Leszokni a dohányzásról, kevesebb édességet enni, többet sportolni. Január 1-jén emberek milliói tesznek újévi fogadalmat. Sokan úgy gondolják, hogy az új év a legalkalmasabb időszak arra, hogy az életüket újraszervezzék, mert az új kezdet új lehetőséget teremt. A naptár lecserélése aligha változtat bármin. Aki az óévben halogatott, annak szilveszter után is meg kell küzdenie a lustaságával. Akadnak olyan helyzetek, amikor úgy tűnik, hiába tervezünk, az élet felülírja elképzeléseinket.
Varga Brigitta
Az utóbbi pár év történései mindannyiunk életébe változást hoztak. Előbb a koronavírus-járvány miatt kellett bezárkóznunk, majd 2022 februárjában kitört az orosz–ukrán háború. Nehéz időkben félve tervez az ember, kétkedőn tekint a jövőbe. Ám ezekben a viharos időkben is sokan tesznek újévi fogadalmat, mondván, minden rosszat valami jó követ. Az alábbiakban három fiatal lányt kérdeztünk arról, hogyan értékelik az elmúlt egy évet és bizakodva tekintenek-e a jövőbe.
– A 2022-es év úgy elrepült, mintha nem is lett volna, mégis oly sok dolog történt – mondta Dávid Alexandra, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakgimnáziumának pedagógusa. – Jó néhány tervet szőttem a 2022-es évre, de a háború sajnos felülírta ezeket. Mégis számtalan új dolgot tanultam az elmúlt egy esztendőben: hogy ne rohanjak, hanem értékeljem a pillanatot; hogy több időt töltsek azokkal az emberekkel, akiknek fontos vagyok, és akik nekem is fontosak; hogy több időt szánjak magamra.
– Reménnyel tekintesz a jövőbe?
– Mélyen hiszek abban, hogy a sok rossz után jönni fog valami szép és jó. Ezért mindennap emlékeztetem magam arra, hogy hinni kell, még ha nehéz időket is élünk, akkor a hitünk legyen olyan, mint egy mustármag, amely, ha kikel, minden fánál nagyobbra nőhet.
– Szoktál-e újévi fogadalmat tenni?
– Minden éven készítek egy listát, és a benne szereplő célkitűzéseket igyekszem teljesíteni. Az év utolsó napjaiban – de van, hogy csak december 31-én – egy-két órát arra szánok, hogy összegezzem az elmúlt évet. Ilyenkor előveszem a listát, és kihúzom azokat a pontokat, amelyeket sikerült véghezvinnem. Ha valami nem jött össze és a későbbiekre nézve is van jelentősége, akkor újra felírom, és még egyszer nekifutok. Minden ponthoz tervem is van, amely segít lépésről lépésre haladni. Persze nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogyan azt eltervezzük. Fontos, hogy megértőek legyünk önmagunkkal szemben. Emberek vagyunk, nem gépek. Amikor kisgyerekként járni tanultunk, több hónapra volt szükségünk, mielőtt stabilan meg tudtunk állni, többször is elestünk, mégis talpra álltunk és újra megpróbáltuk. Szerintem így kellene tennünk felnőttként is!
Kopasz Vivien Meláni életében számos változást hozott az elmúlt év. Rátalált hivatására a pedagógusi pályán, szerető közegben dolgozhat, ám az országban dúló háború őt is döntés elé állította. Várva várt esküvőjét kellett elhalasztania.
– Meg kellett tanulnunk alkalmazkodni a helyzetekhez és a mindennapok megpróbáltatásaihoz – fogalmazott Kopasz Vivien Meláni doktorandusz, a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum történelemtanára, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola munkatársa. – Megtanultuk értékelni az eddig természetesnek hitt dolgokat, hálát adni azért, amink van, a családért, az otthonért és a munkáért. Az elmúlt évem szakmai téren sikeresnek mondható, olyan munkakörökben sikerült elhelyezkednem, amelyekre mindig is vágytam. Elindultam a pedagógusi pályán, olyan környezetben dolgozom, ahol kiteljesedem. A kollégáimnak és az iskolai közösségnek hála családias légkörben taníthatok az alma materemben. Emellett mindig is fontos volt számomra a magyar népi értékek továbbadása, megélése, a néprajz és a népművészet. A Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskolában pedig azért dolgozunk nap mint nap, hogy ezeket az értékeket továbbadhassuk a gyerekeknek.
