Megfontolt, precíz, realista. Lelkiismeretesen végzi a munkáját, amire kisfiú kora óta vágyott. Kitartó és nagy teherbírású. Nem szereti a váratlan helyzeteket, igyekszik előre tervezni. Őszintén, mégis visszafogottan nyilvánít véleményt, óvatosan lelkesedik. Nehezen viseli, ha valaki rá akarja erőltetni az akaratát. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége dr. Kolozsvári István hidrobiológus, a Fodor István Kutatóközpont igazgatója.
Simon Rita
– Mi befolyásolta a pályaválasztásban?
– Már gyerekkoromban eldöntöttem, hogy a természettel akarok foglalkozni, amihez bizonyára hozzájárult az is, hogy a Tisza közelében nőttem fel, és a szüleim is kimondottan szeretik a természetet. Édesapám rengeteget kirándult, vadászott, előfordult, hogy vadkacsavadászat közben az ölében aludtam el. Édesanyám rajong a dísznövényekért. Nem volt elvárás, hogy ezt az utat válasszam, egyszerűen magam is szerettem volna elmélyülni benne. 6–7. osztályos koromban körvonalazódott, hogy pontosan milyen irányba is kellene elindulnom. Egerben a Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnáziumban érettségiztem, biológia tagozatra jártam. Aztán a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola biológia-földrajz szakán végeztem 2010-ben, majd felvételiztem a Debreceni Egyetem Juhász-Nagy Pál Doktori Iskolájába, így az egyetem Hidrobiológiai Tanszékén végezhettem a kutatómunkámat. 2017-ben védtem meg a doktori disszertációmat. A témaválasztásom Kárpátaljához, a Tisza élővilágához kötődött, pontosabban a folyó felső szakaszának élőhelyi sokszínűségét vizsgáltam. A szitakötőkkel foglalkoztam behatóbban. Ezek az élőlények indikátor szervezetek, jól jelzik az élőhelyükön bekövetkező változásokat, azokat is, amelyeket az ember okoz.
– Kárpátalján mivel tesszük a legtöbb kárt a természetben?
– Ha a Tiszánál maradunk, akkor az egyik, a folyó élővilágát komolyan érintő probléma például a mértéktelen kavics- és homokkitermelésből adódó szakaszos mederstruktúra-átalakítás. A Tisza kárpátaljai szakaszának élővilága igen nagy természetvédelmi érték, viszont az átgondolatlan emberi behatások a bolygatásra érzékeny fajok egyedszámának csökkenését vonhatják maguk után. Önmagában egy-egy vízirovarfaj eltűnése számunkra lehet, hogy teljesen érdektelen, viszont a táplálékláncban pótolhatatlan helye van az őshonos fajainknak. Hiányuk további fajok eltűnésével, megritkulásával jár, mi pedig csodálkozhatunk, hogy kevesebb a hal, ritkábbak a vízimadarak, mint néhány évtizede. A másik gond, hogy a kommunális szemét és a szennyvíz egy része – a lerakók, feldolgozók, tisztítóállomások és elvezetőrendszerek híján – az ártérre, közvetlen, vagy közvetett úton a folyóba kerül. A műanyagokról is egyre több szó esik, és most már azt is tudjuk, hogy nem csak esztétikailag csúnya, ahogy a flakon úszik a vízen, hanem ezek a napsugárzás és az egyéb fizikai behatások következtében összetöredeznek, mikroműanyaggá alakulnak. Ez roppant káros az élő szervezetekre, így ránk is. Ezen túl Kárpátalján is egyre nagyobb teret nyernek a tájidegen invazív növény- és állatfajok. Nagy felelősség hárul ebben a kérdésben a mezőgazdasággal foglalkozókra, az erdészetekre és a természetvédelemért felelős állami szervekre is. Figyeljünk oda a fajtaválasztásra és bánjunk csínján a vidékünkön idegen fajok behurcolásával, a dísznövény- termesztéssel és díszállat-szaporítással.
– 2016-ban nevezték ki a Fodor István Kutatóközpont igazgatójának.
