Beszélgetés Héder Jánossal, az ungvári és ungtarnóci református gyülekezet lelkészével, a Kárpátaljai Református Egyházkerület lelkészi főjegyzőjével.
A tíz hónapja tartó háború nyomasztó hétköznapjai a kárpátaljai magyarságot sem kerülik el. Vajon a keresztyén emberek lelkét mennyire gyötörte meg a kialakult helyzet, mit üzen számukra Jézus születésének napja, és milyen kihívások elé állítja a egyházat, kérdeztük Héder Jánostól.
Magyar Tímea A magyarság állandóan presszing alatt van Kárpátalján
–Nagy megpróbáltatásokat él át a kárpátaljai magyarság a háború februári kitörése óta. Milyen kihívások elé állította, milyen új feladatokkal szembesítette az egyházat a kialakult helyzet?
– Sajnos a magyarság a 20. század elejétől állandó presszing alatt van Kárpátalján. Ugye a Szovjetunió szétesése utáni bizonytalanságban nagyon sok ember elhagyta Kárpátalját. 2014 után után elkezdődött a magyar kisebbség jogainak lassú visszaszorítása. Szóval az elmúlt évek eseményei arra kényszerítik a magyarságot, hogy elhagyja szülőföldjét és próbáljon egy biztonságosabb területre menni. Ez állandó harc, amire rásegített a Covid, melynek során sok család ismét csak választás elé került: menjen vagy maradjon. A háború csak újabb kényszerítő tényező. Sok férfi, család elhagyta az országot, hátrahagyva idős hozzátartozóikat. Ez nagyon szomorú. Sajnos a magyar nép ezeknek ki volt téve az elmúlt században és így van ez a XXI. században is.
1991 után azt láttuk, hogy az egyház újjáéledt, megpróbálta újra felépíteni magát, létrehozni az intézményeit, azokat fenntartani. Restitúció, tehát az egyház vagyonának teljes
visszaszolgáltatása nem történt meg Ukrajnában. Az egy dolog, hogy a templomokat nagyjából visszaadták, de még az elmúlt tizenhat évben is tíz templomot kellett visszaszerezni. Újabb kihívás, hogy a magyar nyelvű oktatást visszaszorítják a magánszférába, és sorolhatnánk még. Ha túl akarunk élni, akkor meg kell teremtenünk azokat a közegeket, amelyekben ápolhatjuk nyelvünket, hitünket. S ha nincs meg az a közeg – a templom és az iskola – akkor az a közösség elfogyását eredményezi. Ezeket tetézik még a szociális gondok, melyek enyhítését nagyrészt az egyház kénytelen magára vállalni. Nincs más lehetőségünk. Úgyhogy igazából lassan kimondhatjuk, hogy mindennel foglalkoznunk kell.
És felmerül a kérdés, vajon mennyire van ereje az egyháznak? De mindig megbizonyosodom róla, hogy van megújulás.
Csodálattal tölt el, hogy tudja az Isten megújítani az erőnket. Bizony a körülmények azt eredményezik, hogy a kiképzett szolgálattevők, akik egyetemen, gimnáziumban tanultak, akiknek a református szemléletét formáltuk, megtalálják a helyüket az anyaországban vagy más közösségekben. S nekünk ismét újra kell kezdenünk a munkát. Nagyon sokszor egy fához hasonlít az egyháznak az élete, melynek folyton levágják az ágait. Erre is tekeredik, arra is tekeredik, de mindig van egy új ága, ami hajtást ad és gyümölcsöt hoz.
Sokszor el sem hisszük, hogy mennyi mindenre vagyunk képesek
– Két évig a Covid, most a háború hatásai gyötrik meg a lelkeket. A keresztyén emberek hogyan birkóznak meg a félelemmel?
–Ungváron a magyaron kívül az ukrán nyelvű gyülekezetben is szolgálok, amelyben magyar ajkúak is vannak, mivel ukrán nemzetiségű párjukkal együtt szeretnék látogatni az Isten házát. Van egy egyetemi gyülekezet is. Ez olyan tagokból áll, akik az egyházkerület különböző gyülekezeteiből jöttek. Megtartásuk még nagyobb kihívás, hisz csak tanulmányi idejük alatt tartózkodnak Ungváron, utána visszamennek a saját közösségükbe. Aztán ott van Ungtarnóc. Sokrétű munka folyik a gyülekezetekben, hisz próbálunk segíteni a szociálisan rászorulóknak, működtetünk egy beteggondozót, ápoljuk az ének-kultúrát stb. Az emberi gondok minden skáláját megtapasztalom mind a városban, mind a vidéken élők körében. Ránk maradtak az idősek. De az ember minden helyzetet meg tud szokni, alkalmazkodóképessége menti meg a különböző helyzetekben. Ha visszanézünk, a kárpátaljai nép rengeteg tragédiát élt meg. De mindegyiket túlélte.
