időjárása némiképp félbeszakította a tritikálé és a búza begyűjtését, ám ez az időjárás ebben a szakaszban már szinte megszokottnak minősül – avat be az aktuális helyzetbe a szakember. – Összességében aszályos év van mögöttünk, ilyen száraz idényünk utoljára 2017-ben volt.

Molnár Ádámtól megtudtuk, a háború lényegesen kurtított a rendelkezésre álló mezőgazdasági munkaerőn.

– Nem kedvezett az orosz invázió az agrárszektornak. Sofőrökből kevésbé mutatkozott hiány, ám jelentősen csökkent a gépkezelők száma. Ez megnehezíti a munkát, hiszen bármilyen meghibásodás több napos leállást eredményezhet. Emellett az aratás kezdetén fennakadásokkal teli volt az üzemanyag beszerzése, a drágulás pedig mélyen a gazdák zsebébe nyúlt. Azóta kiépült a logisztika, így ez a probléma megszűnt – fogalmazott.

Mint megtudtuk, a termésátlagok tekintetében sem az idei a legjobb év. A technológiák teljes körű betartása sem hozta meg a kívánt sikert.

– Kritikus hozamokra számítunk. Még a háború kitörése előtt drasztikusan emelkedett az input anyagok – műtrágyák, növényvédőszerek, vetőmagok – ára, így számos gazda ezek nélkül vetette be a földjét.

Meg is látszik az eredményen. A háború kitörése során keletkezett pánik miatt a már bevetett területek nagy része fejtrágyázás nélkül maradt. A gazdák ezt később lombtrágyázással próbálták kiküszöbölni. Ilyen árak mellett azonban nem biztos, hogy kifizetődő a technológiák használata – fejtette ki Molnár Ádám. – Az előző évhez képest negyedannyi terméshozamra számítunk, ám még így is többlet mutatkozik e kultúrákból. Egy hektár árpa megtermelése a megfelelő technológia felhasználásával 75-90 ezer hrivnya befektetést igényel. Ilyen ráfordítással 5-6 tonnás hozamra lehetne számítani. Ezzel szemben az invesztíciók alig érik el a 25 ezer hrivnyát, így a termésátlag is épphogy meghaladja a 2 tonnát. A tritikálé alacsonyabb igényű kultúra, így a lelkiismeretes gazdák 60 ezer hrivnyás befektetés után 6-7,5 tonnás hozamot takaríthatnának be. Ez a gabonaféle azonban az olcsóbb takarmányok közé tartozik, így a jobb termés sem garantál több bevételt.

Egy hektár búza 70 ezer hrivnyás ráfordítást igényelne, az elvárt termés 7 tonna lenne. A realitások ennek mindössze a felét mutatják.

Nagyon ritka a 4 tonnás hozam, ezt Fornos és Dercen környékén sikerült elérni. A Bereg-vidéken és az Ungvári járás nagy részén 3 tonna, az utóbbi terület egyes részein viszont nullához közeli – táblán hagyott – termést mérnek. A zab 35 ezer hrivnyás befektetéssel 4 tonna termést eredményez. Az idei jó idénynek ígérkezik, a 3 tonna minden bizonnyal meglesz. Ez hatalmas mennyiség, ugyanis a zab viszonylag könnyű kalászos. A vetésterület lényegesen csökkent, ugyanis épp a háború kitörése körül volt a zab földbe kerülésének ideje.

Molnár Ádámtól megtudtuk, új kultúra tűnt fel vidékünkön.

– A hajdináról az a hír járta, hogy kevés ráfordítással remek termést produkál. Belső Ukrajnában a lényegesen jobb minőségű földeken nem aratnak egy hektárról 3 tonnát, a helyiek ezzel szemben 4 tonnás hozamot vártak. A valóságban egy tonnát sem takarítanak be Kárpátalján. Nem a vidékünkre való növény – fejtette ki.

A falugazdász szerint az idei kukoricatermés egyelőre biztató.

– A július végi csőképződés során látjuk majd a termés minőségét, méretét tekintve ugyanis a növény megfelelő ütemben növekszik. A lombtrágyázás sajnos csak ideig-óráig képes ellátni a feladatát, ezért sok függ az időben történő műtrágyázástól – mondta Molnár Ádám.

Hozzátette, a legnagyobb problémát az értékesítés ellehetetlenülése okozza, ugyanis még a tavalyi gabona is a tározókban van.

– Az állattartás hanyatlóban van vidékünkön, ám akik mégis erre adják a fejüket, azok saját termésből gazdálkodnak. Így a termények hasznosítása általában a kivitelre összpontosult.

Jelenleg ezzel gondok vannak, így sürgősen megoldást kell találni a kalászosok hasznosítására.

A kereslet csökkenése miatt már most látszik a túltermelés, a szomszédos megyéken túlra ugyanis biztonsági okok miatt nem szállítanak. A feldolgozóipar hiánya további akadályokat görget a kárpátaljai gazdák elé. Az akadályok leküzdése önerőből nehéz, támogatás nélkül fájdalmas következményekkel nézhetünk szembe.