A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, a Beregszászi Polgármesteri Hivatal és a történelmi egyházak a hagyományokhoz hűen idén is közösen emlékeztek meg a „málenykij robot” áldozatairól Beregszászban.
A programsorozat a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola udvarán kezdődött, ahol Matl Péter Gúzsban című alkotását koszorúzták meg a résztvevők. Dr. Csernicskó István elmondta, az emberek abban bíztak, hogy hamarosan visszatérhetnek a családjukhoz, a szeretteikhez. De sokan voltak közöttük olyanok, akik már a Szolyvára, a lágerekbe vezető úton, a gyűjtőtáborokban meghaltak vagy egészségügyileg megrokkantak.
– Akiknek pedig sikerült hazatérniük, nagyon sokáig a legszűkebb családi körben sem mertek arról beszélni, hogy mi történt velük, hiszen tudták, hogy hallgatniuk kell, mert további megtorlások várhatnak rájuk. Mi itt minden éven azért gyűlünk össze, hogy emlékezzünk azokra az emberekre, akik egy politikai rendszer áldozataiként elszenvedték a kommunista diktatúrát – jegyezte meg a főiskola rektora.
A koszorúzást követően, szintén hagyományosan, ökumenikus istentiszteletet tartottak a református templomban, felolvasták a beregszászi áldozatok névsorát. Molnár D. Erzsébet történész, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola docense, a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont Intézetigazgatója a beregszászi elhurcolásról tartott előadást.
– 1944. november 18-án indították útnak az első gyalogososzlopokat a szolyvai gyűjtőtáborokba. Akik az embertelen körülmények ellenére is túlélték az első napokat, heteket, őket tovább hajtották Perecsenyen, az Uzsoki hágón keresztül egészen Sztarij Szamborig immár elosztó táborokba, onnan pedig a Szovjetunió különböző területeire szállították őket. Levéltári források alapján tudjuk, hogy Beregszászból 1547 személy raboskodott Szovjetunióbeli lágerekben. Ezeknek a foglyoknak a kisebbik hányada hadifogolyként, a nagyobb hányada pedig civil elhurcoltként – magyarázta a történész.
Orosz Ildikó elmondta, legmerészebb álmunkban sem jutott volna eszünkbe, hogy ma, a 21. században velünk is megismétlődhet az, ami a nagyszüleinkkel, dédszüleinkkel megtörtént.
– Ezért ma, amikor fejet hajtunk a beregszászi és a kárpátaljai ártatlan magyar és német elhurcolt férfiak előtt, emlékeznünk kell az orosz-ukrán háborúban életüket vesztett ártatlan gyerekekre és felnőttekre is. És nemcsak ma kell ezt tennünk, hanem holnap is, és mindig, amikor arra gondolunk, hogy mit tehet velünk még a háború – zárta szavait a Rákóczi-főiskola elnöke.
Innen az emlékezők egy-egy gyertyaszállal a kezükben a Tarasz Sevcsenko Líceumhoz vonultak, megkoszorúzták az épület falán lévő emléktáblát. A sztálinizmus áldozatainak állított emlékműnél a résztvevők gyertyát gyújtottak, s elhelyezték a tisztelet koszorúit.
Hegedűs Csilla
A szerző felvételei
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