Azzal, hogy őseinktől örököltük a kitartásukat, furfangosságukat, megoldási mechanizmusaikat, felkészültünk az előttünk álló újabb nehéz helyzetekre.
Sokszor el sem hisszük, hogy mennyi mindenre vagyunk képesek. Amikor jön egy dráma, először sokkot kapunk, aztán magunkhoz jövünk, majd próbálunk segíteni a másiknak, a gyengébbnek, az elesettnek. Aztán jön a belefáradás, egy kicsit talán leállunk. De miközben szomorkodunk, eközben megpihenünk és erőt gyűjtünk a folytatáshoz. Mérlegeljük a helyzetet, célt keresünk.
Nem is volt igazából időm foglalkozni a háborúval, mert nekem aznap is, amikor kitört, meg kellett állnom koporsó mellett. Elkezdtük szervezni a menekülteknek a segélyeket, több belső ukrajnai ismerősöm is van, akik támogatásra szorultak, úgyhogy kelettől nyugatig szerveztük a humanitárius munkát.
Egy keresztyén gyülekezetben sokkal könnyebb feldolgozni a tragédiákat, gondokat, hisz a közösség tagjai kisegítik egymást, az erősebbek istápolják a gyengébbeket. Fontos a mentális egészség, s egy hívő embernek van mibe kapaszkodnia. Viktor E. Frankl, aki megjárta Auschwitzot, és hazatért a halál torkából a …mégis mondj igent az életre! című könyvében a túlélésről írva azt mondja,
„hogy mi van belül, azt nem szabad hogy befolyásolja, ami kívül van.”
Tehát a keresztyén ember választhat úgy, hogy megvédi a lelki világát, mert a teológiai látás azt mondja, lehet, hogy kívül tombol a vihar, de végeredményben az én sorsom, a világ sorsa az Isten kezében van.
Bármilyen kemény legyen a világ, az üzenet megmarad
– Miről szól a szeretet ünnepe idén?
– Meg volt írva, hogy amikor Jézus eljön, nem lesz kívánatos az ábrázata és az emberek elfordítják róla az arcukat. Ez történt karácsonykor. Ennek ellenére Isten mégis békét köt, mégis áldozatot vállal… Egyszer olvastam a Sixtusi-kápolnában az ember teremtéséről készült festményről szóló jellemzést. Ott van az atya, aki kinyújtja a kezét és szemben vele Ádám. De míg az Isten teljesen kinyújtotta a kezét az ember irányába, Ádám lustán, kelletlenül adja oda a sajátját, nem tesz erőfeszítéseket arra, hogy ezt a békességet elfogadja…
A karácsonyi üzenet lényege nem változik.
Lehet, hogy elutasítják, lehet, hogy nem fér bele az emberi lelkekbe, de a biblia ezt a pacifista Jézust hozza elénk.
Mert ő nem katona, ő szeretetteljes gyermekként jön. Ez az Isten üzenete karácsonykor. Bármilyen kemény legyen a világ, az üzenet megmarad.
– Mit üzen a karácsony a rengeteg szétszakítottságban élő családnak?
–Eddig az volt a gyakorlat, hogy odaátról jöttek haza az ünnepre, megtelt az ungtarnóci, az ungvári templom, olyan embereket láttam a padsorokban, akiket egy éve nem, és együtt örültünk. Most fordítva lesz, mert már jelezték a gazdasszonyaink: sütnek, főznek, elmennek a szentestei istentiszteletre, aztán nekivágnak a határnak, hogy együtt legyenek a szeretteikkel. Azért is közvetítjük az istentiszteleteket online, mert a probléma, mely elszakította egymástól a családtagokat, jelenleg is fennáll. S ez az egyik módja, hogy láthassák egymást.
Igenis lesznek ébredések
– A vallásgyakorlás a Covid óta, majd a légiriadók miatt valóban áthelyeződött az online térbe. Nem tart tőle, hogy ez egy visszafordíthatatlan folyamat és végleg átalakul a hagyományos templomlátogatás rendje? Vajon lesz-e még lehetősége teli széksorok előtt hirdetni az igét?