– Volt a 2022-es évednek valami tanulsága a jövőre nézve?
– Megtanultam, hogy nemcsak utólag kell értékelni az élményeket, hanem az átélés pillanatában és azt, hogy minden perc ajándék. Minden helyzetben próbálom megtalálni a jót és ami éppen reményt adhat, így tekintek a jövőbe is, keresem a reménysugarakat. 2022 nem éppen úgy sikerült, ahogyan elterveztem. Sajnos nem valósulhatott meg az esküvőnk, amit már nagyon akartunk, de amint rendeződik a helyzet, meg fogjuk tartani hajnalig tartó ünnepléssel. Nem szövök nagy terveket, hiszen minden a helyzettől függ, próbálok a jelenben élni és egy békés, szebb jövőben bizakodni. Nehéz év áll előttem, a doktori tanulmányaim végéhez közeledek, így most arra fókuszálok, illetve a családomra és a vőlegényemre, akik a legfontosabbak számomra.
– Szoktál-e újévi fogadalmat tenni?
– Sosem tettem újévi fogadalmat. Nem hiszek abban, hogy azért, mert más évet írunk, más emberré válok. A fejlődés, a változni akarás hosszú folyamat, és nem egyik napról a másikra történik. Keressük meg, miben kell változnunk, mit is akarunk az élettől, és aztán ennek megfelelően hozzunk további döntéseket. Én bízom abban, hogy a Jó Isten vezet az utamon és segít minden nehézség leküzdésében.
Lőrinc Ingrid az a típusú ember, aki nem bírja a tétlenséget. Mindent előre eltervez, de nemcsak 1-2 évre, hanem az elkövetkező 15-20 évre is. A fiatal gáti lány elmondta, bár bizonytalan a tekintetben, hogy mit hoz a holnap, ő mégis határozottan kitart a tervei mellett.
– A 2022-es évet egy szóval tudnám jellemezni: erőpróba – fogalmazott Lőrinc Ingrid, a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetségének kommunikációs referense. – Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen Kárpátalján, akinek ez az év olyan váratlan eseményeket hozott az életébe, amelyek merőben felforgatták a napjait. Már a Covid idején is félve szőttünk terveket. A háború azonban teljesen átírta elképzeléseinket. Ám annak ellenére, hogy a kárpátaljai magyarságnak nagyon sok kihívással és megpróbáltatással kell most szembenéznie, még így is van miért hálát adnunk. Mi biztonságban vagyunk, van fedél a fejünk felett, munkánk, megvan a mindennapi betevőnk.
– Teszel-e újévi fogadalmat?
– Nem teszek fogadalmat, de minden év végén megtervezem a következő évet. Az interneten találtam rá egy nagyon jó programra, amelynek évtervező a neve. Ez egy profin összerakott kis füzet, amely segít értékelni az elmúlt évet. Meg kell válaszolni egy kérdéssort, hogy milyen sikereket értem el, mi volt a tanulság számomra, milyen nehézségekkel néztem szembe és mit szeretnék elérni a következő esztendőben. Az összegzés mindig pozitív töltet számomra, hiszen ekkor tudatosul bennem, mennyi mindent sikerült véghezvinnem. Hiszen sokszor hajlamosak vagyunk elsiklani az eredményeink felett, és csak a kudarcainkra koncentrálunk.
– Megvalósulnak a kitűzött célok?
– Úgy érzem, minden tőlem telhetőt megtettem ezek teljesítése érdekében. A 2022-es évre írt terveimet teljesítettem: befejeztem a tanulmányaimat, munkába álltam, új készségeket sajátítottam el.
– Trendi még szerinted újévi fogadalmat tenni?
– Öt évvel ezelőtt egy szilveszteri bulin sokkal többen tettek fogadalmat, mint az elmúlt 1-2 évben. Ennek oka a Covid és a háború lehet. Ebből is látszik az, hogy sokkal nehezebben szánják rá magukat az emberek, hogy megtervezzék a jövőjüket. Inkább csak túl akarják élni az előttük álló évet és teszik, amit az adott nap megkövetel. Ám tudni kell élni, nem pusztán létezni. Ehhez viszont célok kellenek, amelyek vezérelnek minket. Mert lehet bármilyen nehéz az élet, a hitet, a reményt, az élni akarást senki sem veheti el tőlünk!
