Több mint 270 napja tart az ukrajnai háború. Valaki már megszokta, mondhatni beletörődött, míg mások örökkévalóságnak érzik és már 9 hónapja őrlődnek. Úgy tartják, amin nem tudunk változtatni, azon nincs értelme idegeskedni. Ezt azonban könnyebb mondani, mint megtenni. Mindenki másképp küzd meg a háborús stresszel. Néhányan például úgy védekeznek ellene, hogy igyekeznek kizárni a televízióból, közösségi médiából rájuk zúduló híráradatot. Mások megmaradnak a tények konstatálása szintjén. Azt gondolnánk, ez a normális, és a többség így is tesz. Erre azonban rácáfol a legutóbbi, nem reprezentatív felmérésünk, amit Facebook-oldalunk követői körében végeztünk.
Simon Rita
Legutóbbi KISZó-kérdésünkben arra voltunk kíváncsiak, hogy az emberek nyomon követik-e még a háborús híreket? Az abszolút többség igennel szavazott, mindössze 2 százalék vált közömbössé.
A nagypaládi Dani Miklós elmondta, már nagyon várja, hogy vége legyen a háborúnak, de a figyelme nem lankad február 24.-e óta, szeretne tájékozott lenni a háború történéseit illetően. Minden reggel és délután a Háború Ukrajnában című elemző műsort nézi, ezen felül külföldi oldalakról is tájékozódik, illetve ukrán portálokat is böngész.
Bátori Melissza úgy nyilatkozott, mivel itt él Kárpátalján, így őt is érintik a háborús események, ezért mindenképp nyomon követi a híreket. A háború eszkalálódásával, az áram- és a gázszolgáltatással kapcsolatos értesítéseket mindig elolvassa. Öt gyermeke van, közülük három már iskolás, ezért is fontos, hogy képben legyen.
– Nézem a Híradót és a Kárpáti Igaz Szó cikkeit is olvasom mindennap. Érdekel, mikor van légiriadó, mert akkor tudom, hogy hamarabb kell a gyerekekért menni – magyarázza a tiszaújlaki édesanya. – Még most is ugyanannyi hírt olvasok, mint a legelején, mert szeretnék tisztában lenni azzal, hogyan alakul a helyzet. Inkább csak azokat a beszámolókat kerülöm, amelyek nem vonatkoznak Kárpátaljára.
A 24 éves Heé Csaba elsősorban a Kárpáti Igaz Szó által közzétett, illetve a Facebookon elé kerülő háborús híreket böngészi. Némiképp csökkent az érdeklődése az elmúlt 9 hónaphoz képest, de még most is kíváncsi arra, épp mi zajlik a fronton. Mint mondja, Kárpátalján él, és nem is gondolkodik azon, hogy külföldre költözzön, ezért érdekli, mi történik a szülőföldjén, illetve mi fog változni a közeljövőben a háború miatt.
A közösségi média veszélyes dolog, és mint mondják, az internet nem felejt. Érdemes odafigyelni arra, mit posztolunk, mihez szólunk hozzá, mire kattintunk rá, mert ez mind-mind befolyásolja azt, a későbbiekben milyen hírek, ajánlások kerülnek elénk.
Az orosz megszállással egyidőben egy másik háború is kirobbant, mégpedig az információs. Ez a fajta hadviselés az online térben, a sajtóban, a rádióban, a televízióban történik, és az a célja, hogy az embereket megtévessze, megrettentse. Szokták még a pszichológiai hadviselés kifejezést is használni, ami jól jelzi, az efféle cselekedetek mekkora hatással vannak az emberek elméjére és lelkére.
Az álhírek, a dezinformáció vagy az internetes propaganda egy újabb frontot nyitott a háborúban, és azt a célt szolgálja, hogy befolyásolja az embereket.
Amikor már ennyi helyről lehet már tájékozódni, és annyira valóságosnak, hitelesnek tűnik a legtöbb tartalom, nagyon nehéz eldönteni, minek is hihetünk valójában. Szakértők szerint az oroszok online információs aktivitása kiváltképp megnőtt az ukrajnai válság kezdete óta. De az ukránok is számtalan új csatornát indítottak, az állami szervek web- és közösségi oldalai is aktivizálták magukat, hogy első kézből tájékoztassák a lakosságot.
Előző heti KISZó-kérdésünk is érdekelheti:
