Szorgalmas, segítőkész, igazságos. Már gyermekkorában elhatározta, hogy orvos lesz. Kitartása meghozta gyümölcsét, szemész-szakorvosként hosszú évek óta vigyázza a páciensek látását. Könnyen szót ért bárkivel, rugalmasságának néha maga látja kárát. Fontos számára az önfejlesztés. Törekszik a teljességre, ezért bosszantja, ha valami nem a tervezettek szerint alakul. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának mai vendége Rehó Veronika, a Kárpátaljai Szemészeti Mikrosebészeti Központ szemész-szakorvosa.
Bujdosó Ivett
– Szemész-szakorvosként tevékenykedik.
– Már gyermekként elhatároztam, hogy orvos leszek. Édesanyám is az egészségügyben tevékenykedik, gyermekorvos, ám én nem ebben a szakirányban gondolkodtam. Az Ungvári Nemzeti Egyetem Orvosi Karának negyedik évfolyamán kerültem közelebb a szemészethez. Visszatekintve pályafutásomra, döntésem helyesnek bizonyult. Tanulmányaim befejezését követően az Ungvári Járási Kórház csapi kirendeltségén tevékenykedtem. Pár évvel később szülési szabadságra mentem, majd a jelenlegi munkahelyemre, a Kárpátaljai Szemészeti Mikrosebészeti Központba kerültem. Mindennapjaimat az elsődleges szakrendelés tölti ki, de a központunkban országszerte elismert sebészek látásjavító műtéteket is végeznek. A háború egyelőre nem befolyásolta a látogatottságunkat, sőt, a megnövekedett lakosságszám bővítette a pácienseink körét. Sokakat ez a bizonytalan helyzet sarkallt tettekre, emelkedett a műtéti beavatkozáson átesettek száma.
– Volt B-terve a jövőjét illetően?
– Mindenképp az orvosi pályán képzeltem el magamat. Felmerült még bennem a fül-orr-gégészeti szakterület, ám végül a szemészet mellett döntöttem.
– A szemésznek jó a szeme?
– Nem minden szemésznek tökéletes a látása, ez alól én sem vagyok kivétel (nevet). A szemüveges oftalmológusok pedig magyarázkodhatnak, miért nem járnak elöl jó példával pácienseik előtt. Azonban mi is emberek vagyunk, nekem például nagy elhatározást igényel egy-egy orvosi vizsgálaton való részvétel.
– Gondolt arra, hogy külföldön építsen karriert?
– Eszembe sem jutott, hogy Kárpátalján kívül tevékenykedjek. Itt van az otthonom, a családom, a barátaim, nagyon nehéz lenne az elválás. A háború kitörése azonban sok mindent megváltoztatott, így megfordult a fejemben a költözés. Meglátjuk, mit hoz a jövő, egyelőre azonban maradok.
– Meséljen a családjáról.
– A férjemmel 13 éve alkotunk egy párt, szövetségünkből 9 éve megszületett Hanna kislányunk. Társaságkedvelők vagyunk, kedvelt programjaink közé tartoznak a kerti sütögetések, baráti beszélgetések, kirándulások. A barátaink többségének hasonló korú a gyermeke, így könnyen találunk mindannyiunk számára érdekes családi elfoglaltságokat.
– Hobbi?
– Régebben sokat horgoltam, dísztárgyakat készítettem. Mostanában ez időhiány miatt elmarad. Az olvasás az, ami kikapcsol, a legtöbb, könyvadaptációból készült film végét már ismerem. Fontos az önfejlesztés, így a szakmámhoz kapcsolódó olvasmányok kötnek le leginkább. Korábban előszeretettel bújtam a klasszikusokat, mostanában pedig a kortárs irodalmi művek érdekelnek.
– Megtervezi a mindennapjait?
– Felmérem a másnapi teendőimet, igyekszem sorrendbe állítani azokat. Nagyon bosszant, ha valami nem a tervezettek szerint alakul. Törekszem a teljességre, minden tőlem telhetőt megteszek a feladat elvégzése érdekében.
– Mi az, amit megváltoztatna az életében?
– Sokkal jobban kihasználnám a diákéveimet, több lehetőséggel élnék. Több időt fordítanék nyelvtanulásra, önfejlesztésre.
– Jó emberismerőnek tartja magát?
– Könnyen szót értek másokkal, így legtöbbször sikerül jól megítélnem a beszélgetőpartneremet. Előfordult azonban olyan is, hogy nem jött be, amit először gondoltam az illetővel kapcsolatban. Többször ért már kellemes csalódás.
– Emelje ki három-négy jellemvonását.
– Kiegyensúlyozott, igazságos, segítőkész.
– Tud nemet mondani?
– Nagyon nehezen mondok nemet bármire, a visszautasítás nem szerepel a szótáramban. Szinte túlzásba viszem a segítőkészséget, még akkor is, ha ez a saját időm és energiám kárára megy.
– Könnyen elérzékenyül?
– Nem jellemző rám a könnyezés, úgy vélem, elég kemény fából faragtak, a környezetem is szívósnak tart. Komoly dolognak kell történnie ahhoz, hogy elérzékenyüljek.
– Zárkózott?
– Sokan zárkózottnak tartanak, és lehet, hogy igazuk is van. Nem vagyok barátkozós típus, nehezen ismerkedem. A közeli barátaim azonban teljesen más oldalamat ismerik.
– Haragtartó?
– Sajnos igen, nehezen engedem el a sérelmeimet. Időre van szükségem ahhoz, hogy megbocsássak, ám ezután nem hánytorgatom fel a történteket, elengedem a problémát. Hasonlóképpen nehezen kérek bocsánatot.
– Önfejű?
– Elég makacs vagyok, nehezen meggyőzhető. Meggyőző érvek esetén hajlok a kompromisszumra.
– Mik a céljai?
– Szeretnék feljutni a szakterületem csúcsára, tovább képezni magamat, új ismereteket szerezni, fejlődni, a körülményekhez képest kihozni a lehetőségeimből a maximumot.
– Mit tenne, ha nyerne a lottón?
– Nem mondanám el senkinek, csak gondtalanabbul élném a mindennapjaimat.
