A Részeg piac Ungvár egyik legmisztikusabb helye. Itt nem számít varázslatnak, ha túró, tej, tejfel közül, felhalmozott füstölt oldalas, kolbász alól, és más titokzatos rejtekekből kerül elő egy üveg bor vagy egy deci vodka… Sőt, főként a délutáni órákban a standokon szerénykedő fokhagymacsomó, krumplikupac már csak a dugáru álcájaként szolgál.
Mielőtt bárki azzal vádolna, hogy irigylem a kisnyugdíjas kényszerzugárusoktól a szerény jövedelemkiegészítést, sietve leszögezem: erről szó sincs.
Egyrészt, aligha lendítene az ország büdzséjén a bögrecsárdák elleni könyörtelen fellépés. Másrészt, talán nem ezzel kellene kezdeni a rendcsinálást.
De leginkább azért nem, mert, ha beállna a tilalom, más nevet kellene adni a piacnak, s ezzel egy csapásra odalenne a vásárteret körüllengő misztikum…
Különben is, ha hinni lehet (s miért ne lehetne) a rendszeres vevőknek, ez a város legolcsóbb bevásárlóhelye. És ez nem a furcsa színű borokra és a kétes eredetű tömény italokra vonatkozik, hanem az egész választékra, ami igazán gazdag.
Különösen a zöldség- és gyümölcsstandokat kedvelem. Áfonya, barack, szőlő, dinnye, málna, szeder… banán, narancs… Több helyen ízlésesen elrendezve, előre csomagolva, árcédulával ellátva.
Ez utóbbi lepett meg leginkább. No nem az, hogy kiírták, mi mennyibe kerül, hanem az összegek. Egy kiló málna 180, ugyanennyi őszibarack 60 hrivnyába kerül. Műanyag pohárnyi szedret 35, egy liter áfonyát 85 hrivnyáért kínáltak. Viszont a banán és a narancs kilója 35-40 hrivnya volt.
Egy közgazdász vagy agronómus bizonyára meg tudja magyarázni, hogy Kárpátalján, 2022 júliusában miért lehet több mint négyszerese a szomszéd faluban szedett málna ára, mint a valahol Dél-Európában, esetleg egy másik kontinensen leszüretelt banáné. Én nem.
Persze nem a déligyümölcsök ára bosszant. Az igazság az, hogy jobban szeretem a barackot, a málnát, mint a banánt és a narancsot. Pontosabban szeretném…
Megértem azokat, akik azzal intenek le, hogy miféle sokadrangú kérdésekre pazarolok időt és energiát. Igazuk van.
Nem mentegetőzésként, csupán jelzésként idézem a római joggyakorlat egyik alapelvét: „Audiatur et altera pars!” (Hallgattassák meg a másik fél is!)
Különben is: „Szövőlány cukros ételekről álmodik, nem tud kartelekről.” (József Attila, Hazám)
