Nincs közvilágítás, sötét van és a járda is csúszik, mivel a mellékutcákon ritkán takarítják a havat. Óvatosan lépkedem, pedig már szinte automatikusan tudom, mikor, melyik irányba kell tartanom, hogy kikerüljem a gödröket és azt a csak félig lefedett aknát, amely mélysége már azóta (közel négy éve!) hívogat, amióta ezen a környéken lakom. Néha beledugnak egy-két faágat vagy rádobnak egy piros szalagot, hogy figyelmeztessék a gyanútlan járókelőt, de attól még ugyanúgy bele lehet esni. Érthetetlen számomra, miért olyan nehéz egy ilyen egyszerűnek tűnő dolgot megoldani…? És nem csak ez az egyetlen, amit ilyen hanyag módon kezelnek ebben az országban, illetve ilyen rugdfelhagydott’ elv szerint kiviteleztek.
Ehhez képest Ukrajna, az elnök szerint, várhatóan két éven belül az Európai Unió tagja lesz. Nem mondom, hogy az unióban minden rendben van, viszont ott az itteninél jóval igényesebb megoldásokat látunk. Nálunk nincs egészségbiztosítás, helyette virágzanak a milliárdokat bezsebelő magánintézmények. Az útpadkát már megette a sár. A szemétszállítás, illetve zárható konténerek, amiket nem rámolnak ki a kóbor kutyák és a hajléktalanok, csak délibábok, viszont annál valósabbak a Tiszán úszó PET-palackok, melyek többek között az illegális lerakókból sodródtak a vízbe és az ártérre.
Mindez viszont, úgy tűnik, a kormány szerint elhanyagolható, nem ezek megoldása fog közelebb vinni az uniós álomhoz. Attól leszünk európai(bb)ak, hogy megreformáljuk az adótörvényt és a jövedéki termékekért kizárólag bankkártyával lehet majd fizetni. Ezzel bizonyára egy csapásra megszűnik az árnyékgazdaság, és ezután a sarki boltban sem fognak senkinek fél deci vodkát tölteni készpénzért. Amióta Ukrajnában betiltották a zenét a tömegközlekedési eszközökön, és így a buszon sem szólhat már recsegve a Fehér rózsák című dal, jobban hallom a fékek nyikorgását és a több évtizedes futómű zörgését. Bizonyára ez a jogszabály is közelebb visz az EU-hoz, viszont az már senkit nem érdekel, hogy a rozoga busz szén-dioxid-kibocsátása milyen mértékű.
Ki kell cserélni a régi izzókat LED-lámpákra (amit mellesleg már a legtöbb, ép ésszel gondolkodó, és lehetőség birtokában lévő ember magától is megtett), az elavult gázkazánokat is le kell cserélni, az ukrán vezetői engedélyeket is el kell ismertetni, és még sorolhatnánk, mennyi mindent meg kell tenni, hogy az Európai Unió teljes értékű tagjai legyünk. De ezek mind várhatnak a sorukra, ehelyett az a legfontosabb, hogy mindenféle javaslat és módosítás nélkül keresztülvigyük az oktatási és nyelvtörvényt, megnyirbáljuk a nemzeti kisebbségek jogait. Kicsinyesség, maradiság, csökönyösség.
Remélem, hogy az unió tagjaként változik az ország hozzáállása, s azok az apróságok, melyek az infrastruktúra, az egészségügy és az oktatás terén szorulnak módosításra, egy csapásra megoldódnak, teret nyer a más kultúrák, népek iránti nyitottság, utat tör a kritikus gondolkodás, és mindezek után az unió úgy érezheti magát, jó döntést hozott azzal, hogy soraiba fogadta Ukrajnát.
Reméljük, hogy az itt élők életszínvonala hamarosan európai szintre emelkedik, és nem mi fogjuk meginni a reformsorozatok keserű levét.
