Szerelemben és háborúban mindent szabad, tartja a napóleoni mondás. Ha figyelembe vesszük, hogy a kijelentés megfogalmazásakor még nem léteztek atomerőművek, máris egyértelművé válik, hogy egy napjainkban zajló háborúban a feleknek céljaik elérése érdekében igenis meg kellene válogatniuk az eszközöket. Mert Európa túlélése a tét.
Ami az orosz agresszor ukrajnai inváziója óta a Zaporizzsjai Atomerőmű körül zajlik, az Damoklész kardjaként függ Ukrajna, a környező országok, de akár az egész világ fölött. Volodimir Zelenszkij rendre kiemeli, hogy az erőműnél, illetve a hozzá közeli Enerhodar városánál a helyzet rendkívül veszélyes. „Egyetlen órára sem csökken egy esetleges, orosz akció miatt bekövetkező radioaktív katasztrófa veszélye.”
Nem múlik el úgy nap, hogy a sajtó ne foglalkozna Európa legnagyobb atomerőművével. Számomra elképesztő az illetékesek felelőtlensége, léhasága, nemtörődömsége. Az események odáig fajultak, hogy az orosz megszállók tüzérségi támadásaira hivatkozva az elmúlt héten, az erőmű létezése óta először, valamennyi energiablokkját lekapcsolták az ukrajnai hálózatról. Az ellenséges lövedékek ugyanis állítólag megsértették az biztonsági rendszer több részét. A helyzet komolyságát jelzi, hogy az Európai Unió ötmillió kálium-jodid tablettát küldött Ukrajnának… Hiába hangoztatják a józanabb gondolkodású európai tisztségviselők, hogy soha egyetlen atomerőművet sem lenne szabad háborús helyszínné változtatni és ezzel több millió civil életét veszélyeztetni, szavaik falra hányt borsóként peregnek le azokról, akik tehetnének a kialakult helyzet feloldásáért.
Az egymásnak ellentmondó, de mindannyiszor aggasztó információk kapcsán az a benyomásom, csak a szerencsének köszönhető, hogy eddig még nem történt tragédia és nem ismétlődött meg Csernobil. Van félnivalónk, mert az 1986-os szörnyű atomkatasztrófa egészségre gyakorolt rövid és hosszú távú hatása teljes egészében még mindig nem ismert, de az biztos, hogy környezeti, társadalmi befolyásain túl számos visszafordíthatatlan vagy halálos betegséget okozott. A kutatók szerint ma már egyértelmű, hogy a balesetből származó radioaktív sugárzás következtében ugrott meg a rákos megbetegedések száma. A három leginkább érintett, posztszovjet országban a kiszabadult radioaktív jód nagy mennyisége miatt drámaian megnőtt a pajzsmirigyrák gyakorisága. A likvidátorok körében, és a gyermekeknél leukémiát is diagnosztizáltak, nőtt a gyomor-, tüdő-, mell-, vastagbél-, csontvelő- és nyirokrendszeri rák előfordulása. De a kiszabadult radioaktív anyagok belégzése a légzőrendszert is károsította tüdőasztmát, krónikus hörghurutot okozva. Emellett a káros izotópok genetikai rendellenességeket is előidéztek, Ausztriában, Németországban és Norvégiában is jegyeztek már fel a csernobili baleset számlájára írható kromoszomális elváltozásokat. A Greenpeace szerint Európa-szerte végzett tanulmányok mutatták ki a csernobili balesetnek tulajdonítható születés előtti sugárfertőzés lehetséges hozzájárulását a spontán vetélésekhez, az alacsony születési súlyhoz, a gyermekhalandóság növekedéséhez. És folytathatnánk a sor.
Csak reménykedem, hogy nem történik ismét emberi mulasztás. Marad még annyi józanság az érintettekben, hogy végre békén hagyják az atomerőművet, és messzire elkerülik a környékét is. Mert a fegyverek előbb-utóbb elhallgatnak. De ha elszabadul az atompokol, annak egyik oldalon sem lesznek haszonélvezői.