– Már a doktori képzésre jártam, amikor jelezték, hogy a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola vezetése úgy döntött, a Biológia és Kémia Tanszék bázisán létrehozza a Fodor István Kutatóközpontot, számítanának rám itthon. Így hazajöttem és párhuzamosan dolgoztam a doktorival, illetve tanítani is kezdtem a főiskolán. Örömmel kapcsolódtam be a munkába, jó érzés, hogy több olyan projektet végzünk, ami választ keres a szűk környezetünket érintő kérdésekre. Módszeresen monitorozzuk a Tisza kárpátaljai szakaszának, illetve egyes mellékfolyóinak ökológiai állapotát. 2016 óta vizsgáljuk a kárpátaljai fehér gólya-populáció alakulását. Már körülbelül 150 kárpátaljai településen végzünk megfigyeléseket. Hódkutatással is foglalkozunk, ami szintén egyre aktuálisabb kérdés e régióban. Behatóan vizsgáltuk az elmúlt években a beregdédai bányató, illetve a Tóvár Ornitológiai Rezervátum élővilágát. Botanikus kollégáim szép eredményeket értek el a megye florisztikai kutatásában is. A főiskola támogatásával létrehoztunk egy állattani gyűjteményt és egy tudományos herbáriumot, melyet a New York Botanical Garden által létrehozott „Index Herbariorum” nemzetközi nyilvántartásba is sikerült bejegyeztetnünk, részt veszünk a nagyberegi Szikura József Botanikus Kert kialakításában, melyet Ukrajna Botanikus Kertjeinek és Dendroparkjainak Tanácsa is felvett a jegyzékébe. Mindezek mellett Kárpátaljai Élőlény Monitorozó (KÉM) néven kidolgoztunk nemrég egy mobilalkalmazást. Ez egy új és innovatív lehetőség mindazok számára, akiket érdekel e térség élővilága. Az applikációt böngészve sokat tanulhatunk az élővilágról, emellett észlelési adataink feltöltésével a helyi szakemberek munkáját is segíthetjük. Hosszú távú célunk vele, hogy elkészüljön egy kárpátaljai élővilág atlasz.
– Mit csinál, ha épp nem kutat?
– Az időm nagy részét a munkám tölti ki. Nem panaszkodom, mert tényleg nagyon szeretem a munkámat, de sok időmet elveszi. A fennmaradó hasznos időmet a feleségemre és a kisfiamra szánom, engem ők töltenek fel. A hobbim a túrázás, horgászat, könyvolvasás lenne, ha maradna rá idő.
– Alkalmazkodó?
– Igen, eléggé. Közepes mértékben vagyok konfliktuskerülő, ám ha mégis vitába elegyedem valakivel, törekszem a kulturált konfliktuskezelésre. Őszinte embernek tartom magam, de tudom, nem feltétlenül célravezető, ha a valót durván közöljük.
– Határozott?
– Igen. Realistának tartom magam. Amiről van elég háttérismeretem, és meg vagyok róla győződve, hogy igazam van, akkor amellett határozottan kiállok. Amennyiben nem, akkor megvallom a kételyeimet. Sokszor pesszimistának tartanak, mert óvatosan lelkesedem. Én ezt inkább megfontoltságnak tartom. Amondó vagyok, várjuk ki a végét.
– Spontán?
– Annyira nem jellemző rám. Igyekszem tervezni, átgondolni az életemet. Nem vagyok csapongó. Volt már olyan, hogy valamire csak úgy rábólintottam, sok köszönet nem volt belőle… Előfordul, hogy az élet váratlan helyzet elé állít, amikor hirtelen döntésre van szükség, de ezeket nem szeretem.
– Félelmek?
– Nem mindent tudunk irányítani az életünkben. Azoktól a dolgoktól félek, amiket nem ismerek.
– Ez azt is jelenti, hogy nem szívesen próbál ki új dolgokat?
– Bizonyos tekintetben igen. Viszont ez kicsit ellentmondásos, mert a kutatásban pedig folyton az új esetek megismerésére törekszem. Hajt a kíváncsiság. Tehát inkább úgy mondanám, mielőtt kipróbálok valamit, átgondolom, hogy kell-e az nekem vagy sem.
– Milyen emberi tulajdonságok bosszantják fel?
– A butaság, az erőszakosság, az önteltség. Nem szeretem, ha valaki rám akarja erőltetni az akaratát. Mindenről van véleményem, megosztom azzal, akit érdekel, de nem szoktam presszionálni senkit. Nem bírom az inkorrektséget sem. Pozitívan és őszintén állok mindenkihez, ha ezzel valaki visszaél, azt nehezen viselem. Úgy viselkedem másokkal, ahogy szeretném, hogy velem is viselkedjenek.
– Nyugodt embernek tűnik. Milyen az, amikor dühös?
– Nem jellemző rám, hogy dühbe jövök, de egy bizonyos ingerlési szint után már képes vagyok hirtelenharagú lenni. Könnyen lobbanok, és ezt néha meg is bánom. Aki többszörösen bizonyította, hogy nem bízhatom meg benne, annak kerülöm a társaságát.
– Rigolya?
– Szeretem a rendet. Aki nem, annak ez bogarasságnak tűnhet. Igyekszem egészséges rendet tartani, de nem vagyok mániákus e téren.
– Álom?
– Mindössze annyi a vágyam, hogy hagyják, tegyem a dolgomat. Normális életet élhessek a családommal, békességben, nyugalomban. Hódolhassak a hivatásomnak, elsősorban Kárpátalján. Lokálpatrióta vagyok, nem szeretném végleg elhagyni a szülőföldemet. Ha ez bármikor is bekövetkezik, az csakis kényszerből lesz. Hiszem, az élet alakítja majd. Szeretnék habilitálni, ha Isten is megsegít. Csak végzem a dolgomat, a legjobb tudásom szerint. Úgy érzem, a helyemen vagyok.
