Szorgalmas, barátságos, segítőkész. Igyekszik a legjobbat kihozni önmagából és a diákjaiból. Kerüli a konfliktushelyzeteket, az igazságtalanságot azonban nem tűri. Nem adja fel, a nehézségek csak motiválják. Társaságkedvelő. Vallja, minden gyermek egyedi megközelítést igényel. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának mai vendége Ruscsák Dóra, a Sislóci Líceum alsós tanítónője, angol szakos tanár.
Bujdosó Ivett
– Gyermekkori álmát váltotta valóra.
– Már egészen kicsi koromban elhatároztam, hogy tanító néni leszek. A példát édesanyám mutatta, ugyanis ő is pedagógus. Otthon folyton iskolásdit játszottam, ehhez a húgomat és a nagyapámat is „felhasználtam”. E kedvtelés évekkel később a tanári pálya gyakorlásában teljesedett ki. Nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni, ez a hivatás pedig remek lehetőséget biztosít erre. Délutánonként különórákat is tartok, így az egész napomat az oktatás-nevelés tölti ki.
– Tanítványaival könnyen megtalálja a közös hangot.
– Kifejezetten buzgó és becsületes gyerek voltam. Ezt azóta sem „nőttem ki”. Nem fordulhatott elő, hogy kihagyjak egy órát, és felkészületlenül sem léptem a tanár elé. A szorgalmas gyerekek nekem is kevesebb fejtörést okoznak, viszont a csintalanok kihívást jelentenek. Úgy érzem, hogy hamar közös nevezőre jutok a nebulókkal. Igyekszem érdekes módszereket alkalmazni, játékos formában oktatni, figyelemfelkeltő feladatokkal lekötni őket. Folyamatosan fejlesztem magam, így próbálok megújulni. Úgy gondolom, minden gyermekhez meg kell találni a kulcsot.
– Visszakerült az alma materbe.
– Egyetemi éveim alatt az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán–Magyar Oktatási-Tudományos Intézetének titkárnője voltam. A diploma megszerzését követően az immár Sislóci Líceum alsós tanítónője, angol szakos tanára lettem. Itt végeztem a középiskolát, így számos egykori oktatóm kollégája lettem. Szeretettel fogadtak, szinte hazatértem.
– Az utóbbi években rájár a rúd az oktatási szféra résztvevőire.
– A koronavírus-járvány miatti távoktatás után azt hittem, nem lesz nehezebb. Tévedtem. A háború és a légiriadók hatványozottan megkeserítik a diákok és a pedagógusok életét. Az oktatási folyamatok állandó megszakítása mellett a gyerekek lelki egészsége is sérül. Ezt nehéz lesz áthidalni.
– A háború kirobbanása miatt sokan külföldön folytatják pályafutásukat, ön mégis Kárpátalján maradt.
– Bevallom, megfordult a fejemben, hogy elhagyom a szülőföldemet, ám ez a gondolat pillanatok alatt elszállt. Kárpátalja az otthonom, ide születtem, ide kötnek a gyökereim, itt van az életem. Ahogy mondani szokták, én szeretnék lenni majd az utolsó, aki lekapcsolja a villanyt.
– Meséljen a családjáról.
– A férjemmel 9 éve élünk boldog házasságban. Szerencsés vagyok, hiszen megértő, támogató társat kaptam a Jóistentől. Tervezzük a családbővítést, ám nem siettetjük a gyermekáldást. Számos közös programot szervezünk, moziba járunk, sokat beszélgetünk.
– Hobbi?
– Kedvenc időtöltéseim egyike a filmnézés, emellett kikapcsol az olvasás, új ismeretek szerzése. Gyakran egy-egy bekezdés, idézet megragadja a figyelmemet, azok jelentésén, a saját életembe való átültetésén hosszú ideig elgondolkozom. Egyik kedvencem Eötvös József néhány sora, miszerint „az élet viharaival szemben olyan légy, mint a madár, amely, ha a fát kivágják alóla, nem a mélybe zuhan, hanem a magasba száll”. Emellett szívesen veszek részt különféle tanfolyamokon, önfejlesztő foglalkozásokon.
– Társaságkedvelő?
– Kifejezetten szeretek emberek között lenni, beszélgetni, meghallgatni másokat. Könnyen találok közös témát bárkivel, ám az is igaz, hogy nem szívesen állok a figyelem középpontjában. A felnőttek előtt lámpalázas leszek, ám a gyerekeknek örömmel „szerepelek”.
– Könnyen barátkozik?
– Általában észreveszem, ha valaki hátsó szándékkal közelít felém. Nem esik nehezemre, hogy helyén kezeljem a beszélgetést, és leállítsam az illetőt. Bármennyire is szeretek társalogni, személyes kérdésekben nehezen nyílok meg, sok időbe telik elnyerni a bizalmamat. A húgom előtt viszont nyitott könyv vagyok.
– Hogyan kezeli a csalódást?
– Törekszem a tökéletességre, ezért időnként előfordul, hogy csalódás ér. Olyankor nem adom fel, megvan bennem a remény, hogy ezután majd jobban sikerül. Ezért teszek is, többet készülök az adott alkalomra, összpontosítok. Mondhatni, a csalódás jobb eredményekre motivál. Mindezzel magamnak szeretnék bizonyítani.
– Érzékeny?
– A bántásokat könnyen a szívemre veszem. Általában nehezen tudom leplezni az érzéseimet, ám a kisdiákok előtt igyekszem erősnek mutatkozni. A férjem azonban átlát rajtam, ő az, aki a nehéz helyzetekben megnyugtat. Nem tűröm az igazságtalanságot, az hamar szíven üt. Olyankor magam és mások igazáért is kiállok. Haragudni viszont nem tudok, pár perc alatt elszáll a dühöm. Ezt néhányan ki is használják.
– Őszinte?
– Igyekszem az lenni, és a környezetemtől is ezt várom el. A szemtől szemben kimondott, építő jellegű kritika pártján állok. Értékelem, amikor valaki őszinte hozzám.
– Optimista?
– Pozitívan tekintek a jövőbe, próbálom mindennek a jó oldalát látni. Igyekszem megtervezni a mindennapjaimat, a mostani háborús helyzetben pedig pluszfeladatokkal is lefoglalom magamat. Így nem törnek le a negatív hírek, események.
– Akaratos?
– A munkahelyemen nem jellemző rám a megrögzöttség, ám otthon gyakran makacskodom. Amit kitűzök magam elé, azt konokul végigviszem. Nehéz meggyőzni engem az elképzelésem ellenkezőjéről.
– Jellemezze magát néhány ismertetőjeggyel.
– Őszinte, becsületes és tökéletességre törekvő.
– Nehezen alkalmazkodik az új helyzetekhez.
– A változás számomra nyűg. Nekem kínszenvedés a munka- vagy lakhelyváltás, sok időbe telik megszokni az új körülményeket, belerázódni a megváltozott hétköznapokba.
– Célok, tervek?
– Szeretnék még egy diplomát szerezni, azt azonban még nem döntöttem el, milyen szakirányt válasszak. Mindenképp oktatással kapcsolatos szakmán gondolkodom.
