A Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége 2017-ben hozta létre a város szülöttéről, a köztiszteletnek örvendő Dr. Linner Bertalanról elnevezett díjat, melyet minden évben egy, a szakmájában kiváló, életvitelével is példát mutató orvosnak, 2020 óta pedig egy ápolónőnek is átadnak. Utóbbit idén a 78 éves Mendzák Erzsébet részesült, aki ötvenhét éve őrködik a gyermekek egészsége felett. Szakmájához való hűsége példaértékű. A Beregszászi Járási Kórház gyermekosztályán kezelt kiskorúak tőle kapják a védőoltásokat. Mára óriási tekintélyt szerzett a szakma képviselői között. A picik is nagyon szeretik, közvetlenségével, kedvességével elérte, hogy fehér köpenye ellenére egyáltalán nem félnek tőle.
Magyar Tímea
– Miért éppen az egészségügyet választotta hivatásául?
– Édesanyámék nem szerették volna, hogy messzire elkerüljek a szülői háztól, így a Beregszászi Egészségügyi Szakközépiskolába felvételiztem. Nem sok lehetőség volt akkoriban azok számára, akik tovább szerettek volna tanulni – a tanítói vagy az egészségügyi pálya között választhattak.
– Nem túl gyakori, hogy valaki 77 évesen is ragaszkodik a munkahelyéhez. Nem tetszett elfáradni ennyi év alatt?
– Az az igazság, hogy amikor nyugdíjaztak, nagyon alacsony illetményt kaptam. Úgy voltam vele, hogy ha bírok és szükség van rám, maradok. Sajnos szakemberhiány van, sokan elmentek külföldre. Egyébként is szeretem a munkámat, engem a munka tart frissen. 1966-ban kezdtem el dolgozni Tiszacsomán, a gyerekrendelőben. Ha utánaszámolunk, 57 év folyamatos, megszakítás nélküli munkaviszony áll a hátam mögött az egészségügyi pályán! Még három év, s mielőtt betölteném a 80-at, ez a szám 60-ra is kikerekedhet! Csomáról Beregszászba kerültem és olyan neves gyermekorvosok segítője voltam, mint Katz Miksa, aki iskolaorvos is volt, Gelebán Jolika, Buskó Tatyjana és Jevsztolija Ljehcsenko doktornők. Jelenleg a Vizauer Magdolna vezetése alatt álló gyermek- és családorvosi rendszerben teljesítek szolgálatot.
Erzsike néni a fia, László családjával él egy háztartásban, de Andrea lánya is hetente meglátogatja, így gyakorlatilag napi, illetve heti kapcsolatban van három unokájával is.
Lacika 18, Ferike 14, Vikica 13 éves. Azt mondja, mindhármukat egyformán szereti. Vasárnap délben együtt ülnek asztalhoz. A közös családi ebéd hagyomány. Régebben mesélt az unokáinak, s ma is gyakran belefeledkeznek A ne bosszankodj emberke! játékba feledkeznek. Gyorsan elrepül így a vasárnap délután.
– Magas korát minek köszönheti? Genetika?
– Valószínű, mert apukám 92, anyukám pedig 86 évig élt. De a férjem felmenői is szép kort éltek meg. A párom, László 85 éves. 27 évesen ismertem meg. A szomszédban dolgozott, meglátott és beszédbe elegyedett velem, s a mai napig tart az egymás iránti érdeklődésünk.
Nagy szerepe volt abban, hogy felnőtt koromban gyakorló kereszténnyé váltam, amiért hálás vagyok neki.
Még ő is dolgozik, óvodai gondnok. Boldog vagyok, mert a gyermekeink, az unokáink követtek a hitben és a hivatásban is. Andrea lányom korábban a beregszászi kórház felvételi osztályán dolgozott, majd ugyanott az adminisztrációban, most pedig a családorvosi rendelőben, Hegyesi Ruszlána doktornő mellett asszisztál. Laci fiam villanyszerelőként dolgozik.
– Az egészségügyőrnek hogy áll az egészsége?
– Amíg tavaly meg nem betegedtem Coviddal, amit nagyon nehezen vészeltem át, nem panaszkodtam. Azóta egy kicsit meggyengült az egészségem. A kór a szívemre és a gyomromra hatott ki. Kénytelen vagyok gyógyszert szedni, pedig nem szeretem az orvosságokat.
Erzsike néni munkanapokon 7-től 15 óráig a klinikán van. Otthon, ha ideje engedi, gyöngy-kivarrással foglalkozik, tavasszal és nyáron ott a kert, az ültetés, kapálás, szőlőkötözés, a konyhakert művelése. Kiváló beszélgetőtárs is.
– Mit kér a jó Istentől?
– Mindenekelőtt egészséget, hogy még egy kis ideig bírjak dolgozni. És hogy mielőbb érjen véget a háború, hogy a családok újból együtt lehessenek.
