Bakancsos László: „…minden emberi élet, tett vagy cselekedet – ha nincs megörökítve – úgy eltűnik, mintha nem is lett volna…”
Bakancsos László: Élet-Út-Hagyaték. Részletek a kárpátaljai magyarság és Tiszacsoma XX-XXI. századi történéseiből című kötetének bemutatójára Beregszászban, az EurópaMagyar Házban került sor.
Hegedűs Csilla
Dr. Zubánics László történész, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI) elnöke az előszóban kiemeli: az utóbbi évtizedek eseményeit vizsgálva meg kell állapítanunk, hogy a kárpátaljai magyarság XX. század végi – XXI. század eleji történelmével foglalkozó munkák nagy része hiányos, sarkított. Míg a távoli történelmi múlttal nagyon sokan foglalkoznak, a jövőnkkel összefüggő jelenünkről kevesen mernek írni. Ezt a „csendet” próbálja megtörni a tiszacsomai Bakancsos László, aki tőle kissé szokatlan stílusban – memoárral (emlékirat) jelentkezik.
– A szerző önmagáról és az átélt társadalmi eseményekről, emberi kapcsolatairól, más ismert személyek tetteiről, és azok általa ismert cselekedeteiről, az ezekhez kapcsolódó saját álláspontjáról számol be – fejtette ki Zubánics László.
Hozzátette, Bakancsos László a járvány idején, amikor az egész világ bezárkózott, kezdett hozzá a személyes irattárában lévő több bőröndnyi dokumentum rendezgetéséhez és fogalmazódott meg benne, hogy élettörténetébe foglalva leírja a kárpátaljai, ezen belül a tiszacsomai magyarság XX-XXI. századi sorsfordulóival kapcsolatos gondolatait, személyes tapasztalatait.
A szerző a könyv bemutatásakor kiemelte, a borítón egy ötszázéves vadkörtefa látható, ami alatt gyerekként sokat játszott kortársaival, miközben legeltették a teheneket.
– Azért gondoltam, hogy ezt a fát tesszük a könyv borítójára, mert rengeteg emlék fűz hozzá, és talán szimbóluma is lehet a kárpátaljai magyarságnak, hiszen azt üzeni, ha a gyökere elég erős, több száz évig is élhet, megmaradhat – hangsúlyozta.
– Mikor született meg a döntés, hogy hozzákezd a könyv megírásához? – kérdeztük a szerzőt.
– Már a pályafutásom elején elkezdtem gyűjteni a dokumentumokat, az újságokat, hogy a gyermekeim és az unokáim ezekből az iratokból megismerhessék a rendszerváltozást, az azután történt eseményeket. Ám akkoriban még nem gondoltam, hogy én, az asztalos, könyvet fogok írni, de a sors kifürkészhetetlen. 2017-ben a beregszászi konzulátus fotókiállításra készült, a hirdetésre jelentkezve én is jó pár fotót és dokumentumot leadtam, és akkor Erdei Péter vezető konzul úr azt mondta nekem, ha már ennyi sok irodalmat sikerült összegyűjtenem, miért nem írok egy könyvet, miért nem írom meg az életrajzomat? Amikor 2020-ban kitört a Covid-járvány, az emberek bezárkóztak, és akkor úgy döntöttem, hogy „szót fogadva” a konzul úrnak, nekilátok a könyv megírásához. 2020. április elsejétől 2021. május 24-ig tartott az alkotás. Most pedig immár bemutathatom a kiadványt, ami felemelő érzés számomra – fejtette ki Bakancsos László.
A szerző a következőképpen kezdi könyvét:
„Ezt a kis „művet” azért írom, hogy valami megmaradjon rólam, az életemről a családomnak, szeretett falumnak és az utókornak. Nem azért írom, mintha tollforgató ember lennék, hanem azért, mert úgy érzem, minden emberi élet, tett vagy cselekedet, ha nincs megörökítve úgy eltűnik, mintha nem is lett volna, s így előbb vagy utóbb a feledés homályába vész…”
A 428 oldalas kiadványban valóban érdekes élettörténetek, események olvashatók. Bakancsos László fontos szerepet szánt emlékirataiban a kárpátaljai magyarság közösségi életének, önszerveződéseinek, civil szervezeteinek. A számos dokumentumokkal alátámasztott leírásaiból visszaköszönnek a korabeli sorsfordító események, a sikerek és a kudarcok. A szerzőnek mindegyikkel kapcsolatban megvan a véleménye.
