A háború nehéz súlyokat tesz ránk. A békétlenség sok fájdalom okozója. Keresztényként azonban bízhatunk abban, hogy Isten még a legnehezebb időkben is támogat minket. Dobán Dorinával, Bátfa, Botfalva, Palló gyülekezeteinek beosztott lelkésznőjével ezt a témát jártuk körül.
– Milyen üzenetekbe kapaszkodhat az ember a háború idején?
– Minden napra található egy “Ne félj” kezdetű Ige a Bibliában. Életünknek bármely helyzetében igaz, hogy „… íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Bízhatunk abban, hogy Istennek adatott minden hatalom a mennyen és a földön. Azt valljuk mindennapi imádságunkban, a Mi Atyánkban is: … tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség! A református ember számára pedig nagy vigasztalás lehet a Heidelbergi Káté első kérdés-felelete, ami így hangzik:
– Mi életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod?
– Az, hogy mind testestől, mind lelkestől, akár élek, akár halok, nem önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok, aki az ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett, engem a sátán minden hatalmától megszabadított, és úgy megőriz, hogy az én mennyei Atyám akarata nélkül még csak egy hajszál sem eshetik le a fejemről; sőt inkább mindennek az én üdvösségemre kell szolgálnia; azért engem Szentlelkével biztosít az örökélet felől, és szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy ezután őneki éljek.
– Hogyan őrizhetjük meg a lelki békénket a háború idején?
– Hit által, igaz hit által. Mert tudjuk, hogy ez a bizonyosság nem a körülményektől függ, sőt a nehéz külső tényezők ellenére is megtart és békességet ad. Így tudott aludni Pál és Szilász a börtönben, az ítéletük végrehajtása előtt. Nagyon fontos a naponkénti imádság, Igeolvasás. Az aggasztó hírek helyett töltsük meg elménket és szívünket egyaránt Isten ígéreteivel. Ha életünk el van rejtve Krisztusban, az sokat segít, hiszen akkor már a haláltól sem félünk.
– Hogyan fedezhetjük fel Isten kegyelmét ebben a helyzetben?
– Természetesen nem Isten szándéka a háború, annál inkább az emberek akaratossága, nagyravágyása, gyarlóságának kibontakozása. Csakis úgy láthatjuk meg Urunkat, mint segítségünket ebben az időben, ha felnézünk rá, ha erősségünkké hívjuk Őt. Az ötvenedik Zsoltárban erre biztatást is kapunk, ami így hangzik: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.”
Dobán Vivien,
a KISZó médiatanfolyamának résztvevője
