A kilencedik hónapjába lépett a háború, ám az oroszok által háromnaposra saccolt invázió végét sajnos továbbra sem látni. Február 24-én kihúzták talpunk alól a talajt és azóta is ingoványos terepen lépegetünk. Az elképesztő bizonytalanság, mi lesz holnap, bénítóan hat az emberre, fájdalom nélkül porlasztja a sejtjeinket, úgy roncsolja a lelkünket, mint az orosz bombák az ország kritikus infrastruktúráját. Azt tapasztaljuk, hogy elemészti a leghiggadtabban gondolkodó embert is… A háborús megpróbáltatások a béke szigeteként emlegetett Kárpátalját is elérték.
Jó lenne este úgy lehajtani a fejünket, hogy reggel nem a légvédelmi sziréna hangja ébreszt, szeretnénk úgy iskolába indulni, hogy előtte nem nézzük meg az applikáción épp hol van rakétaveszély. Jó lenne nem attól rettegni, hogy bármely pillanatban áramszünet állhat be, hogy tudjuk-e majd fűteni az otthonunkat télen. Elbizonytalanító azt lesni, milyen magasra szöknek még az árak, érkezik-e újabb kárpátaljai vonatkozású gyászjelentés a frontvonalból, és melyik településen készülnek egy újabb hős katona temetésére. Nem utolsó sorban, folytatódik-e az a magyarellenesség, amit a munkácsi turulos emlékmű lefűrészelése indított el. Jó lenne tudni, mi jöhet még, mire számíthatunk, honnan várjuk az újabb pofonokat. Teljesen védtelenek vagyunk, testünket és lelkünket úgy rendítik meg a ránk zúduló súlyos háborús következmények, mint az ellenfél ütései a megszédült és védekezésre képtelen bokszolót.
Bármennyire is nehéz azonban, most nagyon fontos a higgadtság megőrzése, nem szabad hagyni, hogy eluralkodjon rajtunk a félelem, a pánik, mert pont, ezt szeretné az agresszor. Február 24-e óta nehéz bármiben is bízni, reménykedni. Kapaszkodó lehet számunkra, hogy a mi gondjaink eltörpülnek több millió ukrán problémái mellett, akik gyakorlatilag elvesztették mindenüket, földönfutók lettek. A Nyugaton élő emberek túlságosan el vannak foglalva a saját problémáikkal, amelyek persze mindig nagyobbak, mint a másé. A fölénk tornyosuló nehézségekkel nekünk kell megküzdenünk…
De még talpon vagyunk, és küzdünk. Kérdés, meddig bírjuk még.
