Balog Zoltán: „…ma sokkal közelebb érezzük magunkhoz Kárpátalját, mint évekkel ezelőtt.”

A 2023-as év mottója: Hálaadás a reménységért.

Beregszászban, a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) püspöki hivatalában kezdte kárpátaljai látogatását Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke. A magyar egyházfő találkozott a régi, és az újonnan megválasztott egyházkerületi tisztségviselőkkel, megbeszélést folytatott a KRE vezetőivel. Ezt követően sajtótájékoztatót tartott.

Hegedűs Csilla

– Idén Magyarország, különösen a magyar református egyház figyelme a háború miatt Kárpátaljára szegeződött. Az isteni csoda az egyik legfontosabb jellemzője az, hogy a rosszból jót csinál, és ebből a rosszból, amit a háború jelent, az a jó jött ki, hogy ma sokkal közelebb érezzük magunkhoz Kárpátalját, mint évekkel ezelőtt. Ebben az évben nemcsak anyagiakban segítettük a megyét, az itt élőket, hanem kiemelt imádságos figyelemben is. Gyülekezeteink életében meghatározó volt, hogy miben és hogyan tudnának segíteni. Mi pedig nagy tisztelettel és hálával tekintünk azokra a lelkipásztorokra, és mindenki másra, tanítókra, orvosokra, óvónőkre, édesanyákra és édesapákra, akik kitartanak, és nem adják fel az élet reményét. Ahogy Ady Endre mondja: „Az Élet él és élni akar…”. A magyar élet is ilyen. A Krisztusban gyakorolt élet pedig nemcsak élni akar, hanem élni is fog.

– Jövőre is folytatni kívánják a kárpátaljaiak támogatását? – kérdeztük Balog Zoltánt.

– Hála Istennek nem csökken a segítségnyújtás szándéka. Nemcsak mi adunk támogatást, nyugat-európai testvéregyházainktól is sok segítséget kapunk, amit mi úgymond postásként hozunk el ide. Nagyon sokan keresnek fel minket azt kérdezve, miképpen tudnának segíteni. Tavasszal egy nagy támogatókonferenciát tervezünk szervezni, amelyre meghívjuk Nyugat-Európából, Észak-Írországtól megkezdve Svájcon át mindazokat a testvéregyházakat, melyek eddig is sokat segítettek, hogy új lendületet adjunk a segítségnyújtásnak. Úgyhogy természetesen folytatódik a támogatás.

– A 2022-es évet néhány nappal a háború kitörése után egy látogatással kezdtük, a Magyarországi Református Egyház négy püspöke Novák Katalinnal, az akkor megválasztott köztársasági elnökkel Kárpátaljára érkezett. Most, immár búcsúzóul, szintén látogatással zárjuk az esztendőt, és megnyitjuk a reménység évét.

A reménység egy keresztyén ember számára a Jézus Krisztusban való reménységet jelenti. Ez a reménytelenség ellenére való reménység, hiszen annyi fajta reménytelen helyzet van az életünkben, de Krisztus erőt ad számunkra ezekben a helyzetekben is.

A reménységet egymásnak is adni tudjuk, mi a testvéri szót hoztuk, hogy erősítsük egymást, és testvéri szót kaptunk azoktól, akik itt maradtak, akik kitartanak, hűségesen szolgálnak – fogalmazott Balog Zoltán, majd hozzátette, sok a tanácstalanság, nem tudjuk, hogy mit hoz a következő év, de egy biztos: Jézus Krisztus a mi reménységünk. Mindenkinek Isten áldását kívánta a reménység esztendejéhez.

A Kárpátaljai Református Egyház a hálaadás évét zárta, de a KRE misszióbizottságának több tagja úgy döntött, hogy folytatják a hálaadást.

Így a 2023-as év mottója a Hálaadás a reménységért lett.

– Az a próbatétel, ami ért bennünket, a háború árnyékában töltött tíz hónap az egész Kárpát-medencei magyarságot összekovácsolta. Az értünk való könyörgés, a támogatás, amit kaphattunk, azt mutatja, hogy az isteni gondviselés emberi kezek által elért hozzánk, és az itt élő emberek megtapasztalták, mind az egyházban szolgálatot végzők, mind a civil lakosság, a magyar nemzet segítőszándékát – fejtette ki Zán Fábián Sándor.

– Isten szeretete és gondviselése különösen megmutatkozott Kárpátalján, a béke szigete lehetett Ukrajnában. A 2022-es év minden nehézség ellenére áldott év volt számunkra, mert a próbákon nem elbuktunk, hanem átjutottunk – zárta szavait a KRE püspöke.

Balog Zoltán és kísérete látogatást tett a KRE Diakóniai Osztályához tartozó Krízis Központba, ahol a helyi rászorulók mellett ideiglenesen belső-ukrajnai menekültek is ott élnek.

Egy Bahmutból érkezett család augusztus óta lakik a központban, és mint elmondták, itt biztonságban érzik magukat, de a lelkük fáj, mert vágynak haza, annak ellenére, ami most uralkodik szülővárosukban.

– Úgy vélem, a háborús övezetből ide érkezett menekültek segítése és támogatása is igen fontos része az itteni egyház szolgálatának. Ezek az emberek azt tapasztalhatják, hogy szeretettel fogadják őket, s maximális támogatásban részesülnek – mondta Balog Zoltán, majd a püspöki hivatalba visszatérve a Sámuel Alapítvány kötelékébe tartozó, Munkácson élő Baksa család tagjaival találkozott. Végül Mezőváriba látogatott, ahol Menyhárt István helyi lelkipásztor és családja fogadta.