A Beregszásztól 4 kilométerre fekvő Kígyós nevét a mellette csordogáló patakról kapta. A település manapság a borászatairól, illetve a tésztagyáráról ismert. Központját az iskola, a községháza és a kultúrház alkotja. Nagy Attila, Kígyós elöljárója épp üzemanyagot hozott a generátorba amikor megérkeztünk, ottjártunkkor ugyanis épp áramkimaradás volt, de a községházán a kályha melege mellett beszélgettünk Kígyós mindennapjairól.
Bujdosó Ivett (Kígyós)
– Kígyós lakossága 960 főt számlált, ám jelenleg körülbelül 700-an lehetünk. Településünk vallási tekintetben három felekezetre oszlik, a faluban református és görögkatolikus templom, illetve baptista imaház is található. Számos magánvállalat van bejegyezve községünkbe, ám a legnagyobb a kígyósi tésztagyár, amely adójával a helyi költségvetést támogatja. Ennek ellenére dotációra szorulunk – foglalta össze Nagy Attila. Hozzátette, mivel a település a Beregszászi kistérséghez tartozik, így onnan pótolják a büdzsé hiányát.
Az elöljáró elmondta, a háború miatt férfiak, illetve egész családok költöztek külföldre.
– Számos család elköltözött. Megértem őket, és remélem, mihamarabb véget ér ez a szörnyűség. A több évig elhúzódó koronavírus-járvány, majd a háború rányomta bélyegét a közösségi életre, ám a lakosság összetartó, mindenkire lehet számítani a bajban – fejtette ki Nagy Attila.
A településre vezető út hagy némi kívánnivalót maga után. Az elöljáró kérdésünkre elmondta, többször is próbálta megoldani a problémát, ám sajnos csak részeredményt sikerült elérnie.
– Tisztában vagyunk a problémával, magunk is tapasztaljuk, hogy a Beregszászba vezető úton a járművek csak lassan, óvatosan tudnak haladni, ugyanis helyenként nagyon kátyús, hiányos a burkolat.
A közelben van egy aszfaltgyár, amelyik anyagot biztosít a megyei utak javítására, ám mivel a nehézgépek Kígyóson haladnak át, ezért településünk útjai tönkremennek, járhatatlanná válnak.
Kétszer már önerőből próbáltam tenni ez ellen, befoltoztuk a kátyúkat, még be is betonoztuk, ám az eredmény csak ideig-óráig volt élvezhető – magyarázta.
Mint megtudtuk, sokan szüneteltetik mezőgazdasági tevékenységüket, többen véglegesen felhagytak farmergazdaságuk működtetésével.
– Kígyóson szinte minden család foglalkozott mezőgazdasággal, sokan a háztájiban tevékenykedtek, illetve farmergazdaságot üzemeltettek. Idén ez az ágazat is jelentős mélyrepülésbe kezdett, a háború miatt sok földterület maradt műveletlenül. Sok helyen nincs kinek elvégezni a munkát, aki pedig még szívesen folytatná, annak anyagilag nem kifizetődő, ugyanis jelentősen drágult az üzemanyag, a műtrágya, az alkatrészek, illetve az egyéb eszközök.
A szőlészettel, borászattal foglalkozók még valamelyest meg tudnak élni – igaz, náluk is jelentős bevételcsökkenés mutatkozik –, ám a kalászosokban gondolkodók többsége letette a lantot – fejtette ki Nagy Attila.
Az áramkimaradásokkal kapcsolatban a kígyósi elöljáró elmondta, az októberben kezdődő energetikai terror hatásai a települést is elérték.
– December végéig, mondhatni, tűrhető volt a lekapcsolások mértéke, ám a december végi-január elejei áramkimaradások megnehezítették a lakosság mindennapjait. Néhányan generátort is beszereztek a kellemetlenség enyhítésére, ám az eszköz működtetése elég költséges, szinte luxus, hogy folyamatosan biztosított legyen az áramellátás. A község intézményei is igyekeznek önerőből beszerezni az áramfejlesztő eszközöket, ám annak üzemeltetésére sem kapunk állami segítséget – vázolta a helyzetet polgármester.
Dufinec Sándor atyától megtudtuk, sok éven keresztül családi ház egyik szobájában zajlottak a szertartások, néhány évvel ezelőtt azonban sikerült püspöki támogatással kápolnát építeni.
– A kígyósi görögkatolikus gyülekezet maroknyi, ám annál inkább érződik a családias hangulat egy-egy vasárnapi misén, ünnepi alkalmon. Az elmúlt három évben tovább csökkent híveink száma, többen családostul külföldre költöztek, így nagyrészt a nyugdíjasok, az idősebb korosztály alkotja gyülekezetünk magját. Nehézséget okoz, hogy a kápolnában megoldatlan a fűtés, így télen sajnos még kevesebben látogatják az Isten házát. Örömmel tölt el azonban, hogy egyházi ünnepeken, vízkereszt idején sokan igénylik a házszentelést, így azt érzem, van jövője a görögkatolikus egyháznak Kígyóson – fejtette ki Sándor atya.
A kulturális élettel kapcsolatban Tompa Krisztina kultúrházvezető elmondta, a világjárvány és a háború előtt kiváló közösségi élet zajlott Kígyóson.
– Az elmúlt három évben sok család költözött külföldre, így a kulturális szakkörökre járó gyermekek száma is visszaesett. Voltak azonban olyanok is, akik hazajöttek, így a 6-18 évesek egy csoportba tömörülve látogatja a klubot. Igyekeztünk ezt a javunkra fordítani, így olyan programokat, forgatókönyveket alakítottunk ki, hogy mindenki bemutathassa kvalitását – fejtette ki a kultúrházvezető. – Karácsonyi műsorral készültünk, ami nagyon jól sikerült. A falubeliek felajánlásainak köszönhetően ajándékcsomagokkal köszöntük meg a gyerekek odaadását. Farsangi előadást is tervezünk, fánkot sütünk, felelevenítjük a régi szokásokat.
Nagy Attila megjegyezte, Kígyóson összetartó közösség él, senkit sem hagynak magára.
A menekülthullám idején közel 200 főt fogadtak a település állami intézményeiben, a szeptemberi iskolanyitás után azonban már csak a saját költségen lakást, szobát bérlők maradtak a településen.
Nem lenne teljes a kép, ha nem említenénk meg, hogy Kígyós a beregi szőttes fellegvára. Itt élt és alkotott Derceni Viola, Ukrajna érdemes népművésze. Munkásságát lánya, Kovácsné Derceni Ibolya folytatja.
Kígyós legemblematikusabb műemléke a református templom, mely a feljegyzések szerint a 13-14. században, a faluszéli dombon épült. Egykor kolostor is állt mellette. 1590-ben lett a reformátusoké, 1657-ben azonban tűzvész rongálta meg, és csak a 18. század középén újították fel. 1911-ben 14. századi freskókat fedeztek fel benne. Fa harangtornya a 18. században épült.
