Legutóbbi KISZó-kérdésünkben arra voltunk kíváncsiak, olvasóink együtt töltik-e a karácsonyt a családjukkal? A nem reprezentatív felmérésből az derült ki, hogy a válaszadók többsége, közel hetven százalékuk igen, míg mintegy 30 százalékuk nem. Viszont azok között is, akik együtt töltik az ünnepet, sokan nem Kárpátalján, hanem Magyarországon tervezik a családegyesítést.
Simon Rita
A tíz hónappal ezelőtt kirobbant háború miatt sokan döntöttek az ideiglenes vagy végleges kivándorlás mellett. A férfiak többsége nem tud hazajönni az ünnepre, ezért sok feleség a gyermekével indul útnak, hogy együtt legyen a család.
Így tesz a tiszapéterfalvai Kocsis Enikő is. Ő a kisfiával itthon tartózkodik, a férje a háború óta Budapesten.
– Mivel a nővérem Magyarországon él, ezért úgy döntöttünk, az idén hozzájuk megyünk látogatóba, s valószínűleg maradunk szilveszterre is. Nekünk a karácsony úgy teljes, ha mi hárman, a férjem a kisfiam és én, együtt vagyunk. Jó érzés lesz végre megölelni egymást. Habár a készülődés másabb lesz, mint itthon. Valószínűleg nem fogunk annyi ételt sem készíteni.
A nagydobronyi Mészár Krisztina hasonlóképp azt tervezi, hogy átkel a határon a gyerekeivel. Viszont mivel 24-én még dolgozik, ezért csak karácsony után mennek látogatóba. Habár a férje már 7 éve külföldön vállal munkát, a gyermekei először töltik az apjuk nélkül a karácsonyt.
– Csak egy pár napot leszünk együtt, mert édesapám mozgássérült, akit nem hagyhatok egyedül hosszabb időre, illetve nagyon sokba is kerül az ott tartózkodás. A férjem szállásárak most nem mehetünk, mert mindenki ottmaradt, ezért albérletet kell kivennünk.
Koncz Evelinék habár már Budapesten élnek, az elmúlt 8 évben minden alkalommal hazautaztak karácsonyra. Az idén nem tudnak.
– Ez az ünnep több okból is más lesz, mint a korábbiak. Nem csak azért, mert nem lesz együtt a család, hanem azért is, mert nem tudunk hazautazni. Pedig mindkettőnket, engem és a férjemet is sok minden Kárpátaljához köt még. A szüleim is arra kényszerültek, hogy egymástól távol ünnepeljenek. Édesapám a háború miatt nem mehet haza, édesanyámnak pedig nincs lehetősége felutazni, mert rá maradnak a háztáji teendők, illetve ő gondoskodik az idősebb szülőkről is.
Evelin megjegyezte, azért tartották fontosnak, hogy minden évben hazajöjjenek, mert ilyenkor minden családtagjuk, barátjuk is így tett, ami lehetőséget teremtett a rég nem látott ismerősökkel való találkozásra. „Hiszen karácsonykor mindenki biztosan HAZAment.”
Akik Kárpátalján maradnak, csendben, szűk körben töltik az ünnepet. A beregszászi Birta Tímea és István nem igazán tud tervezni. Mint mondják, ketten vannak itthon, a gyerekek, unokák külföldön tartózkodnak.
Bornemissza Éva és Antal szintén itthon tölti a karácsonyt. Éva megjegyezte, nem is szeretnének elmenni Kárpátaljáról, remélik, itt nőhetnek fel az unokáik, és itt öregedhetnek meg.
– Mi, hála a jó Istennek, együtt ünnepelünk, itthon! – jegyzi meg a nagypaládi asszony. – Három gyermekünk van, egy fiam és két lányom. Mindegyikük családot alapított, hat unokával ajándékoztak meg. Szenteste elmegyünk a templomba, megvacsorázunk, aztán együtt kántálunk. Karácsony első napján az egyik, második nap a másik lányomhoz megyünk ebédre. A fiam velünk lakik. Mindkét dédmama él még, ők is velünk lesznek. Árammentes karácsonyra számítunk, de az a fontos, hogy együtt vagyunk!
Előző heti KISZó-kérdésünk:
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
