Idén is megérkezett a betlehemi békeláng. Nem kérdéses, a világon most itt van a legnagyobb szükség a remény lángjára, amely a háború sújtotta ország legbékésebb régiójából, Kárpátaljáról jut el szerte Ukrajnába, remélhetően a frontvonalakra és a politikusok irodáiba is. A pislákoló kis fény azt üzeni az embereknek, hogy van remény, bizakodás és hit.
Nehéz olyan kapaszkodót találni ma Kárpátalján, amely a maradásra, a kitartásra ösztönözne. A több mint tíz hónapja dúló háború, a katonai mozgósítás, a gazdasági kilátástalanság és újabban az egyre tartósabb és elviselhetetlenebb áramszünetek miatt az itt maradtak közül is sokan teszik fel a kérdést: menni vagy maradni?
Egyre nagyobb erőfeszítésbe kerül optimistán szemlélni a jövőt, bízni abban, hogy eljön a béke és visszakapjuk a régi életünket. Elődeink kitartása mégis bátorságot ad. A nehéz időszakok próbára tették dédszüleinket, nagyszüleinket és szüleinket is, de hitük, szeretetük, kitartásuk mindenen átsegítette őket. Akkor, amikor a trianoni békediktátum következtében más országokhoz kerültek a magyarországi területek és Kárpátalját is elcsatolták. Különösen, hogy a történelem viharos időszakaiban, száz év leforgása alatt több ország állampolgárai is voltak egymás után. Számunkra a kisebbségi lét egy életen át tartó küzdelmet jelent. Ez az állandó „harc”, a szovjet érától napjainkig soha nem ért véget. De az évtizedek bizonyították, hogy nehéz megtörni, elüldözni szülőföldjéről a kárpátaljai magyarokat. Ez az állandó szélmalomharc megedzette az itt élő emberek lelkét. Nem hiába szokták mondani, hogy a kárpátaljai a jég hátán is megél. Ez a páratlan kitartás és bámulatos leleményesség kisegítette a bajokból az itt élőket. Számos próbatételen sikerült átküzdeniük magukat, és minden alkalommal talpra álltak.
Sokan úgy érzik, ismét padlóra kerültek, kihúzták a lábuk alól a talajt, megfosztották őket a legfontosabbtól, a békétől. Elődeink példája biztos erőforrás kell hogy legyen mindannyiunk számára, kitartásunkkal bizonyíthatjuk, hogy az eddig meghozott temérdek áldozat nem volt hiábavaló.
A ránk bízott örökséget nekünk is át kell majd adnunk az utánunk következő nemzedékeknek úgy, hogy ne kelljen szégyenkeznünk emiatt…