– Biztos vagyok benne. Például Ungtarnócon idén három olyan kislány konfirmált, akiknek nincs idehaza az édesapjuk. Viszont online végig ott lehettek velük. Ilyenkor számomra is nehezebb szolgálni, átérzem a helyzet szomorúságát. De az ige által Isten lelke össze tudott kötni bennünket és a világháló segítségével enyhíteni tudtuk a szétszakítottság érzését. Nagyon fontos dolog, hogy minden elmúlik. Az Isten le tudja törölni a könnyeket, helyre tudja állítani az ő népét.
Mindig jönnek olyan időszakok, amikor az emberek eltávolodnak Istentől. Sokan úgy gondolják, amikor háború van, visszatérnek hozzá, amikor jólét van, akkor távolodnak el.
Valójában a háború, a nyomorúság is el tudja távolítani őket. Sőt, ez a nagyobb próba. A szentírás tanítása szerint a kihűlés, a szeretetlenség fog megvalósulni, sokszor láttuk már ezt a történelem során, s felmerült a kérdés, ha eljön Isten, vajon talál-e hitet a Földön. Az események sokszor rácáfoltak erre a kétségre. A gyakorlat azt mutatja, hogy körülbelül ötévenként változik az élethelyzetünk. Új generációk, új problémák jelentkeznek és az egyháznak már nem ugyanazon kérdésekre kell választ találniuk. Aki azt mondja, hogy vannak kész válaszok, az nem mond igazat. Az Isten lelke a bukásokból, a tévedésekből megmutatja, hogy mi a helyes. Úgy gondolom, amikor a körülmények előállnak, igenis lesznek ébredések.
Ez a háborús karácsony is hozhat nagyon sok áldást
– Miből merít motívaciót az istentiszteletek megtartására, amikor az üres padsorokat látja?
– Ugyanaz az ige mindig más helyzetben szólal meg és mindig mást jelent, más kérdésekre kell hogy választ adjon. Megpróbálom ezeket a válaszokat megtalálni. Van egy német kifejezés a német teológiában, Sitz im Leben, ami nagyjából annyit jelent, hogy „helye az életben.” Miért nem tudjuk sokszor értelmezni a Biblia egyes részeit? Mert először abban a helyzetben kell értelmezni, amelyben íródott az ige. Azután tudjuk alkalmazni a választ más krízisre. Mást mond a karácsnyi történet békeidőben, mást a Covid idején és mást mond ma, amikor körülöttünk háború dúl.
– Végezetül, hadd kérdezem meg, milyen a lelkész karácsonya? Hisz amikor mások ünnepelnek, ő dolgozik, szolgál Istennek. Bár sok ember úgy gondolja, neki szolgál, ő a karácsonyi hangulatfelelős…
– Számomra az jelenti a legnagyobb örömöt, ha a körülményekhez képest a legjobban át tudom adni az ige üzenetét. Természetesen nagy boldogság, ha a templom tele van, de most nekünk lelkészeknek meg kell értenünk, hogy a helyzet határozza meg, hogyan, miként fogunk ünnepelni. Az advent időszaka a legmegterhelőbb számunkra, nem a karácsony, mert a készülődés során elfáradunk. Hisz ilyenkor igyekszünk mindenkire odafigyelni, gondolunk az idősekre, a betegekre, a gyerekekre.
Egyedül nem nagyon képes minderre az ember, ezért fontos a támogató közösség, akikkel meg lehet osztani a mindennapi terheket.
Az az elvárás, hogy eljövünk Isten házába és jól érezzük magunkat, valahol jogos. Mert isten népe számára advent a sötétség, a halál völgyének, Ádám árváinak a helyzetét jelenti. A karácsony a felüdülést hozza. Ugyanez a feladat áll elő most is Kárpátalján. Háború, sötétség, távolság… És egyszer csak betör az öröm üzenete. Isten segítsége kell ahhoz, hogy lelkészként ezt át tudjuk adni. Az ember nem pályázik arra a kitüntető feladatra, hogy „én vagyok a ceremóniamester”, aki ünnepet tud varázsolni. De mivel az örömöt viszi, önmaga is pozitív szerepbe kerül. És kell hogy legyen fogadókészség.
Hogy jólérezzük magunkat, tegyünk jót! És ne feledjük, nem az ünnepi asztal gazdagságában, a tárgyi ajándékok mennyiségében, értékében áll a karácsony lényege, hanem abban, hogy az ajándék – Krisztus eljövetele.
Az ünnep misztériumát, áldásait együtt énekelve, gyertyafénynél, történeteket mesélve, egymást szeretve, szerény vacsora mellett is megélhetjük. Az Isten mindent megtett, kinyújtotta a kezét, mi is legyünk azok, akik elfogadjuk azt! Hiszem, ez a háborús karácsony is hozhat nagyon sok áldást és örömöt.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
